A címkéhez 99 idézet tartozik


Nem tehet róla. A lelke egy költőé, de az érzelmi kultúrája olyan, mint a szeméttelepen kóborló kutyáé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sokkal jobban ismertem benső vívódásában is Bertukát (...), semmint tévednék, amikor leírom: ez az életkörülményivel örökké elégedetlen, sokat és nagyon enerváltan képzelődő, asszonyian nagyra törő, szerencsétlen fiatal leány valami öröklött makacssággal, daccal akarta megmutatni a világnak, hogy odakerül a legnagyobb élő magyar költő oldalára!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A csók: költészet.
A szeretkezés: dráma.
A többi: próza.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A templomban látni lehet egy verset, melynek Veszteség a címe, és egy kőbe van vésve. Három szóból áll, de a költő összekarcolta az egészet. A Veszteséget nem lehet elolvasni, csak érezni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Élni, egy titokkal, mint a régi emberek, akik mindent elmondtak, leírtak vagy bevallottak, csak azt az egyet nem, ami a szívükben égett. Élni, mint a régi költők vagy gárdatisztek, akik párbajra mentek meghalni egy félreértés miatt, de kínpadon sem vallották be azt az egy nevet (sokféle kínpad van). Élni, pecséttel a szívünkön és ajkunkon, az égre nézni, mindenről beszélni, de arról az egyről hallgatni, halálig.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mesélték róla, hogy egy ideig a bolondokházában is volt. Megtisztelték azzal, hogy bolondnak tekintették, de aztán kiengedték, mert rájöttek, hogy csak költő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy költő barátom, kissé tág értelemben, azt magyarázta, hogy "magamat keresem". Igen ám, de akkor ki az a magam és hol találom meg a sok közül, akiket itt vagy ott felfedezek, miről ismerem meg?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem igazából fantomfájdalom. Költők írnak róla, a nagy művészek ábrázolják, a zenészeket megihleti, de valójában nem létezik. (...) Olyan, mint amikor az ember fekélyt érez a gyomrában, a sebész felnyitja és nincs ott semmi. Kémiai reakció, (...) a hormonok játéka. Az ember képes meghalni érte, de még soha senki nem bizonyította, hogy létezik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mint író, könnyezve s alázattal fogadom az ihletet az emberek lelkéből fakadó átélt, sokrétű életet. Mint operettszerző, bohém s csodás szeretetet mutatva a külvilág felé, meghatva a világ létezésétől, alkotom dalaimat. Mint költő, vágyaim szárnya repít tova oda, hol múzsám vár, hogy újra átéljek egy szívdobbanást. S e háromság nevem: Művész!, ki visszaadja az emberekről másolt méltóságot az embereknek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Anyám, az álmok nem hazudnak;
Takarjon bár a szemfödél:
Dicső neve költő fiadnak,
Anyám soká, örökkön él.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A vers azért sokkal jobb, mint a próza (...), mert versíráskor a sorokat nem kell végigírni. A próza rabszolgameló. Női dolog. Öregasszonyos. Az öregasszony és az író nem sokban különbözik. Mindkettő egész nap ül a székében és sorokat köt egymás alá. Semmi szabadság. Én a sort ott hagyom abba, ahol jólesik. Ez férfias szabadságot ad. A költő, kérem, az férfi, az író nyámnyila némber. Csak hasonlítsunk össze, kérem, egy Ady Endrét, aki talpig férfi és talpig költő, egy Mikszáthtal, aki nagy író, ám a sok üléstől olyan vastagra hízott, mint egy szakácsné.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csábító örvény a virtuális kultúra, melyben jelen kell lennünk, de nem szabad elmerülnünk benne! Csak az a költészet, s az az irodalom az igazi, mely a szép életre mozgósít.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Te könnyezel a költők bánatán,
És eltűnődsz a szónok mondatán.
Te érzelmekben élsz, mindent elhiszel,
Csak azt nem, ami egyszerűen szól:
Én szeretlek!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tudomány adhatja meg az emberi lélek egyik legfelemelőbb élményét, a lenyűgöző csoda érzését. Ez a mélységes esztétikai gyönyörűség semmivel sem alacsonyabb rendű annál az elragadtatásnál, mint amit a zene és a költészet vált ki. Pontosan az ilyesmi avatja méltóvá és érdemessé az életet, méghozzá jóval hatékonyabban, mint ahogy véges mivoltáról győzne meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sokféle temető van. Annyi, mint az ember és az ő bolondsága. Az egyik tele van az alakító művészet fenséges alkotmányaival. Sírboltok, emlékek, áhítat oltárai, remek szobrok, bölcsesség szülte, bánat sugallta sírversek, bölcs mondások. Tudomány és művészet és költői erők gyűjteménye. De én ezt nem nagyon szeretem. Eszembe sem jut, aki alant porlad. Eszembe se jut, aki fájdalmának vagy hiúságának tömegével, pénzének és a szokásnak súlya alatt ültette oda a műalkotmányokat. Csak az alkotmány köti le a figyelmet. A temető ékszerei a halál kirakata. Mintha vásárt és versengést, diadalt és bukást látnék az enyészetben. Jobban szeretem a virágot a síron. A virág nem hazudik, nem hivalkodik, nem dicsekedik. Elhervad, mint a halott. Elhervad, mint a halott emlékezete az élők szívében. Aki a virágot ülteti és ápolja a síron: annak keze, szíve és lelke ott van a mellett, aki a sírban nyugszik. S ha már nem dobog a szív, ha már a lélek elrepült s a kéz is elszáradt: megszűnik a virág is. Minek élne tovább? Miért szórná illatát és sugarait? Ha már úgy sincs kinek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hogy hit támadjon bennünk: a léleknek önmagába kell szállania, önmagával kell foglalkoznia. Távol a világtól, a várostól, a zsibongó sokaságtól, a zakatoló gyáraktól, a kufárok viaskodásától, a papok szemforgatásától, a tudósok feleselésétől. Erdők magányában, vizek partján, sivatagnak rónavidékén: ott készül az ábránd, a sejtés, a szeretet vágya, a gondolatok szárnyalása, az érzések igazsága, a költészet, a végtelennek imádása, s ha mindezek együtt vannak a lélekben: ott készül a hit. Az erős hit, mely méltó erre a névre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki elnyomja magában a szexet, a nemi energiát, az egyre inkább pénzorientált lesz, mert a pénz fogja helyettesíteni a szexet. Szerelmes lesz a pénzbe. Nézz meg egy kapzsi, mohó, pénzőrült embert: figyeld, ahogy megérinti a bankjegyeit - pont úgy nyúl hozzájuk, ahogy egy szerelmes a kedveséhez. Amikor az aranyait nézi, nézd meg a szemét - tele van romantikával. Még a nagy költők is eltörpülnek mellette. A pénz lett az ő istene, minden szeretete feléje irányul.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha találkozol angyalokkal - sokan élnek közöttünk emberként -, onnan lehet felismerni őket, hogy fokozott felelősségtudattal élnek. Bármilyen hivatásuk lehet. Lehet anya, apa, asztalos, szobafestő, költő, muzsikus, vízvezeték-szerelő, mérnök, orvos, bőrdíszműves, vállalkozó, hajléktalan, sőt elvileg még politikus is (nincs átkozott szakma, csak méltatlan hozzáállás!) - szóval egy angyal onnan ismerhető meg, hogy felelősséget érez minden tettért.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyakran mesélik David Hilbertről, hogy egy nap észrevette: egyik diákja nem jár órára. Amikor közölték vele, hogy a kérdéses tanuló a matematikusi pálya helyett költővé lett, Hilbert a következőt mondta: "Helyes - úgysem volt elég fantáziája ahhoz, hogy matematikus legyen."

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Igazán tetszem én teneked?
Valahogy ki kellene szoktatni a magatartásából, hogy időnkint ilyen kérdésekkel állítson csapdát nekem. Mert az a helyzet, hogy mondanám én neki, mint három költő kórusban, hogy frankón nagyon tetszik nekem, és nem tudok elképzelni szebb lányt nála, mert nem vitatom ugyan, hogy lehetnek esetleg szebb lányok is, mint ő, de azok a szebbek mégse tudnának úgy tetszeni nekem, mint ahogy ő tetszik. De hogyan adja elő ezt az ember? Hogyan lehet ilyen szöveget úgy tolmácsolni, hogy közben ne testesítsem meg az idétlenség szobrát?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amit az élet tőled megtagadt,
Megadta a sír, bárha oly sötét;
Itt elvesztetted szívnyugalmadat,
S a túlvilágon újra felleléd!
S azért nyugodj hát békén, csendesen,
Mi majd virággal fedjük sírodat,
Emléked nálunk örökös leszen:
Költészeted szent ereklyénk maradt!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

S mint gyümölcs a magvat,
Úgy hordozlak magamban.
Kimondanám, mint egy valódi költő,
Nem elkoptatott szavakkal,
De cukorba fullad a lángoló szív,
S azt bevonja édes sziruppal.
Ott vagy egy molylepke verdeső szárnyán,
Ott vagy a falat kenyérben,
Az esti olvasmány behajtott lapján,
A karomra harcolt névben.
Én nem látok mást, csak téged.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az állatvilágban egyedül az embernek adatott meg a metafora költői ajándéka, az a felfedezés, hogy az egyik dolog hasonlít egy másikhoz, és hogy a közöttük lévő kapcsolatot képes gondolatok és érzések támpontjaként alkalmazni. Ez a képzelet ajándékának egyik megnyilvánulása.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az erősebb fölfalja a gyengébbet, mint a halak. Az ügyes gladiátor átszúrja az ügyetlent, a jó költő elnémítja a rosszat. Nincs kegyelem. És mindig így lesz, talán évezredek múlva is. Hogy haladunk-e, mint egyes bölcselők állítják, azt nem hiszem. Az ősember négykézláb mászott, én kocsin repülök, nagy gyorsasággal, mert már ismerem a tengelyt és a kereket. De ez nem haladás. Mind a ketten egyet teszünk: megyünk. Az lenne a haladás, hogyha legyőzhetnénk önmagunkat, itt belül, belátás által, hogyha két édestestvér, ki az örökségen osztozkodik, nem gyűlölné meg egymást halálosan azért, amiért az egyik száz sestertiusszal többet kap a másiknál. Erre nem tartom az embert képesnek soha.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A honvágyról többet írtak a költők, mint a lélekbúvárok. A honvágy betegei nem is igen járnak a lélekbúvárokhoz, nem hiszik, hogy meggyógyulnak, ha ízekre szedetik tudatukat s a tudat alatti alagsort. Pontosan tudják, mi fáj és miért, s azt is, hogy a baj okának ismerete csak annyira segít, mint a pestises betegen, ha megmutatják neki a bacilus képét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs jobb módja az érzelmek feltárásának, mint a költészet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne is legyen lángelme a jó hadvezér, sőt ne legyen semmilyen kiváló tulajdonsága sem; épp ellenkezőleg, csak hiányozzanak belőle a magasztosabb emberi tulajdonságok: a szeretet, a költészet, a gyengédség, a bölcselő, a fürkésző kételkedés. Legyen korlátolt, higgye szilárdan, hogy amit cselekszik, nagyon fontos dolog (máskülönben nem győzi türelemmel), mert csakis akkor lesz bátor hadvezér. Isten mentsen meg attól, hogy ember legyen, hogy megszeressen, megsajnáljon valakit, és elgondolkozzék azon, mi igazságos, mi nem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A barátainkkal mindent meg kellene osztanunk, különösen a gyönyörű pillanatokat - a szerelem pillanatait, a költészet pillanatait, a zene pillanatait... (...) Ily módon az életünk egyre gazdagabbá és gazdagabbá válik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lásd be, hogy hibáztál; felnőttél, elfelejtettél játszani. Ezért nem vagy boldog, nem a gond miatt: a gyermekeknek is vannak gondjai. Lásd: én gyermek maradtam, hosszúnadrágos kamasz, éretlen suhanc, akin megbotránkoznak a felnőttek, ha a szemükbe vágja az igazat - csak a gyermek mondhatja meg az igazat és némelyik költő -, kamasz vagyok és az is maradok még negyvenévesen, őszülő halántékkal is, ha élek; a szenvedés, a kudarc nem törhet meg, ártatlan leszek akkor is. Lásd be: nem a társadalomban, ebben vagy abban az emberben van a hiba, hanem benned, egyedül benned, mert elfelejtettél játszani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tudomány a legmagasabb rendű költészet ihletője.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rablók, hódítók, költők és királyok
Nyüzsögjetek! Én csöndben félreállok,
Nem izgat vágy és nem hevít a hit,
Oda nem adnám semmiért nyugalmam
És csak magamnak dúdolgatom halkan
A bölcs lemondás fanyar dalait.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A költők magasztalják a szerelmet; s valami oka mégiscsak van, hogy ekkora a hatalma. A Napnak egy sugara az, amely megdicsőít, mondják egyesek; mámorító méreg, mondják mások. S valóban, hatásai hasonlóak a kéjgázhoz, melyet az orvos súlyos műtét előtt lélegeztet be a reszkető beteggel, s a szenvedő elfeledi sajgó fájdalmát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi is a halál, ha jól meggondoljuk? Rossz pillanat, vámsorompó, ahol a kevésből átkelünk a nincsbe. A megalopoliszi Kerkidásztól megkérdezték egyszer, hogy szívesen hal-e meg. Hogyne halnék meg szívesen, válaszolta, hiszen a halálom után csupa nagy emberrel találkozhatom: Püthagorasszal a filozófusok, Hékataiosszal a történetírók, Homérosszal a költők, Olümposszal a zenészek között.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenkinek csak egyetlen igazi megbízatása van: hogy önmagára találjon. Végezheti, mint költő, mint őrült, mint próféta, vagy mint bűnöző. Ez nem a mi dolgunk, sőt végső soron jelentősége sincs. Nem az a dolgunk, hogy kitaláljunk magunknak egy sorsot,
hanem az, hogy megtaláljuk saját magunkat, s azt teljességgel és töretlenül éljük végig.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elhitte, hogy megsajdul a szív, ha valami nagyon fáj. Mert megsajdult a szíve, és összepréselődött a bordái alatt. Mind ez ideig mosolygott, ha könyvben olvasta, vagy emberektől hallotta, hogy megsajdult a szívük. Azt hitte, csak kitalálás az egész. (...) Meg tud sajdulni a szív, és nemcsak az írók-költők találták ki ezt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás