„ A tárgyakban megbízhatunk. Józan, élettelen dolgok. Nem gondolkodnak, tehát nem is akarnak becsapni. Nem mozdulnak maguktól, tehát nem veszélyeztetnek bennünket puszta passzióból. Bennük van egyedül bizonyosság, és bennük nincsenek hátsó szándékok... ”

„ Lehet, hogy a környezetünket nem irányíthatjuk, de mi határozzuk meg, hogyan gondolkodunk róla. ”

„ Reggel ébredsz, fölkelsz, kinézel az ablakon. Minden a helyén van: fák, bokrok, virágok, ragyog a kert, mindent fénnyel áraszt el a nap, mely, mi sem természetesebb, ma is világot ad, pirkadattal ad jelt a kakasoknak, hajnali fénnyel töri át a rétek fölött libegő párát, és derűssé teszi az ébredező halandókat. Derűs leszel te is, fölragyog a szemed, beleborzongsz a gyönyörűségbe. Este kószálsz egyet, beleballagsz a végtelenbe, és elmerülsz a csillagok sziklatengerében. Kísérőnkre, a holdra veted a szemed, és talán ekkor, ebben a hátborzongató, szívbemarkoló látványban gyönyörködve egyetlen pillanatig a csoda és a mindenség részévé válsz. De vajon átéled-e, képes vagy-e átélni a pillanatot? A pillanatot, melyben eljut a tudatodig: létezem. Benne vagyok a pillanatban. Bennem jött létre a pillanat. Megfogott, megkaparintott, eggyé lettünk. Elementáris erővel hat rám. Elvarázsol. Bűvöletben tart. Észreveszem, hogy létezem. Hogy részese vagyok e földi csodának. Itt lehetek a mesebeli, szó szerint egyszeri földön, és emberként élhetem meg ezt a rendkívüli pillanatot, élő, gondolkodó, szépre és jóra érzékeny emberként lehetek részese ennek a pillanatnak. Átfut az agyamon: halandó vagyok. Mindezt látom, láthatom, amíg létezem, aztán mintha elvágták volna. Halandó vagyok, véges az élmény, gyufalángnyi, sercenésnyi, szikravillanásnyi a pillanat. ”

„ A belső hang magától csak akkor szólal meg, amikor nagy szükséged van rá. Létezik azonban egy olyan kérdés (...), amit a te gondolkodó szíved minden esetben meghall. És kivétel nélkül mindig meg is válaszol. Amikor szenvedéssel találkozol, belső hangod a gyötrelmes szituáció egészét halaszthatatlan, kétségbeesett kérdésként érzékeli - és meg is mondja, mit kell tenned. Megmondja, mi kell a másiknak itt és most, azonnal, tőled. Az a kérdés, megadod-e neki? ”

„ Amikor még kölykök vagyunk, nem gondolkodunk filozofikusan, nem mondjuk magunknak: "Igazam van? Tévedek?" Egyszerűen csak követünk egy utat, amely jobban elszórakoztat, mint valamelyik másik, anélkül hogy sokat gondolkodnánk annak érvényességén, amit csinálunk. Csak később kérdezzük meg magunktól, vajon igazunk van-e, vagy tévedünk, és nem tudnánk-e változtatni. ”

„ Sokszor elgondolkodtam már azon, hogy mi lehet fájdalmasabb egy nőnek: a nemi erőszak, vagy az a fajta erőszak, amit a nők lelkén hajtanak végre? ”

„ A filozófia ott kezdődik, ahol a szeretet végződik. A szeretet sose kérdezi: miért? Oly evidens számára a szeretett lény léte és létezése. A filozófiának viszont éppen a "miért" szócska a kezdete. Mégse mondanám, hogy a szeretet maga is nem gondolkodás. Gondolkodás ez is, de a tiszta létezés elsődleges szenzációjának a szintjén; egy olyan ismeret, mint mondjuk Bach zenéje. ”

„ Gondolkodni annyi, mint visszhangot verni. ”

„ Ha az ember képes tiszta fejjel, szívvel, lélekkel gondolkodni, be kell látnia: halálának időpontja percre pontosan akkor fog elérkezni, amikor annak eljött az ideje. Sem előbb, sem később. Ennek tükrében pedig vajmi kevés jelentősége van annak, hogy Izraelben vagy Svájcban él-e. Annak azonban annál több, hogy a maradék időt - legyen az egy perc vagy egy évszázad - mivel tölti el. ”

„ Jó, ha gondolkodás nélkül bele tudunk nyugodni abba, hogy minden, ami szép, érettünk van s velünk talán véget is ér. Sem a hajnalnak, sem az alkonyatnak nem ártunk vele, ha színét s hangulatát magunkénak tudjuk. Utasok vagyunk, de ez csak akkor jusson az eszünkbe, ha nehéz percek s fekete órák szakadnak reánk. Ha szelíd tájaink színeit viharok borzolják, ködök takarják, szelek temetik. Ha csúnya és nehéz helyekre jutunk, hol a tulajdonérzés ezer terhével átvergődni nem is lehetséges. Ilyenkor jó a halálra gondolni, úgy messziről, mint egy kicsit furcsa, kicsit szomorú, de kényelmes és megnyugtató útitervre. S nézni a világot, ahogy az állatok nézik. Az őzek, a szarvasok, meg a medvék. Mint valami szép idegen holmit, amelyik mellett elmegy az ember, s miközben átvált egyik sűrűből a másikba, elgyönyörködik abban, ami gyönyörködni való. ”

„ Megragadom és teljes erőbedobással megoldom az éppen előttem tornyosuló feladatokat. Mindig a következő, egyetlen lépésre fogok koncentrálni. Ugyanakkor igyekszem hosszabb távra gondolkodni, és minél messzebbre tekinteni. ”

„ A rizling olyan a magyar borok között, mint a közhely az emberi gondolkodásban: összeköti az emberi dolgok mélyebb értelmét. ”

„ Gondolkodj, dönts és cselekedj! Ne engedd, hogy a kétségek elhatalmasodjanak rajtad, az, aki nem meri vállalni saját elhatározásait, rosszul érzi magát a bőrében. Minden kérdésből játék is lehet, minden meghozott döntésből okulhatsz, jobban megismerheted magad! ”

„ Csak nagyon kevés ember eléggé éber - vagy mondjuk úgy: dörzsölt - ahhoz, hogy felismerje: egész életét a gondolkodása irányítja, és ha befolyást gyakorolnak a gondolkodására, akkor valójában az egész életére, egész jövőjére gyakorolnak befolyást. Az emberek gondolkodását pedig nagyon könnyű irányítani, mindössze tekintély szükségeltetik a művelethez. ”

„ Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes. Azt, hogy hogyan éljek, mit tegyek, mind az óvodában tanultam meg. Az egyetemen a bölcsesség nem volt különösebb érték, az óvodában azonban annál inkább. Íme, amit ott tanultam: Ossz meg mindent másokkal! Ne csalj a játékban! Ne bántsd a másikat! Mindent oda tegyél vissza, ahonnét elvetted! Rakj rendet magad után! Ne vedd el a másét! Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál! Evés előtt moss kezet! Húzd le a vécét! A frissen sült sütemény és a hideg tej tápláló. Élj mértékkel! Mindennap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset! Délutánonként szundíts egyet! A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét és ne szakadjatok el egymástól! Ismerd fel a csodát! ”

„ A férfi nem komplett nő nélkül. A férfi magában levéltelen fa. A nő a lombja, virága. Nézd meg az agglegényeket, miféle emberek öregségükben? Egyet se találsz rendes életűnek, rendes gondolkodásúnak, rendes érzésűnek. Benne élnek a világban, de látszik, hogy nem bele-valók. Idegenek köztünk. ”

„ Igaz barát az, aki előtt hangosan gondolkodhatom. ”

„ Figyelmesen megvizsgáltam, mi vagyok én. Láttam, hogy el tudom képzelni: nincs testem, nincs világ és nincs tér, amelyben vagyok. De azért azt nem tudom elképzelni, hogy magam nem vagyok; ellenkezőleg, éppen abból, hogy azt gondolom, hogy más dolgok igazságában kételkedem, egészen világosan és bizonyosan az következik, hogy én vagyok. Ellenben mihelyt csak megszűntem volna gondolkodni, nem volna semmi alapom azt hinni, hogy vagyok, még ha igaz is volna minden egyéb, amit valaha képzeltem. Ebből felismertem, hogy olyan szubsztancia vagyok, amelynek egész lényege vagy természete a gondolkodás, amelynek, hogy létezzék, nincs szüksége semmiféle helyre, s amely nem függ semmiféle anyagi dologtól. Úgyhogy ez az én, azaz a lélek, amely által az vagyok, ami vagyok, teljességgel különbözik a testtől, sőt: könnyebben is lehet megismerni, mint a testet, s még akkor is egészen az volna, ami, ha test nem léteznék. ”

„ Nem arra születtünk, hogy józanul gondolkozzunk. Nem is hiszem én, hogy van köztünk józan gondolkodású ember. ”

„ Nem gondolkodunk. Nincs mivel. Lövünk. Van mivel. ”

„ A gondolkodásnak (...) a csodálatban kell gyökereznie. ”

„ A kultúra nagyrészt leépül, visszafejlődik, mert az egyre szaporodó és egyre fejlettebb műholdas adók egyre nagyobb mennyiségben zúdítják az emberekre a szórakoztató, banális, kalandos, butító, eltompító, mindig könnyen emészthető, nem különösebben változatos ócskaságok tömkelegét, mindenhová eljuttatják a végtelenül leegyszerűsített mintákat, elfojtják az egyéni gondolkodást, nem is csak az öltözködésben és a szokásokban, hanem a viselkedési normákban, a kívánatos és követendő mesterséges ideálokban is. ”

„ Furcsa, hogy a kor előrehaladtával az ember mennyire másképpen gondolkodik a sorsról és a végzetről. Fiatalon még meg vagyunk győződve arról, hogy az élet csupa választási lehetőség. Ott állunk megannyi ajtó előtt, kinyitunk egyet, mögötte még több ajtó, ott is választunk egyet és így tovább. De nemcsak azt választjuk ki, hogy mihez akarunk kezdeni, hanem azt is, hogy mivé akarunk válni. És igazából még az sem zavar, ha hangos csattanással időről időre bezárul mögöttünk egy ajtó. Ahogyan az sem, hogy az ajtók közül sok ugyanoda vezet, ahová történetesen egy másik is. És az sem baj, ha az ajtó zárva van, hiszen ott van a többi, lehet újra próbálkozni. Az, hogy a választási lehetőség csupán illúzió, fel sem merül bennünk, hiszen csak azt akarjuk megtudni, hogy mi van az ajtó mögött, a mögött, amiről azt reméljük, hogy közelebb visz a titok nyitjához. Amíg ifjú az ember, így tekint az életre. Aztán valamikor, amikor az ember nagyjából az élete feléhez ér, megváltozik. Kétségek, csalódások, kudarcok, felesleges ismétlődések veszik át a kíváncsiság helyét. Lassan kezdjük felfogni, hogy már több ajtó van zárva előttünk, mint ahányon még benyithatunk. Egyre többet tekintünk hátra, ahelyett, hogy előre néznénk. Ami eddig jelentéktelen volt, annak hirtelen óriási súlya lesz. ”

„ Talán túl sokat töprengek olyan témákon, amelyeken nem gondolkodni kell, hanem cselekedni. Ám az embernek minden tette szent és következményekkel jár, ez pedig arra késztet, hogy tovább elmélkedjem azon, mit csinálok. ”

„ Gondolkodtam kettőnkön, és nem ringatom tovább magam illúziókban: szeretlek ugyan, de nem bízom benned. Mivel nem valóságos dolog, amit megélünk, tekintsük játéknak. Ha viszont játék, akkor szabályai vannak. ”

„ Az a tevékenység, amelyet az ember mint gondolkodó lény fejt ki, nem pusztán szubjektív, hanem olyan, amely sem nem szubjektív, sem nem objektív, amely tehát e két fogalmon túlemelkedik. Nem mondhatom azt, hogy individuális szubjektumom gondolkodik, mert ez csak a gondolkodás jóvoltából létezik. ”

„ Az ember az egyetlen olyan lény, amely folyamatosan gondolkodik, ezzel biztosítva azt, hogy a káosz a maga teljes pompájában ki tudjon teljesedni agyának működése közben. ”

„ A gyűlölködő, elutasító gondolat szellemi méreg. Ne gondolj rosszat másokról, mert ezzel önmagadról gondolnál rosszat. Te vagy a saját világmindenséged egyetlen gondolkodója, és gondolataid teremtő erejűek. ”

„ Gondolkodás nélkül tanulni: kárba veszett munka. De tanulás nélkül gondolkodni veszélyes. ”

„ Előbb vagy utóbb rájön az ember, hogy ő maga saját lelkének főkertésze, életének irányítója. Felfedezi a gondolkodás törvényszerűségeit magában, és egyre pontosabban megérti, hogyan alakítják gondolatai jellemét, körülményeit és sorsát. ”

„ Néha veszélyes, ha megállunk és gondolkodunk. Néha egyszerűen tovább kell menni. ”

„ Épp azon gondolkodom, hogy minden embernek célja van a világon, amint megszületik? Vajon mit keresünk itt? Fontos kötelességünk van ebben az életben, amit mindenáron teljesítünk? Amiért megszületünk, az okot, egész életünkben keressük. A szabadság pedig csak azoké, akik megtalálják a választ erre a kérdésre. ”

„ Életemben a legjobb tanácsot apám adta. Azt mondta: "Csinálhatsz bármit, csak 65 évesen ne úgy ébredj fel, hogy azon gondolkodsz, mit kellett volna kezdened az életeddel". ”

„ Ha meg akarod tudni, miként gondolkodik valaki, hallgasd meg, hogyan beszél. ”

„ A gondolkodást nélkülöző érzelmi élet lassanként elveszíti minden kapcsolatát a világgal is. A teljességre törekvő ember a világ megismerése mellett érzésvilága kifejlesztésére és kiművelésére is súlyt helyez. Az érzés éppen az az eszközünk, amely által a fogalmak konkrét életet kapnak. ”