A címkéhez 1 402 idézet tartozik


Őszintén szólva én jobban félek attól, hogy szegényebb leszek lelkileg, ha valamit nem próbálok ki, mint attól, hogy mi lesz, ha kipróbálom? Engem jobban zavar, hogy korlátot állítok magamnak, mint az, hogy az újdonságban benne van a kudarc lehetősége. Ha nem próbálom ki, soha nem fogom tudni, hogy képes vagyok-e rá, vagy sem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet egy sziget a magány tengerében. Egy sziget, amelynek sziklái: a remények, fái: az álmok, virágai: az egyedüllét, patakjai pedig a szomjúság.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha a szívem a szíveddel dobban,
Kicsi ablak nyílik álmomban.
Veled elmennék, velem elbújhatsz,
Sose voltál, mindig vagy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sóhajtottam, és becsuktam a szememet. Elkezdtem számolni a birkákat. Jöttek tömött sorokban, én számoltam őket, néha eltévesztettem, ekkor újrakezdtem, és ezen mindig sikerült annyira felhúznom magam, hogy az álom elillant a szememből.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Már semmi más nem akarok lenni, mint aki vagyok. Kicsoda-micsoda vagyok hát? A válaszom: végösszege vagyok mindannak, ami előttem történt, mindannak, ami voltam, amit láttam, amit tettem, és mindannak, amit velem tettek. Mindenki és minden vagyok, akinek és aminek létét a világban befolyásolta az én létem. És mindaz én leszek a halálom után is, ami másként történt volna, ha én nem vagyok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az álmok már csak ilyenek. Jönnek és mennek, változnak. Az emlékeinkből építkeznek. Az átélt jelenetek azonban sosem valódiak. Soha bizony! És pontosan ez az oka annak, hogy annyira gyűlölöm az álmokat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem jórészt illúzió - két szív álommá változtatja a valóságot. A szerelem azonban maga a valóság, amelyben elfogadjuk, dédelgetjük és élvezzük azokat az egyéni tulajdonságokat, amelyek a férfit és a nőt azzá teszik, akik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember nemcsak a maga lelkéből álmodik, hanem úgy mondhatnám: névtelenül és közösen, még ha a maga módján is. A nagy lélek, melynek részecskéje vagy, olykor rajtad keresztül, a te módodon álmodik arról, amiről titokban mindig álmodik - fiatalságról, reménységről, boldogságról és békéről... és véres lakomájáról!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akkoriban úgy gondoltam, hogy soha többé nem akarok már szerelmes lenni. De akármennyire fáj is, akármennyire kínzó, szeretnék még egyszer ébren álmodni. Még egyszer tiszta szívből szeretni valakit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha egész életünkben egy álmot szőttünk... megzavarja az embert a nem várt... beteljesedés. És éppen ebben az esetben... Végül szinte fél az ember a szerencsétől. Csak kerülgetjük és nem merészeljük megragadni... mintha szétfolynék a megérintéstől.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Két világ van: az, amelyikről álmodunk, és az, amelyik a valóságban létezik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Inkább szenvedek, ahogy korábban szenvedtem, amikor elhagytak azok, akiket szerettem. Inkább nyalogatom a sebeimet, ahogy máskor is tettem. Egy ideig még gondolok rá, megkeseredek, és halálra untatom a barátaimat, mert képtelen leszek másról beszélni, mint arról, hogy elhagyott a feleségem. Majd megpróbálom megmagyarázni, mi történt, éjjel-nappal csak azzal foglalkozom, hogy újra meg újra átgondoljak minden pillanatot, amit együtt töltöttünk, a végén pedig arra a következtetésre jutok, hogy igenis rossz volt velem, velem, aki mindig csak arra törekedett, hogy neki jó legyen. Aztán lesznek más nőim. Ha megyek az utcán, minden pillanatban meglátok valakit, aki lehet, hogy ő. Reggeltől estig, estétől reggelig szenvedni fogok. Ez az állapot eltarthat hetekig, hónapokig, vagy akár egy évnél is tovább. Aztán egy szép napon arra ébredek, hogy nem ő jár a fejemben, és rájövök, hogy túl vagyok a nehezén. A szívem súlyos sebet kapott, de majd begyógyul, és akkor majd újra tudok örülni az élet szépségeinek. Történt már velem ilyen és fog is még történni, ebben biztos vagyok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki a titkok birodalmába menekül a valóság elől, az gyakran az álmok világában ragad!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak dolgok, amiket egy "sajnálom" nem hoz helyre. Van olyan fájdalom, ami túl mélyre hatol, hogy valaha is meggyógyuljon olyan egyszerű dolgok által, mint a szavak. Nem számít, bármennyire is komolyan gondolod őket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudom már, te vagy a szerelmem, a véremből jössz, arra vársz, hogy karomba szorítsalak, hogy egyek legyünk... Rólad álmodtam. Bennem voltál, s én adtam a véremet, az izmaimat, a csontjaimat. Nem fájt. Oly szelíden vetted magadhoz a szívem, hogy gyönyörűség volt megosztanom magam. Azt kerestem, hogy mi bennem a legjobb, mi a legszebb, hogy azt is neked adhassam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Felhőn alszunk minden éjjel,
suhanunk az álom-széllel,
nap, hold, minden csillag tudja:
eggyé vált a kettőnk útja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Honnan tudom én, mi lesz belőlem? - Szélsőségek, nagy álmok, nagy érzések kohója a lelkem. - De átmenet, középút nincsen benne, döggé formál majd a sorsom, szerencsét vagy szerencsétlenséget hozok-e azoknak, akiket szeretek, s a lelkem vörös szilajon fölcsapó szent lángja megéget - nem tudom. Hogy tart az élet valamiért - vakon hiszem...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gyermekkori álmok nem múlnak el egykönnyen, és a józan ész semmit sem nyom a latban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne higgy annak, aki azt mondja, nem vagy rá képes! Ha van egy álmod, ne mondj le róla! Ha valaki nem tud valamit, azt szeretné, ha te sem tudnád. Ha akarsz valamit, tegyél érte!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ellenfele vagyok magamnak és testvére ellenségeimnek
az elítéltnek segítem vonszolni keresztjét
közben egy mély álom vizén ringat a szél
s csukott szám a Te csókod ízét őrzi.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mit gondol, miért olyan nagy sztár Richard Gere vagy Vin Diesel? Mert a nők elnézik őket a képernyőn, és közben arról álmodoznak, hogy majd megmentik őket önmaguktól.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Idős korban az emlékeknek olyan értékük van, mint fiatal korban az álmoknak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az a teljes élet, melynek fele álom és képzelet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szexuális fantáziálás és álmodozás normális. Ami azt illeti, egészséges időtöltés, amíg nem jön az igazi.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudom, hogy az utazási vágy a nyugtalanság és az állhatatlanság tünete; de hiszen ezek a legemberibb tulajdonságok. Igen, megvallom, az álmokon és a vágyakon kívül nincs számomra kielégülés: csak a változatosság és a szabad költözés ér valamit, ha ugyan egyáltalán ér valami valamit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mert minden egy gyerekkori álommal kezdődik,
hinni magadban akkor is, amikor már minden elveszni látszik.
A legszebb az egészben, végigjárni az utat,
igen, a cél maga az út.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol... Ne mondja senki, hogy túlkomplikálom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megpróbálom kitalálni magamat, megteremteni. A kitalált dolgok még nem váltak valósággá bennem, mindig akarok valamit, de úgy, hogy előre félek tőle, s keresem az okát, hogy miért nem sikerülhet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgy látta, ragyogó fény közeledik felé, melyet a végzet álomképnek rendelt, egy fehér felhőt látott, mely asszony alakját öltötte, egy ragyogó látomást, amelynek mélyén szív dobogott, s ez a félig felhő, félig asszonyjelenség átölelte, a látomás megcsókolta őt, s e szív szeretettel fordult hozzá.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember erről álmodik éjszaka. Nappal látja, hogy kilométeres akadályok tornyosulnak közte és a vágya tárgya között, de meggyőzi magát, hogy megvan az ereje, hogy túljusson rajtuk. És még akkor is ezt mondja magának, amikor az első akadályon átbukva véresen, zúzottan, nyomorultul terül el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgy gondolom, mindenki sorsa meg van írva. Néha hihetetlen vagy furcsa dolgok történnek, és ezután valami teljesen ellentmondásos (...). Hiszek Istenben: van egy nálunk magasabb erő, ami irányítja, mi történik a Földön. Nem tudom, mi van megírva a végzetemben, de a maximumot próbálom nyújtani, mert tudom, hogy az álmom valóra válhat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait? Amikor még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk, nem kutatnánk, nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt. Ez hát a késztetés: a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak a legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A bánat, gondolta, olyan, mint egy szikla az óceán partján. Ha az ember elalszik, akkor beáll a dagály, és hoz némi enyhülést. Igen, az álom a dagályhoz hasonlít: elborítja a fájdalom szikláját. De ha az ember fölébred, a dagály visszahúzódik, és nemsokára ismét felbukkan a szikla, a kagylók lepte, elvitathatatlan valóság, és ott is marad örökre, legalábbis addig, amíg az Isten ki nem mozdítja a helyéről.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az embernek úgy kell a mese, mint az édes álom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs is annál jobb érzés, hogy az ember tudja: valamilyen hatást gyakorolt mások életére. Még akkor is így van, ha ennek a hatásnak a következtében az illetőt élete végéig rémálmok gyötrik majd, és vagyonokat hagy a pszichiáternél, hogy megszabaduljon a kínzó emlékektől.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás