A címkéhez 113 idézet tartozik


Minden elmúlik, és úgy lesz örök,
Mint a fényből szőtt szerelem,
Mert az ember százszor is elbukik,
De a halhatatlan hűség benne nem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Milliók vágynak halhatatlanságra, de fogalmuk sincs, mit kezdjenek magukkal egy esős vasárnapon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki nem veszíti el a helyét, az sokáig él. Aki pedig meghal, de nem felejtik el, az halhatatlan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az esemény véget ér, a kép mindig megmarad, és olyan halhatatlansággal (és jelentőséggel) ruházza fel témáját, amilyen máskülönben sosem sose jutott volna osztályrészéül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

E titkos erő... az akarat.
Halhatatlan lelkünk sarja,
Mindenhová elér karja.
Állják bár útját gránitfalak,
Várj bizton, az idő el nem szalad,
Légy türelemmel, hisz tiszta sor,
Mikor a lélek parancsol,
Az istenek fejet hajtanak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halandók leghőbb vágya az örök élet, azonban a halhatatlanok azért hajtanak évszázadokon át, hogy halhatóvá váljanak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember egyetlen megőrzött titka a halhatatlanság.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha van valami halhatatlan az emberben, az a röhögés. Onnan jön belőlünk, ahol nincs halál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember jó esetben kétszer születik, és ha szerencsés, csak egyszer hal meg... - ellentétben az istenekkel, akik egyszer születnek és halhatatlanok! A kétszeri halál egyetlen élet alatt a létező legnagyobb rossz. Akkor hiába az elszántság, mert szégyenünk kirántja lábunk alól a talajt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeretnék hinni a halhatatlanságban...

Ha arra ítéltettem, hogy boldog legyek veled - a leghosszabb élet is rövid.

Bárcsak hinnék a halhatatlanságban - bárcsak örökké élhetnék veled!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az én lelkemben nincsen dal egy darab se, a líra számomra csak egy húros hangszer, így munkakedvem serkentésére rangadót rendeztem a költészet hat legnépszerűbb alapgondolata között: 1. szép vagy és szeretlek, 2. nem szeretsz, 3. nem szeretlek, 4. halhatatlan vagyok, 5. carpe diem, 6. évszakváltás - türelmesen húztam a strigulákat minden vers után.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nagy, varangyos egek gyűrődnek fölöttem,
de íme felálltam, Térben és Időben,
felálltam és küzdök, súlyos, mély sebekkel,
telve életvággyal, dallal, szerelemmel,
a Halál árnyékán ­
halhatatlan ember...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lebeszélnélek a szeretetről, ha nyerni, érvényesülni és meggazdagodni akarsz ebben a világban, de ha az életed értelmét keresed, szíved boldogságát és halhatatlan örömét, ha azt az egyet keresed, amiért az embernek érdemes élni: akkor tanulj meg szeretni. Akkor is, ha lemaradsz. Akkor is, ha vesztes maradsz. Akkor is, ha nem szeretnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak egy történetünk van. Minden regény és költemény alapja ez a bennünk zajló örök küzdelem a jó és a rossz között. És én úgy érzem, hogy a rosszat mindig újra meg újra kell nemzeni, míg a jóság, az erény halhatatlan. A bűnnek mindig új, friss, fiatal arca van, míg az erény olyan tiszteletreméltó, mint semmi más ezen a világon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megszabadulni a személyiségünktől, ami az akaratunkat, törekvéseinket jelenti... élni törekvések nélkül, mintegy tudatos álomban... azt hiszem, ez csodálatos. Ez a mi életen túli életünk... a halhatatlanságunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem csügghetünk többé a halhatatlanságba vetett hitünk emlőin. (...) Minden csak időleges, ezért annál inkább értékes számunkra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A Biblia azt írja, hogy "Isten elültette az örökkévalóságot az ember szívébe". Belső ösztönünk azt súgja, hogy jó lenne halhatatlannak lenni, s ez is annak köszönhető, hogy Isten - a saját képére formálván minket - örök életet szán nekünk. Hiába vagyunk tisztában azzal, hogy előbb-utóbb mindenkinek meg kell halnia, a halált mindenképpen természetellenesnek és igazságtalannak érezzük. S nem más miatt vélekedünk úgy, hogy örökké kellene élnünk, mint hogy Isten elültette ezt a vágyat az agyunkban!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egész életünk azon fordul meg, vajon megismerjük, halhatatlan vagy halandó-e a lelkünk. Kétségtelen, hogy aszerint, vajon halandó a lélek, vagy halhatatlan, tökéletesen különbözőnek kell lennie az erkölcsnek is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A középszerűség halhatatlan, és a hitványság örökkévaló.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hagyjuk a holtakra a dicsőség halhatatlanságát, de az élőknek adjuk meg a szeretet halhatatlanságát!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak hóbort, szeszély a szerelem? Nem! Halhatatlan, mint az örök igazság. Nem hervad, mint fiatalság múló virága, megterem kietlen tájakon, hol a természet fukar, hol a víz is alig, hol nincs reménysugár.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál pillanata az, amikor a lélek elhagyja az irányító központi erőt, de csak azért, hogy újabb kapcsolatokat létesítsen, hiszen természeténél fogva halhatatlan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az univerzum szerkezete olyan, hogy nemcsak maga halhatatlan, hanem a részei is azok, élő, szent lények formájában. Az univerzumnak nincs kezdete és nincs vége, így az életnek és az üdvözülésnek sincs kezdete és vége.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halhatatlanság első feltétele a halál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy ember annyiszor mondja el a történeteit, hogy eggyé válik velük. Azok túlélik őt, s így ő maga is halhatatlan lesz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Zokog - s szép szárán könny csorog,
Mint halhatatlan gyöngysorok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megérintem a nyakát, kulcscsontján egy golyó hegét, valamivel lejjebb a műtéti ösvényt. Ujjaim azt üzenik az agyam felé: a halhatatlanság kizárt. Nincs vénülhetetlenség, az idő lóháton jár. Talán tékozlóbb lenne az ember, ha az öröklét játszana vele. Csakhogy az élet futóbolond, még csak füst sem marad utánunk, átvészelni kevés. Kihívás. Le kell játszani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahol szeretet van, ott nincs szükség szavakra. Ennyi. Az halhatatlan. És elegendő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amit magunknak csinálunk, az velünk hal meg. Amit másokért és a világért teszünk, megmarad és halhatatlan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Soha ne állj bosszút azért, hogy halandó vagy:
halhatatlanságod záloga éppen
halandóságod szépségében rejlik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hitte, hogy az univerzum a halál országa, ahol az élet számít természetellenesnek és borzalmasnak, hiszen a világegyetem számtalan, terméketlen, sivár bolygóval teli hely, amely nem Isten teremtő erejének a testamentuma, hanem az ő meddő képzeletéé, és mindez a sötétség erőinek dicsőségét hirdeti, amelyek felsorakoztak ellene. A világegyetem egymás mellett létező két valóság – élet és halál – közül az élet volt a kisebb és a kevésbé lényeges. Az élet országának polgáraként az ember életét behatárolják az évek, hónapok, hetek, napok, órák. De a halál birodalmában minden ember halhatatlan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emlékezet. Az az életünk egyetlen mércéje. Ha nem emlékeznek ránk, az olyan, mintha nem is léteztünk volna. Miután meghalunk és örökre elfelejtenek, mondhatjuk, hogy talán meg sem történt az életünk. A boldogság és a bánat mind semmivé foszlik. És szeretnénk azt hinni, hogy ha nyomot hagyunk a világban, ha beírjuk a nevünket a történelembe, és minden eljövendő nemzedék hall majd rólunk, ha adunk valamit a világnak, ha a belünket is kidolgozzuk, vagy ha valami igazán különlegeset csinálunk - akár negatív értelemben is -, akkor halhatatlanná válhatunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fű. Az ember is. Sorsa, mint a virágé: a pusztaságban egy forró fuvallat, és már tova is tűnt, és ahol állt, nem marad utána semmi. Csak az halhatatlan, aki szeret.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az embernek lelke van, amely hinni és repülni tud, s ez a lélek halhatatlan és farkasszemet néz a világgal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne nevess, jó uram, az Istent pontosan olyannak képzelem, mint magam vagyok. Csak magasabbnak, erősebbnek, bolondabbnak és halhatatlannak. Lágy báránybőr bundákon ül lustálkodva, és az ég a kunyhója. Nem ilyen pléhdobozokból összetákolt kunyhó, mint a miénk, hanem felhőből van. Jobb kezében nem kardot tart, nem is mérleget - az efféle szerszámok gyilkosok és mészárosok kezébe valók -, hanem egy nagy szivacsot, teli vízzel, mint a felhő. Balról van a paradicsom, jobbról a pokol. Jön a szegény lélek, meztelenül, mert elvesztette a testét, és remeg. Az Isten szemügyre veszi, és kuncog a bajusza alatt, de játssza a félelmetest: "Gyere ide - mondja neki, és mélyíti a hangját -, gyere ide, átkozott!" És elkezdi a vallatást. A lélek Isten lábához veti magát. "Irgalom, kegyelem - kiáltja -, bűnös vagyok!" és mondja, mondja a bűneit. Beszél, se vége, se hossza. Az Isten meg unja, és ásítozik. "Hallgass már - kiált neki -, megsüketülök!" És zsupsz, veszi a szivacsot, törül rajta egyet, és már föl is oldotta minden bűnéből. "Mars a paradicsomba! Péter, ereszd be a szerencsétlent!" Mert tudnod kell, jó uram, hogy az Isten hatalmas, nagylelkű úr, és a nagylelkűség megbocsátást jelent.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás