A címkéhez 205 idézet tartozik


Az első lépés a férfié: a tisztelet. Sosem lehet valakit enélkül átölelni és táncolni vele. A nő részéről a válasz a bizalom, ami nélkül a nő nem tudja követni a férfit Bízni valakiben nem könnyű feladat, de egy nőnek mindig így kell döntenie.
A férfi második lépése a felelősség. Minden pillanat a férfi felelőssége, mindenről ő dönt, így hibát is csak ő követhet el. Az a szerepe, hogy a partenere gondtalan és boldog legyen. A nő válasza erre az odaadás. Hagyja, hogy a partnere vigyázzon rá.
Ha mindkét táncos megteszi a saját lépéseit, hálát fognak érezni egymás iránt, és megszületik a tánc.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bukdácsolva is
hálás vagyok, hogy felé
lejt minden utam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem gyakran a vágy álruhájában érkezik, vagy késői hála képében.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sokkal nagyobb erő az, ha valakit képes vagy azért szeretni, amilyen, és nem azért, mert azt várod, hogy majd ő is szeressen. Szeresd azért, mert boldoggá tesz, azért, mert örömödet leled benne, és nem azért, mert azt várod, hogy majd ő is ugyanígy érez irántad. Ha így történik, örülj, legyél boldog, hálás érte, de ha nem, akkor egyszerűen csak tanuld meg, hogy ezt is meg kell tapasztalnod.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mióta tegnap megcsókoltalak (...),
folyton elém rajzol a hála, folyton
előttem állsz, utcán és munka közben
folyton beléd ütközöm: hátracsukló
fejedet látom, kigyúlt arcodat,
csukott szemedet s a kínzó gyönyörvágy
gyönyörű mosolyát az ajkadon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy mozgássérült férfi jött szembe mankókkal. Minden lépésnél összerándult. (...) Előttem nyitva állt minden lehetőség, de nem használtam ki. Ez a férfi viszont, akinek meg kellett küzdenie a fogyatékosságával, mégis ura volt saját életének. Arckifejezését elnézve ráadásul elégedettnek is tűnt. Szégyelltem magam a hálátlanságomért, miközben utánanéztem. Gyűlöltem magam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs mindenre magyarázat. Elég, ha hálásak vagyunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szabadság nincs ingyen. Valaki megfizette az árat, hogy szabadon élhessünk. Legyünk hálásak azoknak, akik veszély idején kiveszik ebből a részüket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Isten kísért utamon, de néha megbotlottam,
Sokszor kezdtem a nulláról, mert volt, mit elrontottam,
Hálás vagyok, hogy egészséges lettem,
Én akiket szerettem, azokért mindent megtettem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Feltétlen legyen a kertben - ha lesz kerted - többféle örökzöld, fenyő és babérmeggy, továbbá olajfűz, orgona, aranyeső, bent pedig hibiszkusz, leánder. (...) Idővel rá fogsz jönni, micsoda hatalmas, felülmúlhatatlan élmény, hogy végre egy élőlény, amelyik nem beszél, ám meghálálja gondoskodó bizalmadat: új hajtást hoz, virágzik neked.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ruhám zsákban. Fölösleges
Majd hálás lesz a Vöröskereszt
A hegytetőről búcsút intek
Penészszagod most is itt leng
Mért hívlak, ha semmi válasz,
hangom kiknek énekel
"A hívott számon... " és a többi.
Csak egy nyamvadt gép felel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bensőnk odvába bútt a hálás
hűség, a könny lángba pereg -
űzi egymást a bosszuállás
vágya s a lelkiismeret.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha keserű vagy, dühös, sajnálod magadat és képtelen vagy megbocsátani, mit gondolsz, hová jutsz el ezzel a viselkedéssel? Fordíts hát hátat a pesszimista hangulatnak, tankolj fel optimizmussal, töltődj fel hálás, cselekvő, együttérző vagy megbocsátó hozzáállással.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hálát adtam az égnek, vagy annak, akit illet, hogy erős érzelmű férfira bukkantam, azután elátkoztam őt ugyanezért.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Gondolja (...), hogy az emberek mindig úgy öldökölték egymást, mint ma? Hogy mindenkor hazugok, bitangok, csalfák, hálátlanok, rablók, gyengék, állhatatlanok, gyávák, irigyek, falánkok, részegesek, fösvények, becsvágyók, vérengzők, rágalmazók, kicsapongók, elvakultak, álszentek és ostobák voltak?
- Mit gondol (...), ettek-e mindig karvalyok galambot, ha foghattak egyet?
- Hogyne, biztosan (...).
- Hát akkor (...), ha ugye a karvalyoknak mindig egyforma volt a természetük, mért gondolja, hogy az ember megváltoztatta a magáét?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szeretet, mely ránk tör, néha terhes,
De hálát vált ki, hiszen szeret.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szenvedély! Részegség! Őrület! Oly nyugodtan, oly részvétlenül álltok e dolgok előtt, ti, erkölcsösek! Szidjátok a részeget, megvetitek az esztelent, elhaladtok mellette, és hálát adtok az Istennek, mint a farizeus, hogy nem teremtett benneteket olyannak, amilyen ezek közül egy. Nemegyszer voltam részeg, szenvedélyeim sohasem estek messze az őrültségtől, és egyiket se bánom, mert a magam mértékén megtanultam, hogy mindig és szükségképpen részegnek és őrültnek kell mondani minden rendkívüli embert, aki valami nagyot, valami lehetetlennek látszót csinált. De a mindennapi életben is tűrhetetlen hallani, hogy minden, csak félig is szabad, nemes, váratlan tett esetén rögtön kész az ítélet: ez az ember részeg, ez az ember bolond. Szégyelljétek magatokat, ti józanok! Szégyelljétek magatokat, ti bölcsek!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szükség van a rombolásra ahhoz, hogy a valódi, a helyes és a jó és az igaz felépülhessen. (...) Mesteri módon emelünk színfalakat, hogy aztán saját magunk rontsuk le őket. Független lényekként nagyon rombolóak vagyunk, először kártyavárakat hozunk létre, aztán saját kezünkkel dúljuk szét. Az összes elképzelhető megrögzöttség, a hatalomvágy, a hazugságok biztonsága, az ismertség igénye, a hírnév utáni kapkodás, az emberi lelkekkel történő kereskedés... mind-mind kártyavárak, amiket lélegzet-visszafojtva igyekszünk egyben tartani. De, hála Isten kegyelmének, egyszer levegőt kell vennünk, és amikor megtesszük, Isten lehelete csatlakozik a miénkhez, és minden romba dől.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál üldözött. Fáradhatatlanul kajtatott a nyomomban a szűk utcákon és keskeny sikátorokban. Minden egyes zihálással segítségért kiáltottam, de szörnyű bizonyossággal tudtam, hogy nincs menekvés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van aki őriz,
De nincs, aki ért,
Van olyan, aki megölel,
De nincsen, aki félt,
Már nem is tudod, hogy szenvedsz,
Hitted, hogy szebb lesz,
Praktikus, logikus,
Mégis tragikomikus
Rosszul megírt, hálátlan szerep,
Hogy tulajdonként éled az életed,
Én féltelek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hálásak lehetünk barátunknak, ha miután nagy kegybe jutott, még ismerősünk marad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nagy horderejű változások elsöpörnek minden régit. Talán hálásabbnak illene lennem mindenkiért. Soha nem értett meg senki igazán. Volt, akiknél szándékosan nem akartam, vagy éppen nem érdekelt. (...) Aztán egyszer jött valaki, aki azt érti, aki vagyok. Mintha plazmák lennénk, a testünk kristályos, a hangok pedig patakként nyaldossák a testünket. Azóta tudom, hogy rengeteg felesleges emberrel is találkoztam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gondolj életed néhány fájdalmas eseményére. Ezekből hányért vagy ma hálás, mert ezeknek köszönhetően megváltoztál, nőttél. Itt van az élet egyik egyszerű igazsága, amiről a legtöbb ember mit sem tud. A boldog események örvendetessé teszik az életet, de nem vezetnek önmagunk felfedezéséhez, növekedéshez és szabadsághoz sem. Az a kiváltság olyan dolgoknak, személyeknek és helyzeteknek van fenntartva, amelyek fájdalmasak számunkra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jót hálátlan venni

s nem becsülni kár,

Sietek boldog lenni:

Az idő eljár.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A férfi attól nő a leginkább önmaga fölé, ha egy nő azt mondja neki, szereti. És még ha hazudik is, a férfi egy része mindig hálás lesz ezért, és némi szeretetet érez a nő iránt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Magamon nincs mit csodálkozni, ezt megteszi helyettem ő, hálásan issza fel szavaimat; tudtam, féltem, és nem bánom, hogy egyszer elmondom, kikiabálom szerelmemet - neki, magamnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hát ez ilyen világ volt. Azóta sok huszonnégy óra pergett le, de hála Istennek, egészen még meg nem változott. Mert azt csak összevissza zavarodott fejű gyerekek hihették, hogy huszonnégy óra alatt át lehet gyúrni az egész világot. Ha ugyan hitték.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A vonzalomhoz rendszerint annyi hála vagy hiúság tapad, hogy veszélyes dolog azt teljesen magára hagyni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van, amikor egy emberi kapcsolat ideje lejárt. Barátok ezt értik, és csalódás nélkül tudják tudomásul venni, hogy ezentúl csak ritkán vagy sohasem látják egymást. Ez a szabadság nagy-nagy ajándéka, hogy még csak rossz érzésünk sem marad a válás után - hálásan gondolunk vissza egymásra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor boldog az ember, olyan boldog, hogy nem érzi szükségét Istennek; sőt, mintha Isten kéréseivel egyenesen megzavarná ezt a boldogságot. Ám ha az ember észhez tér és hálával, dicsérettel fordul őfelé, akkor Isten - úgy tűnik - tárt karokkal fogadja. De mit talál az ember a kétségbeesés, a szükség órájában, amikor minden más segítség hiábavaló? Egy arcába csapódott ajtót, és a nehéz lakat kattanását, egyszer, kétszer, amint rázáródik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgysem lehet visszafordítani az időt. Az ember nem töprenghet örökösen azon, hogy mi lett volna másképp. Hanem be kell látnia, hogy van olyan jó sora, mint a legtöbb embernek, talán még jobb is, és hálásnak kell lennie érte.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehet, hogy egy férfi meg nő közelebb áll egymáshoz, ha nem élnek együtt, ha csak tudják egymásról, hogy vannak, és hálásak egymásnak azért, hogy vannak és tudnak egymásról. És ez éppen elég a boldogságukhoz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt hívják szerelemnek, amikor az ember fenntartás nélkül és nem múló kíváncsisággal figyeli egy másik ember kibontakozását, csak ámul, és hálát ad a Teremtőnek, hogy ilyen lények is élnek a földön.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A rokonszenvek, különösen az egy látásra ébredő szimpátiák okát nem érdemes keresni. Tudomásul kell venni keletkezésüket, jó érzéssel és hálával venni tudomásul, és viszonozni is valami módon - ennyit tehet az ember. Meg azt, hogy adott esetben elcsodálkozik (...), jó érzéssel és bizonyos töprengéssel emberek között rezgő frekvenciákról.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hála érzés, és mint ilyen, megfoghatatlan, felmérhetetlen és emberi értékfogalmakkal ki nem fejezhető. Csak akkor van jogod számon tartani, ha Te tartozol vele másnak. Ez lelkiismereted feladata.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás