A címkéhez 4 666 idézet tartozik


A valóság (...) általában sokkal kevésbé drámai, és távolról sem annyira színpompás, mint a regények világa. A zavar valószínűleg a rossz megoldási mechanizmusból fakadt, abból, hogy nem a megfelelő eszközökkel igyekeztek rendet rakni, és értelmet adni egy olyan high-tech világnak, amelyben a társadalmi és technikai változás sebessége megijesztette és megszédítette az embereket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elmenni messze,
magasba felrepülni,
csapódni kőhöz,
üvegként összetörni.
Veled, mégis egyedül
állni, csak állni szótlan,
végleg összeforrva
az életen túl, egy csókban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A félelmet felismerni és legyőzni bátorsággal lehet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál kicsapongása az élet, nélküle nem volna élet, és a középen van a Homo Dei állapota, a középen kicsapongás és értelem között - ahogyan helyzete is középütt van misztikus közösség és szeleverdi individualizmus között. És ebben az állapotban az ember finoman, gálánsan, és barátságosan, tiszteletteljesen érintkezik a maga fajtájával, mert csak ő előkelő, az ember, és nem az ellentétek. Az ember ura az ellentéteknek, az ellentétek csak őáltala vannak, következésképpen az ember előkelőbb náluk. Előkelőbb a halálnál, túlságosan előkelő a halálhoz: ez elméjének szabadsága. Előkelőbb az életnél, túlságosan előkelő az élethez: ez szívének jámborsága.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelmeseket azért nem untatja az együttlét, mert mindig önmagukról beszélnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember nem szívesen találkozik azzal, aki akarata ellenére múltjának olyan emlékeire figyelmezteti, melyeket szeretne örökre elfelejteni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akit az egyik ember idealistának tart, azt a másik elmebajosnak tartja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt gondoljuk, a világot akkor lehetne megmenteni, ha elegendő jóakarat és türelem lenne. Ez azonban tévedés. Ami megválthatja a világot, az nem a jóakarat és a tolerancia, hanem a tiszta gondolkodás. Mi haszna lenne a türelemnek, ha közben meg vagy arról győződve, hogy neked van igazad, s mindaz, aki nem ért veled egyet, tévedésben él? Ez nem türelem, hanem leereszkedés. Az pedig nem a szívek egységéhez, hanem megosztottságához vezet, mert feljebb képzeled magad a többinél. Ez a pozíció pedig magasabbrendűségi érzethez vezet, a szomszédaidban pedig neheztelést szül; s ez további türelmetlenséget.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Légy türelmes, minden nehéz, mielőtt könnyűvé válik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csitt, kedvesem!
ajkam ajkadra teszem,
hogy a hang ne sodorjon el
tőlem-tőled
hogy a szó 
ne takarjon el
előlem-előled
most a csend beszél
nekem-neked
most valami elkezdődik
életem-életed...
   (...)
Csitt, kedvesem!
beszélgessünk
szavak nélkül
szerelmesen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A türelmetlen ember önmagát erőszakolja meg, mikor sietteti sorsát. Ezzel magában hordozza az örök elégedetlenséget.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A rossz hír gyorsan terjed és amikor megérkezik, valahogyan meg kell birkóznunk vele. Ha a férj azt mondja, ő továbblépett, mi elfoglaltságot keresünk, hogy elterelje figyelmünket. Ha a számlák felhalmozódnak, megtaláljuk a módját, hogy plusz pénzhez jussunk. Ha van egy titkunk, ami túl szörnyű ahhoz, hogy elmondjuk, megtanuljuk magunkban tartani. De emlékeznünk kell rá, hogy a kapott rossz hír néha jó hír is lehet álruhában.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minél ritkábban találkozunk egy bizonyos személlyel, annál nagyobb elégedettségünkre szolgál, hogy valahányszor csak hallunk felőle, ellenőrizhetjük, mily engedelmesen idomul a róla alkotott elképzeléseinkhez. Az általunk megelőlegezett sorsban bekövetkező fordulatokat aztán nem pusztán rendellenességként, hanem erkölcstelenségként éljük meg. Inkább soha ne is ismertük volna szomszédunkat, a nyugdíjas hot-dog árust, ha kiderül róla, hogy épp most adta ki századunk legnagyobb költeményeit tartalmazó verseskötetét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyszer eljön az a pont az életedben, amikor önmagad számára meg kell határoznod, ki is vagy valójában. Egy hirtelen felismerés, egy villámgyorsan eljövő változás kell ahhoz, hogy elkezdjen érlelődni benned a kérdés, miért is vagy a világon, mit is akarsz az élettől. Ekkor minden átformálódik, új értelmet nyer a létezésed, s próbálod arról győzködni magad, hogy tisztán látod az új utat magad előtt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Utolsó arcomat
Neked mutatom most, kedvesem.
Elviheted magaddal,
Kísérjen utadon szerelmesen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak a félelmeink okozzák a korlátainkat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A győzelmet (...) ne téveszd össze a sikerrel. A felhőnek sikerül magát a nap és a föld közé tolnia. De legyőzte-e vajon a napot ezzel?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az egész csoda rút és értelmetlen volt. Természetes úton ilyesmi nem történik. Az ember elveszítheti a sarkantyúit, a felsőkabátját, volt már arra is eset, hogy a kardját, de nem veszíti el a szerelmet! Hacsak nem varázslat útján.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kettős úton halad az emberi élet:
Egyik a gyakorlat, másik az elmélet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgy látszik a gyűlöletet ugyanazok a mirigyek táplálják, mint a szerelmet: s ugyanolyan cselekvésre indítanak. Ha nem tanultuk volna meg, hogyan értelmezzük a passió történetét, pusztán cselekedeteik alapján meg tudnánk-e mondani, hogy a féltékeny Júdás vagy a gyáva Péter szerette-e jobban Krisztust?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A két szerelmes egymás szemébe mered, senki mást nem néznek, látó, vak tekintettel. Csak Őt, a másikat nézi mindkettő - s közben nem veszik észre, hogy körülöttük lángol a világ, melyet ők gyújtottak fel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Eljátszottam magának a ragyogó fiatal ügyvédet meg a remegő szerelmest meg az elkényeztetett gyereket, és még isten tudja, mit. De amióta ismerem magát, minden szerepem magáért van. Nem gondolja, hogy ez a szerelem?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az öngyilkosok az élet reménytelen szerelmesei.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A különbség regény és valóság között? A regénynek kell, hogy legyen valami értelme.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emlékek eltorzítják az ember valóságérzékelését, a legélénkebb emlékek pedig szabályosan megsemmisítik az időt, s közben uralmuk alatt tartják az elmét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Annyira vágysz valamire, olyan sokáig reménykedsz, míg már elfogy a remény, és a beletörődés lép a helyébe. Lassan el is felejted, mire vágytál. És akkor, mikor mégis megkapod, amiről már lemondtál, egyszerre érzel határtalan boldogságot és kínzó félelmet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Milyen igazságtalan minden! Másoknak miért lehet tökéletes élete? Miért lesznek csodálatos civilizációk az enyészeté? Miért születnek egyesek alig pár percre erre a világra, s hagyják el rögtön megint? Miért vergődöm én létemnek kegyetlen csapdájába zárva? Szolgálom a szerelmet egy örökkévalóságon át szeretetlenül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor önmagad előtt is titkolsz egy érzést, elrejtve elméd leghátsó zugába, akkor tudhatod, hogy az érzés valójában erősebb nálad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudni kell, miért szenvedünk - és tudni kell azt is, hogy aki értelmesen szenvedett, az nem meghal, hanem megboldogul.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Adj egy esélyt az új napnak. Hagyd, hogy megmutassa neked a célodat, a feladatodat. Tudod, a reggelek éppen erre jók. Értelmet adnak az életnek a sötétség után.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha jól akarsz élni, szépen és értelmesen, egyetlen gondolatot törölj ki az agyadból. Ez így hangzik: Mindennek mások az okai!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek jó része szerint ha valaki nyitott, az jó, ha könnyen ítélkezik, az rossz. De miért ítéljük el mindjárt az ítéleteket? Azt hisszük, aki könnyen ítélkezik, túl gyorsan alkot véleményt. De lehet, hogy az ítélet a lelkünk figyelmeztető jelzése. Ha azon nyomban világos, hogy egy ember, vagy egy lakás, vagy egy állás nem nekünk való, jobb, ha figyelmen kívül hagyjuk a megérzéseinket? Vagy megítélhetünk egy könyvet a borítója alapján is?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szerelmünk visszhangja a gyermek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ugyan, mi minden van még ezen a világon, ami még fel sem tűnt eddig, mennyi minden, amit még nem ismerek! Mindezt végiggondolva egyszerre gyámoltalannak, erőtlennek érzem magam. Akárhová megyek is, ettől a gyengeségtől sohasem tudok elmenekülni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megint elnevette magát. A nevetéstől megváltozott az arca, és rádöbbentem, hogy gyönyörű. Elfordultam, mert nem akartam benne mást látni, mint szörnyeteget. Veszedelmes szörnyeteget.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás