A címkéhez 238 idézet tartozik


A viszontlátás üdv, a búcsú seb,
az új viszontlátás még édesebb,
és éveket pótol egy pillanat;
a végső válás mégis megmarad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Maga nem boldog. De remekül elhiteti másokkal, hogy az életben minden rendben van, és a megjelenése magabiztosságot és önbizalmat sugall, de egyáltalán nem elégedett. Nem ismeri önmagát. Maga nyugtalan és bizonytalan, de nagyon tud színlelni. Férjnél volt, de elváltak vagy csak külön élnek. Azt a benyomást kelti, hogy örül a függetlenségnek, de valójában nyomasztja, hogy tönkrement a házassága. Azt hiszi, hogy a maga hibája, és talán így is van, és ez a dolog nagyon sok fájdalmat okozott magának. Nem kötött életre szóló barátságokat, a férje révén megismert emberek nem álltak közel magához, inkább a férje barátai voltak. Néhányan próbáltak közeledni, de úgy érezték, maga megközelíthetetlen vagy csak nagyon zárkózott. Rendkívül titokzatos, és nem bízik az emberekben, és ha mégis megnyílik valakinek, akkor később megbánja. Azt hiszem, úgy érzi, hogy előbb-utóbb úgyis mindenki csalódást okoz. Néha öntudatos és rámenős, főleg krízishelyzetben de mintha folyamatosan valami tragédiától rettegne, és nagyon fél a változásoktól. (...) Maga hajlamos gyorsan belehabarodni valakibe, aztán kellemetlen helyzetbe kerül vagy depressziós lesz, amiért nem úgy alakultak a dolgok, ahogy maga szerette volna. Maga egy álmodozó. És óvatosnak kell lennie, mert hajlamos arra, hogy önmagát okolja a kudarcokért.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Létezik egy láthatatlan világ. Helyenként áthatol ebbe az életnek nevezett álomba, amit te valóságosnak nevezel, és vannak, akik képesek átlépni a világainkat elválasztó határokat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgy vagyunk mi otthon egy fedél alatt, mint az ellenségek. Hazug látszat, csalás ez a mi házasságunk már régen. Porhintés a világ szemébe. De nekem nem kell tovább ez a hazugság. Elválok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mikor már a hangulatok irányítanak: elmúlt az ifjúság. Az ifjúság nem hangulat, hanem élet... Hajh, régen éltem én már. Elfásul a szív lassan-lassan. Cinizmusából egy-egy hangulat, ha kiragadja. Ilyenkor még tán verset is ír: Gabriellához, vagy máshoz... Aztán jön a nagy lohadás, felváltja bitorolt székét a régi unottság... Tombolj ifjúság! Higgy, hódíts, szeress!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden utazás találkozásokkal és elválásokkal jár.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig szeretni foglak. Amikor ez a vörös haj fehér lesz, még mindig szeretni foglak. Amikor a fiatalság sima puhaságát felváltja az idő törékeny puhasága, bőrödet még mindig meg akarom majd érinteni. Ha arcodat elborítják a ráncok a mosolyaid, a szemeden átsuhanó meglepetések miatt, amikor minden elsírt könnyed nyomokat hagy arcodon, még inkább kincsként foglak őrizni, mert ott voltam, és mindezt láthattam. Meredith, meg fogod osztani velem az életedet, és szeretni foglak, amíg az utolsó lélegzet el nem hagyja tested vagy testemet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak rám kell hogy gondolj, szívből, melegen és nagyon, s ha akaratod ereje felemelkedik a vágyban, száll felém a messzeségből és érzéseink találkoznak a gondolatban, ez a legelválaszthatatlanabb találkozás és összetartozás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem olyan, mint egy átmeneti, őrült állapot: kitör, akár egy földrengés, aztán lecsillapodik. És miután lecsillapodott, dönteni kell. Az a nagy kérdés, vajon a gyökereitek úgy összefonódtak-e, hogy már elképzelni is lehetetlen, hogy valaha is elváljatok egymástól. Merthogy ez jelenti a szeretetet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legtöbb lány neurotikus, kivált a serdülőkorban. Ilyenkor még mindegyik éretlen, segítségre szorul, különösen a szerelem terén. Még képtelenek kiválasztani a megfelelő partnert, s leginkább olyan alakokhoz vonzódnak, akik bajba sodorják őket. Úgy tűnik, korunkban igazán kevés az erős jellemű szülő, aki meg tudja óvni lányát az efféle veszélyektől. Ilyenkor aztán a lányok szenvednek, hisztériáznak. Rosszabb esetben meggondolatlanul férjhez mennek, aminek rövid időn belül válás a vége.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az őrültség nem különálló és elválasztott birodalom; mindennapi életünk határos vele, s önnönmagunknak valamely részével valamennyien benne vagyunk. Nem az a fontos, hogy elkerüljük, hanem az, hogy csak félig essünk bele.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Élni csak azért tudsz, amiért elvállalod a halált.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak a szeretett lénytől való elválásunkkor vagyunk képesek felmérni szerelmünk nagyságát. Azon a napon, amikor elszakítottak tőled, jobban szenvedtem, mint el tudnád képzelni, és szomorú szívem máig nem talált nyugodalmat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet tulajdonképpen elválások sora. De mégis az fáj a legjobban, hogy nem szánhattam egy percet a búcsúzásra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden találkozás búcsúzáshoz vezet, és ez így lesz, amíg világ a világ. Minden találkozásban benne van az elválás szomorúsága, mint ahogy minden búcsúban benne van egy kevés a találkozás öröméből is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha van egy kitűzött célod (...), mindig van előtted többféle út is, amelyen elérheted. És könnyen meglehet, hogy az egyértelmű, egyenes, kényelmes út helyett a nehéz, nyaktörő ösvényt kell felvállalnod, vagy éppen óriási kerülőt kell tenned, hogy a célodat elérjed.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor elmúlik a fiatalság, az életbe gyönyörű időszak köszönt be - nyugodt és mély, mint a napsugaras ősz. Ebben az időszakban érik meg az élet vetése és a kertben a gyümölcs. Az ifjúság tavaszi szertelensége akkor már nem helyénvaló. Mintha földi hajlékunk épületét most tetőzné be az élet. Ebben az időszakban minden, amit átélünk - jó és rossz is, az örömteli és a szomorú is -, megváltoztatja tudatunkat. Lemondunk arról, hogy az ábrándozás elvarázsolt világában tévelyegjünk, és úgy rendezzük be az életet, ahogyan azt korlátozott lehetőségeink megengedik. Nem vonz bennünket egy ismeretlen, szerelmes asszony csábító tekintete, és többre értékeljük a régi vonzalmakat. Az ifjúság frissessége akkor már elhalványodik, és az ember nem öregedő lelke a hosszú közös élet után mind világosabban ül ki az arc, a szem kifejezésében. A hang, a mosoly, a tekintet - minden összhangba kerül az ember belső világával. Nem reménykedünk többé az elérhetetlenben, nem kesergünk többé a hűtlen szerető miatt, és megbocsátunk azoknak, akik megcsalnak bennünket. S akkor odaadjuk a szívünket annak, aki mellettünk állt, aki megszeretett bennünket, aki hűséges maradt hozzánk az élet minden vihara és minden keserű elválása után. S érezzük az elégedettséget és nyugalmat a kipróbált, hű barátok kedves körében. Keserű azok sorsa, akik az élet lágy alkonyán új vonzalmakat, új sikereket vonszolnak hasztalanul, akikre nem vár a meghitt otthon, amelyben megpihenhetnek, s akiket nem üdvözöl a lámpa meleg fénye, ha este hazatérnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tévedés is fontos. A csalódás is fontos. A kiábrándulás is. A találkozás is fontos, de az elválás is. Fontos a boldogság és a boldogtalanság. A közöny és a szenvedély is fontos. Az árulás is és a bűnbánat is. Fontos az egyedüllét gyötrelme és a kapcsolatok elviselhetetlensége. Az elhagyás és a visszatérés. Fontos a hűség és, sajnos, a hűtlenség is kihagyhatatlanul fontos. Mindent meg kell tapasztalnunk, rosszat és jót. Mindent át kell élnünk. Csak akkor lehetünk valóban egymáséi, ha már minden álruhát, gátlást, önzést, félelmet, csalódást, szenvedélyt, hazugságot levetettünk magunkról.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van, amikor egy emberi kapcsolat ideje lejárt. Barátok ezt értik, és csalódás nélkül tudják tudomásul venni, hogy ezentúl csak ritkán vagy sohasem látják egymást. Ez a szabadság nagy-nagy ajándéka, hogy még csak rossz érzésünk sem marad a válás után - hálásan gondolunk vissza egymásra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberi érzelmek olyan összetettek, hogy gyakran kerüljük szavakba foglalásukat. Nem akarjuk elveszíteni érzelmeink erejét és varázsát, gyakran ezért nem kívánjuk kimondani, amit valójában akarunk. Egy kimondatlan vágy valóra válása nagyon különbözik a kimondott kérés teljesülésétől. A szerelem azt jelenti, hogy nem kell olyan sokat beszélnünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Így szokott lenni a filmekben is: a legutolsó pillanatban, amikor a nő már éppen felszállna a repülőgépre, megjelenik az elkeseredett férfi, megragadja a nőt, megcsókolja, és nem engedi el, miközben a légitársaság alkalmazottai elnézően mosolyognak. Aztán jön a felirat: "Vége", és minden néző tudja, hogy azok ketten most már boldogan élnek, amíg meg nem halnak.
"A filmek soha nem mesélik el, mi történik azután" - gondolta, hogy vigasztalja magát. Házasság, egyre kevesebb szex, előkerül a férj szeretőjének első levele, botrány, a férj esküdözik, hogy soha többet, előkerül a második szerető levele, újabb botrány és fenyegetőzés, hogy elválik, de ezúttal a férj nem reagál olyan határozottan, csak annyit mond, hogy szereti. A harmadik szerelmes levél után a hallgatást választja, úgy tesz, mintha nem tudna róla, mert mi van, ha most azt mondja a férje, hogy már nem szereti, és elmehet?
Nem, a filmek nem erről beszélnek. Véget érnek, mielőtt a valóság elkezdődne.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A függőséggel az a helyzet, hogy sohasem végződik jól, mert végül bármi is hozott minket mámoros állapotba, idővel a jó érzés elmúlik, és felváltja a fájdalom. Azt mondják, hogy addig nem szokhatsz le, amíg a padlóra nem kerülsz. De honnan tudhatod, hogy mikor kerülsz oda? Mert nem számít, hogy ez a dolog mennyire fájdalmas, néha lemondani róla sokkal fájdalmasabb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Két kis érzelmet sok kilométerrel elválasztani egymástól olykor elegendő arra, hogy nagy szerelmet hozzon létre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van olyan banda, ahol könnycsepptetoválás jelzi a gyilkosságot. Én megértem. Mindannyiunknak vannak emléktárgyai.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Voltam már kislány, szerelmes, feleség, anya, szerető, elvált asszony, száműzött, pincékben bujkáló menekült, voltam úriasszony és bőrgyári munkás - sokféle szerepet játszottam, de az öregség a legnehezebb. Ezt nem csak azért nehéz eljátszani, mert méltatlan, hanem mert belül nem öregszik az ember. Ha belül is öreg lennék, sokkal könnyebb lenne. Észre sem venném, hogy megöregedtem. De így meglepődök magamon. Belenézek a tükörbe, és azt kérdem: ki ez?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem azzal az örömmel született, hogy láthatjuk egymást, azzal a szükségszerűséggel táplálkozik, hogy lássuk egymást, és úgy ér véget, hogy lehetetlen elválnunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy szakasz, hosszú szakasz az elválás. A viszontlátás: rövid fejezet, töredék csupán.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nő és férfi soha nem lehet barátja a másiknak. Annak a bizonyosnak. Mindenki másnak igen, de annak az egynek soha. Sem találkozásuk előtt, sem elválásuk után. Mert őket egy egészen más érzelem köti össze. Amiben esetlen minden baráti közeledés. Ami sokkal, sokkal mélyebb minden más emberi érzésnél, így a barátságnál is. Mélyebb, egyedibb, megismételhetetlen. Ez nagyon hamar kiderül. Két szempár összevillanásából, egy mosolyból, egy rövid beszélgetésből. Hamar eldől. És kettejük között már soha nem lehet baráti érzés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Határokra szükséged van (...), de falakra nem. A falak elválasztanak, a határok pedig megbecsülnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én vagyok veszedelmes. Mindig is az voltam (...). Szokásommá vált belerohanni a veszélybe. Nem, nem is szokást mondanék. Inkább szenvedélyem. Akár valami kábítószer. Nekem ez olyan, mint a kábítószer rabjainak az a helyes kis heroingolyócska, amit időnként le kell nyelniük, hogy az élet színes és ragyogó legyen, hogy érdemes legyen leélni. Ez így van rendjén. Vagy belehalok, vagy nem, majd elválik. Kábítószert sosem szedtem, sosem volt rá szükségem, a veszély volt a kábítószerem. De aki úgy él, mint én, veszélyt és romlást hozhat másokra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Na pasik, hol van az érzelmi intelligencia? Ki az, akinek van? Elárulom. Annak, aki adott helyzetben mind pozitív, mind a negatív érzéseit hangosan ki meri mondani úgy, hogy az ezzel járó következményeket is vállalja! Van egy alapmondat, ami ha nem hangzik el, akkor nem leszek stabilan a férfivá válás folyamatában. Ez a mondat pedig így hangzik: "Adott helyzetben képes vagyok arra, hogy gyáva legyek". Ha önmagamnak már ki mertem mondani ezt, akkor jön a következő lépés, hogy a másiknak is ki merjem mondani. Ez nem szégyen, hiszen aki emberből van, abban ott a gyávaság is egy adott helyzetben, főképpen akkor, ha érzelmi konfliktus kezelésére kerül sor.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A múlt (...) szerves és elválaszthatatlan része a jelennek, mint ahogy a jelen sem egyéb, mint a jövendő kezdete.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tetoválás egy életre szóló emlékeztető, a nagy felismerések vagy a fontos elhatározások maradandó nyoma.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vajon van határa a változásoknak? Hol lehetne meghúzni azt a határvonalat, ami a régit elválasztja az újtól?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Boldogtalanság, ha elválasztanak azoktól, akiket szeretünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás