„ - Először is, a piros mindig követi a feketét. (...) Így van ez a szerencsejátékban. A ruletten esetleg hosszú ideig csak a fekete nyer, de a törvényei szerint végül óhatatlanul a piroson áll meg a golyó.
- Úgy érti, hogy a szerencse forgandó. ”

„ Nem a balszerencsét nehéz elviselni nyugodtan, hanem a jószerencsét. ”

„ A kedvenc mondatom - ami szerencsére többször elhangzott már - az, hogy "erre nem is gondoltam", vagy "én ezt még sosem fogalmaztam meg magamnak", vagy "ez eddig nem jutott eszembe" - és ennek szinonimái. Mert ez azt jelenti, hogy együtt jövünk rá valamire, hogy nagyon figyelünk egymásra. ”

„ Az erős letiporja, széttépi a gyengét; a gazdag leigázza, kifosztja a szegényt; a boldog (aki szánnivaló balgaságában boldognak hiszi magát) megcsúfolja a szerencsétlent, elorozza az elesettek vigaszát. ”

„ Az élet játék, és csak szerencse kell hozzá.  ”

„ A remény a legtöbb ember számára kifejezetten jó dolog, valami olyasmi, ami átsegíti őket a nehéz időkön. Egy szerencsejátékos számára azonban maga a vég. Azt sosem szabad kockáztatni, amit elveszíthet az ember. ”

„ Akik nem játszanak, gyakran siránkoznak, hogy a szerencse elmegy mellettük. Nem hajlandóak meglátni, hogy szerencséjüket részben ők teremtik meg. ”

„ Aki szerencsés akar lenni, ne bízza a szerencsére. ”

„ Sose jár a szerencse párosan, de a baj se magányosan! ”

„ - Tudod, ha már néhány ember véletlenül szereti egymást, sosem szabad beérni ennyivel, még az érződő szeretetet is éreztetni kell, hogy életben tarthassuk. (...)
- És ha mégsem éreztetjük, mert azt hisszük: az vércikis?
- Akkor elveszítjük. És ha nincs szerencsénk, a veszteség eszméltet arra, hogy ama szeretet még nagyon kellett volna. ”

„ Sokan nevezék e pályát tövisesnek; de higgy nekem: az embert éltében sokszor éri szerencsétlenség, jót s gonoszt egyformán. A különbség csak az: mert a gonosz úgy nézheti azt, mint büntetést, mely őtet leveri; a jó pedig, mint történetesen keresztülfutó szélvészt, melynek az ő lelkén hatalma nincs. ”

„ Kétféle okból szeret az asszony. Az első, azért, ha találkozik egy férfiúval, aki önfeláldozásra kész érte, a másik ok - szerencsére ritka - hogy feláldozhassa magát a férfiért. ”

„ A szép, szelíd beszéd sok barátot szerez, a jóakaró nyelvnek szépen felelgetnek. Sokan legyenek, akik békén élnek veled, de ezer közül csak egy adjon tanácsokat. Ha barátot szerzel, tedd előbb próbára, ne légy bizalmasa túlságosan gyorsan. Mert akad barát, aki elfordul a széllel, és ha bajba kerülsz, nem tart ki melletted. Van olyan barát, aki ellenséggé válik, s kettőtök vitáját rögtön dobra veri. Van, aki asztalodnál ülve jó barátod, de balsorsod napján sehol sem találod. Amíg szerencséd van, sorstársának tekint, s házad népe előtt megjátssza az urat. Ellenséged lesz, ha sorsod rosszra fordul, és (hogyha keresed), elbújik előled. Ellenségeidtől tartsd magadat távol, és barátaiddal szemben légy óvatos. A hűséges barát erős támaszod, vagyont talál, aki ilyen barátra szert tesz. A hű barátnak egyszerűen nincsen ára, nincsen, ami vele értékben fölérne. Mint az élet balzsama, olyan a jó barát; akik az Urat félik, találhatnak ilyet. Aki az Urat féli, abból jó barát lesz, mert amilyen ő maga, olyan a barátja is. ”

„ Sokan összekeverik a magányt az egyedülléttel. Az egyedüllét hosszabb vagy rövidebb szerencsétlen helyzet, társtalanság. A magányt viszont az ember belül hordja. (...) A magányos ember akkor is magányos, ha nincs egyedül. ”

„ Amikor azt mondjuk, hogy béna vagyok, szerencsétlen vagyok, bűnös vagyok, lehetetlen alak vagyok, akkor valójában nem a saját szemünkkel, hanem mások átvett tekintetével ítéljük meg magunkat. Egy olyan embernek a szemével nézünk, aki valamikor nem fedezte föl az értékeset, a szépet bennünk, és nem tudott velünk mit kezdeni. Ez pedig nem rólunk szól, hanem róla. Ezt a látásmódot megtanultuk, és azóta is ezzel a szemmel nézzük magunkat. Amikor elhangzik tőlünk egy önmagunkat gyalázó mondat, megkérdezhetjük magunktól: vajon ezek kinek a szavai? Vagy: kinek a szájába adnánk leginkább? Ilyenkor derül ki, hogy eredetileg nem a mi szavaink, de ma már mi ismételgetjük magunknak. ”

„ A világ tele van váratlan fordulatokkal, és épp, amikor átlátnánk a világot, a talaj kicsúszik a lábunk alól, és megint padlóra kerülünk. Kis szerencsével megússzuk egy kis horzsolással, amit egy ragtapasz eltakar, de néhány seb mélyebb, mint első látásra tűnik, és egy ambuláns kezelésnél többet igényel. Néhány seb esetében le kell tépnünk a tapaszt, hogy levegőt kapjon, és idővel meggyógyuljon. ”

„ Aki a más szerencsétlenségét a nyakába veszi, annak majdnem olyan lesz az élete, mint azé a szerencsétlené. Az első segítő mozdulat másodikat szül. Ha a második nem szül harmadikat, az végső soron árulás. ”

„ Minden, amiben hittünk,
Oda-van, oda-van, oda-van
És szerencsés
És boldog, ki csak önmagáért
Boldogtalan. ”

„ Valamennyi egyetemi sznob között a leghitványabbak azok a szerencsétlenek, akik attól a vágyuktól esnek végromlásba, hogy majmolják a tehetősebbeket. ”

„ Az élet rövid, függetlenül attól, hogy hány napot kap az ember. Az emberek pedig nagyon értékesek, mindenki, kivétel nélkül, nem számít, hányan olyan szerencsések, hogy az életünk részei lehetnek. A szerelem pedig... a szerelem az, amiért érdemes meghalni. És élni is. ”

„ Várakozni a szerencsére olyan, mint várakozni a halálra. ”

„ Ha nagyon szerencsétlennek éreznéd magad, gondolj azokra az emberekre, akik szívesen cserélnének veled! ”

„ Állapítsuk meg: "Vagy van Isten, vagy nincs." Mármost melyik felfogás mellé álljunk? Az ész ebben nem dönthet: végtelen káosz választ el bennünket. E végtelen távolság legvégén szerencsejáték folyik, s az eredmény fej vagy írás lesz. (...) Mérlegeljük, mit nyerhet vagy veszíthet, ha fejre, vagyis arra fogad, hogy van Isten. Értékeljük ezt a két eshetőséget: ha nyer, mindent megnyer; ha veszít, semmit sem veszít. Fogadjon hát habozás nélkül arra, hogy van. ”

„ A szerencse többnyire csak gyűjtőfogalom az ügyesség, rátermettség, ész, szorgalom és kitartás számára. ”

„ Meglátogatsz-e még egy röpke percre, borongó kedvem rózsaszínre festve, utolsó álom, haldokló szerencse? ”

„ A világ kétféle emberből áll. Ha valami szerencse éri az első csoportot, az nem csak szerencsét lát vagy véletlen egybeesést, ők jelet is látnak benne, bizonyítékot, hogy odafent van valaki, aki vigyáz rájuk. A másik csoport puszta szerencsét lát, örömteli fordulatot. (...) Fogadok, hogy ez a csoport most mélységes gyanakvással nézi azokat a fényeket, számukra ez a helyzet kétesélyes: jól is elsülhet, rosszul is. De legbelül érzik, bármi történjék is, hogy egyedül vannak... és ez elég félelmetes. Igen, vannak tehát ők. De nagyon sokan vannak az első csoportban is, amikor ők nézik azokat a fényeket, az ő szemükben ez csoda, és legbelül érzik, bármi történjék is, hogy lesz valaki odafent, aki segít nekik, és ez nekik reményt ad. Azt kell eldöntened, melyik típushoz tartozol. Azokhoz, akik jeleket látnak, akik csodát látnak, vagy azokhoz, akik azt hiszik, hogy ez vakszerencse, vagy máshogy fogalmazva a kérdést: lehetséges, hogy véletlen egyáltalán nincs? ”

„ Soha ne búcsúzz! Az "Isten veled!" meg ilyesmi abszolút tilos. Balszerencsét hoz. ”

„ Az életben csak egy dolog biztos - leszámítva a halált és az adózást. Mindegy, mennyire próbálkozol, mindegy, mennyire jók a szándékaid, akkor is hibázni fogsz, és megbántasz másokat, és téged is megbántanak. És ha fel akarsz épülni, csak egyetlen dolgot mondhatsz: megbocsátok. Ha valaki igazságtalan, mi igazságra törekszünk. Megbocsátás nélkül a régi viták nem ülnek el. A régi sebek nem hegednek, és a legtöbb, amit remélhetünk, az az, hogy egy nap szerencsénk lesz, és feledni tudunk. ”

„ Felmordult a medve a sok rossz mackóvers hallatán:
- Ez mind kontár! Sarlatán!
Mit gügyögnek, locsognak
szerencsétlen bocsoknak!
Oly negédes némelyik,
hogy már szinte émelyít.
Te szent múzsa, irgalmazz,
milyen ócska rímhalmaz! ”

„ Nem tudja becsülni a szerencsét, ki nem volt soha szerencsétlen. ”

„ Minő szerencse:
gondolat homlok mögött.
Jaj nekem, van szám! ”

„ Abban az életkorban, amikor a lélekben még van elég fiatalság ahhoz, hogy bánkódni tudjon és távoli reményeket táplálni, amikor még a nőben többet tud látni a nőnél, nem a legnagyobb boldogság-e, ami férfit érhet, úgy szeretni, hogy egy fehér kesztyű érintése, a kedves hajának futó illetése, egy mondat elhangzása, egy röpke pillantás elfogása mélyebb örömmel töltse el, mint aminőt a viszonzott szerelemben való legszilajabb egyesülés adhat? Innen van, hogy csupán az eltaszítottak, a rútak, a szerencsétlenek, a titokban szeretők, a félénk nők és férfiak ismerik azokat a kincseket, amelyeket az imádott lény hangja magában rejt. Minthogy a forrósággal telített levegő remegésének eredete és törvénye a lélekben magában van, a szívek közt oly föltarthatatlanul teremt összhangot, a gondolatokat oly tündöklően idézi fel és annyira őszintének hat, hogy a hangnak a legkisebb elhajlása gyakran egész feloldódást rejt magában. A szerelem benne remeg a hangban, még mielőtt a tekintet elárulná. ”

„ Ha nem jön ki számodra a lépés, és nincs szerencséd, akkor az emberek hajlamosak elfelejteni azt, hogy korábban mit tettél le az asztalra. ”

„ Igazi csókot akartam, olyat, amire érdemes visszaemlékezni, de rég megtanultam, hogy ne legyenek elvárásaim a búcsúkkal kapcsolatban. Nincs rájuk garancia, és nem is ígérte meg őket senki. Már az is szerencse, sőt áldás, ha az embertől egyáltalán elbúcsúznak. ”

„ Tudod, fiú, az embernek mint főemlősnek az a szerencséje vagy az átka, hogy az élet bizonyos pillanatáig valahogy hihetetlennek érzi, hogy egyszer jogerősen meg kell halni, még őneki magának is. ”