A címkéhez 5 634 idézet tartozik


Éltünk, nem éltünk, kinek fontos igazán?... Bölcsek leszünk, mint a bor, melyet ittunk, s vállvonogatva beszélünk az utókor istenítéletéről. Mert minden bölcsesség alja, melyet a Magyar hazai borból és a műveltségből tanult, ennyi: szeretni kell az életet, s nem kell törődni a világ ítéletével. Minden más hiúság.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeretet. Egy szó, amit a gyűlölködők lemosolyognak, egy szó, amit az álszentek szólamszerűen lejárattak, egy szó, amit a gőgösek kisajátítanak, egy szó, melyet a romantikusok összetévesztenek a szirupos érzelgősséggel, egy szó, amelyet a kényelmesek igyekeznek visszaszorítani a vérségi kapcsolatokba. Egy szó, amit magánketrecünkbe zártunk, s csak ünneptájt eresztjük néhány órára szabadon. Egy fogalom, amelyről azt hisszük, tudjuk, mit jelent; pedig még csak a felszínét ismerjük egy mélyebb jelentésnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Mit tegyek, hogy az én lelkem is az öröklétig éljen?
- Nem tehetsz semmit. (...) Csak akkor válhatna halhatatlanná a lelked, ha egy földi ember úgy megszeretne, hogy előbbre helyezne apjánál, anyjánál; ha a tied volna egész szíve és minden gondolata; ha megfogná a kezed, és örök hűséget fogadna neked. Akkor az ő lelke átömlene a tiedbe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem nem arról szól, hogy elveszed, amit akarsz. A szerelem arról szól, hogy boldoggá akarod tenni azt, akit szeretsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember nem akkor hal meg, amikor szeret, hanem amikor lehet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne vedd úgy a dolgokat, mint ahogyan rosszakaród felfogja őket, se úgy, ahogyan ő szeretné, hogy felfogd! Vedd inkább őket úgy, ahogy a valóságban vannak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az igazság sokszor fájdalmas, keserű, gyötrő. S ilyenkor nehéz szeretni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak a tárgyi igényeinkre készülünk fel, mert azt halljuk mindenünnen, hogy az mennyire fontos. Van, aki távozáskor is azokkal törődik, de gondolom, egy szerető kéz szorítása vagy simítása többet jelent mégis. Ott van akkor a számadás pillanata, hogy adtunk-e, kaptunk-e szeretetet, szerelmet, ráértünk-e kimutatni, mertük-e megélni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor szeretsz valakit, elég bátorságra lelsz magadban, hogy kimondd: - Te vagy az én tükröm! Belenézel a szerelmesed szemébe, és elfogadod, amit ott látsz, a hiányosságaiddal egyetemben. Ha így teszel, ezek a hiányosságok egyszerre már nem is tűnnek olyan rettenetesnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha a többiek megvonják tőlünk a szeretetüket, a figyelmüket és az elismerésüket, akkor miért nem vagyunk képesek egyszerűen azt mondani nekik: erre nincs szükségem, elég vagyok magamnak? Nem szörnyű rabságunk nyilvánul meg ebben, hogy erre nem vagyunk képesek?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vásárolj egy kutyust, és a pénzedért feltétel nélküli szeretetet kapsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szeretet élesen lát, a gyűlölet még élesebben, de a féltékenység lát a legélesebben, mert az egyszerre szeretet és gyűlölet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Gyors vagy lassú halált szeretnél?
- Lassút, hogy visszaemlékezhessek, milyen volt élni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Anya: - miért szeret a barátnőd?
Fiú: - úgy gondolja, hogy jóképű, tehetséges, okos és jó táncos vagyok.
Anya: - és te mit szeretsz benne?
Fiú: - úgy gondolja, hogy jóképű, tehetséges, okos és jó táncos vagyok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudom, hogy a szerelemben nincsen bárcsak... de mégis... szeretném, ha legalább vigyázhatnék rá.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hisz bárhova mész, én is arra lépek,
hogy lássalak, csak ennyit akarok.
Te azt kérdezed, szeretlek-e téged,
én azt felelem, veled maradok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kedvem lett volna nevetni. Szerettem volna azt mondani: ó, te nagy szamár, gyere üljünk ide a töltés oldalába, hajtsd szépen ölembe a fejed, és mondd el a bánatodat. Neked talán nagyobb terhet kell cipelned, mint nekem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Senki nem tud igazán örülni, ha nincs benne szeretet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig megtette, amire kérte, és ráhagyott mindent (...), de az még nem mindig jelenti azt, hogy az ember szeret valakit, ugye? Az is lehet, hogy csak nincs mersze ellentmondani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nyelvespuszi nem puszi
azt úgy hívják hogy csók
Ahhoz öcsém nem elég
egy szépaszemed bók
(...)
Először egy lánytól kapott
arcrapuszit élj át
Ahhoz meg csak annyi kell
hogy lehunyod a szemed
és nem rohansz el hirtelen
ha azt mondja hogy
szeret...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jelen az egyetlen lehetőség, amikor választhatunk szeretet és félelem között. Ha amiatt aggódunk, vajon mit tegyünk a jövőben, azzal semmit sem érünk el. Mégis annak a szokásnak hódolunk, hogy újraírjuk a múltat és próbálgatjuk a jövőt, amivel persze semmit sem érünk el. Ha átállítjuk tudatunkat a jelenre, azzal eltávolítjuk a szenvedés forrását.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem elmenni: a bizalom és szeretet aktusa, amit a gyerekek szinte mindig megértenek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megpillantalak, mint kívánatos kamasz lányt, s látom a bottal botorkáló, műfogsoros, öreg nénit, akit a romboló idő formál majd belőled - és mindkettőt szeretem. Így lát a szívem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt szeretném, ha a világ, az irgalmat mindjobban feledő, az őrületbe vesző világ más egyébbel foglalkozna. Esetleg emberi érzelmekkel. Például a szerelemmel. S nem plátóival.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Magunkat szeretni annyit jelent, hogy őszinte érdeklődéssel, törődéssel és tisztelettel fordulunk önmagunk felé. Az önmagunkkal való törődés a szeretet alapja. Az ember akkor szereti, ha reálisan látja önmagát, és őszintén értékeli, amit lát, ugyanakkor különös izgalommal és bizakodással tölti el a lehetőség, hogy mi mindenné válhat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kinek lelkét mintegy őrültség ragadá meg, ki egyszerre boldognak érzé magát, vagy elkárhozottnak, mintha éltét egy átok, vagy áldás hatotta volna át egyszerre; ki nem keres tökélyt, nem ismer hibákat, nem tud, nem akar semmit, hanem csak érez, s egyszerre veti oda mindenét ez egy érzeménynek s nem remél semmit, s nem fél semmitől: az szeret!...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valójában minden ember úgy érzi, hogy a gyermekkor valamilyen utópisztikusan jó időszak volt, és mindenki szeretne visszatérni a gyermekkorába. Még a halálos ágyukon fekvő öregemberek is nosztalgiával eltelve gondolnak vissza gyermekkorukra - az áldott gyermekkor szépségére, boldogságára, a virágokra, a pillangókra, az álmokra és a tündérmesékre. Gyermekkorában mindenki Csodaországban él - nem csak Alice, de mindenki más is. Ez az emlék mindenkit elkísér.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha könnyű szeretni, de a szeretetet elfogadni nehéz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amire a legtöbb gyereknek szüksége van, az a szeretet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs árvább a gazdátlan kutyánál! Ennek is volt neve. Ezen a néven szólították. Aztán egyszer csak semmije sincs már: nincs mit ennie, nincs kit szeretnie, még neve sincs. Hát nem borzasztó?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki azt állítja, hogy reggelente tök laza, szemernyit sem ideges, és egyáltalán nem tanúsít kötözködő magaviseletet szeretteivel szemben, az szemenszedett hazug.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt hiszem, fogalmam sincs, hogy mit csinálok, pedig szeretném tudni. Tudatában szeretnék lenni a gondolataimnak, és annak, hogy miért pont ezeket gondolom. Tudni szeretném, hogy miért csinálom azt, amit csinálok, kézben szeretném tartani a tetteimet. Tudatában szeretnék lenni érzelmeimnek, és ki is szeretném tudni fejezni azokat. Cselekednem kell. Hosszú listákat írhatnék azokról a dolgokról, amelyeket meg kellene változtatnom magamban annak érdekében, hogy jobb emberré, jobban működő emberi lénnyé válhassak. Tisztában vagyok ezzel, csak azt nem tudom, hogy valósítsam meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeressétek, akik gyűlölnek titeket, de szeretni azt, akit az ember maga gyűlöl, lehetetlen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem szeretjük magunkon a foltot, ha van is, eltüntetjük vagy takargatjuk, pedig de eltorzul az ember, ha folyton csak szépnek mutatja magát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig ettünk egy fagyit a cukrászdában. Én mindig csokisat kértem, ő meg karamellt. Aztán kiültünk a járdára a fagyizó előtt, és én számoltam a kék kocsikat, ő meg a pirosakat, és akinek a legtöbb jött össze, az nyert. Szeretem azt a járdát. Lehet, hogy unalmas, de azt hiszem, az unalmas dolgokra emlékszem a legszívesebben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás