A címkéhez 17 idézet tartozik


Menekültek számára a megbánás valódi életmóddá tud válni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy utazás során a felek akár heteket is eltöltenek kényszerű összezártságban - nincs hova menekülni egymás társasága elől. Egy rosszul működő család kimondatlan titkai, lappangó feszültségei ilyenkor kerülnek a legközelebb a robbanáshoz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van, akinek semmi nem elég jó,
Kezén meg a lábán a béklyó,
Bárhova is menekül,
Az árnyékát nem lépi át!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyesek egész életükben megpróbálnak elszökni az Úr elől, olyan helyre, ahol még nem is járt. (...) Amikor megérkeznek, akkor látniuk kell, hogy az Isten megelőzte őket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor velem tart a félelem, reszketés közben nyugalmat érzek. A reménytelenség elől menekülő, adrenalin kiváltotta izgalomban fuldokló ember nem maradhat életben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elképesztő, hogy az ember mikről meg nem tudja győzni magát, ha el akar menekülni az igazság elől.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem menekülhetsz el az elől, ami benned van. De lehet áldás is, hogyha elfogadod.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az érzések csak rontanak a helyzeten, amikor az embernek menekülnie kell.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A menhelyi kutyák mind idegbetegek, mindnek van valami lelki baja. Az egyik behúzott farokkal menekül, a másik meg a gazdájára támad. Vagy elszökdösik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rohanunk. Az élet maga egy rohanás. Rohanunk valami elől, rohanunk valahova vagy valakihez, és nem számít, milyen gyors vagy. Vannak olyan dolgok, amik elől nem futhatsz el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van, akitől menekülök, valakihez futok én,
Van, akihez ledőlnék már egy kanapén,
Van, akitől félek, pedig szerettem az elején,
Kötődnék már valakihez úgy, mint a kollagén.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az elmúlás tényéhez alkalmazkodni kell, s az ember végtelen találékonysággal terveli ki a tagadás, netán a menekülés különböző útvonalait. Gyermekkorunkban a szülői vigasz, illetve a világi és vallásos hitrendszerek segítségével tagadjuk a halált; később megszemélyesítjük, valós alakká, szörnyeteggé, démonná tesszük. Elvégre ha a halál egy bennünket üldöző démon alakját ölti magára, akár ki is térhetünk előle; és bármilyen rettenetes is ez a halált hozó szörnyeteg, az igazságnál - miszerint saját halálunk csíráit önmagunkban hordozzuk - mégsem borzasztóbb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akire a szerelem irányul, annak elegendő belepillantania a szerelmes szemébe, hogy igazi mivoltában lássa magát. A szerelmes pillantása... ugyanolyan pusztító, mint az istené... aki valóban szerelmes, ijesztővé válik. A szeretett lény elriad tőle, rettegve menekül - fél a szerelmestől. Megsejti benne a feltoluló semmit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki a félelem elől menekül a halálba, nem föltétlenül gyáva ember. (És ha gyáva is!...) Megpihenni, a bonyolult és irtózatos félreértések szövevényében elnyugodni: ennyi a halál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Magunkkal visszük azt, ami elől futunk. A fájdalom utánunk szalad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A problémák előli menekülés egy olyan verseny, amelyben sosem nyerhetsz!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A beágyazásról mindig a halál jut eszembe. Azok az emberek, akik már reggel azt várják, hogy újra aludhassanak és elmenekülhessenek, mert fosnak az élettől.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás