„ Olvasni is próbáltam, de képtelenül kevés könyv bírt lekötni. Kifestettem a házat, hatalmas takarításokat csaptam, dühödten gondoztam a kertet, írni tanítottam a papagájodat, beszélni a kutyát, roskadtra dolgoztam magam, még a szabadidőmben is bűnözőket hajkurásztam, gyilkos szigorú kiképzőtáborban nyaraltam, lovagolni és latin táncórákra jártam, még egy rabszolgatartó tamagocsit is beszereztem, és azt boldogságban tartottam, míg meg nem halt, ám semmi, de semmi nem bírt pótolni téged. ”

„ Miközben álmaink java része talán valóban nem több (...) éber élményeink halvány és fantasztikus visszatükröződésénél, van egy bizonyos hányad, amelynek túlvilágiasan éteri hangulatát nem lehet a szokott módon értelmezni, mert bizonytalanul izgalmas, nyugtalanító jellegük azt sugallja, hogy most néhány percre betekintést nyertünk a fizikainál nem kevésbé fontos szellemi létezés szférájába, amelyet egy áthatolhatatlan sorompó mégis elválaszt az élettől. ”

„ A szerelem, ha szívből jön, egyike a legjobb ideáknak, amiket a Sátán belegyömöszölt az almába, amit odaadott a kígyónak, hogy adja tovább Évának. ”

„ Sokat fecsegnek felőled, hízelgőt és méltatlant; ne zavarjon se ez, se az. Ha rágalmaznak, bocsáss meg mosolyogva és józanul. ”

„ A hátam mögött az eszpresszógép dühös kígyóként sziszegett. Volt ebben a hangban valami baljós, hogy azt ne mondjam, ördögi. Erről eszembe jutott, hogy a legtöbb mai zajnak ilyen a színezete. A sugárhajtású repülőgépek félelmetes, dühös sikoltással szelik át az eget, az alagútból kifelé jövő földalatti moraja lassú és fenyegető, a hatalmas országúti szállítmányok a házak alapját is megrázzák... Napjaink kisebb házi zajai, bármilyen hasznosak, valamiféle készenlétet követelnek. A mosogatógépek, a hűtőszekrények, a kuktafőzők, a sivító porszívók is.
- Légy óvatos - látszólag mind ezt mondja. - Szolgálatodra megszelídített dzsinn vagyok, de ha nem tartasz kordában...
A világ veszélyes - erről van szó, a világ veszélyes. ”

„ Ami ízetlen, az nem szükségszerűen ártalmatlan. A korlátoltság nem veszélytelen. ”

„ Hol halálra ítélt egóm hatalmában élek, hol határtalan szellemem szabadságában. ”

„ Az időpazarlásnak két fő formája van: a sajnálkozás és az aggódás. Amikor a múlt fölött sajnálkozunk, rengeteg időt pazarolunk arra, hogy visszafelé nézzünk valamire, amin már úgysem tudunk változtatni. Amikor pedig a jövő felől aggodalmaskodunk, olyan események töltenek el szorongással, amelyek esetleg soha nem is következnek be. Ennek az a következménye, hogy elpocsékoljuk a napi energia- és idő-adagunkat. ”

„ Amit az élet tőled megtagadt,
Megadta a sír, bárha oly sötét;
Itt elvesztetted szívnyugalmadat,
S a túlvilágon újra felleléd!
S azért nyugodj hát békén, csendesen,
Mi majd virággal fedjük sírodat,
Emléked nálunk örökös leszen:
Költészeted szent ereklyénk maradt! ”

„ A harcos önbizalma nem azonos a hétköznapi ember önbizalmával. A hétköznapi ember az őt szemlélők tekintetében keresi a bizonyosságot, és ezt önbizalomnak nevezi. A harcos a saját mércéje szerint törekszik a feddhetetlenségre, és ezt alázatnak hívja. A hétköznapi ember az embertársaiba kapaszkodik, amíg a harcos önmagára támaszkodik. Ábrándokat kergetsz. A hétköznapi ember önbizalma után koslatsz, holott egy harcos alázatára kellene törekedned. Nem csekély a kettő közötti különbség. Az önbizalom szüli a bizonyosságot; az alázat a cselekvés és az érzések feddhetetlenségét. ”

„ Sosem tudhatjuk, Isten mit tartogat számunkra. Ez az oka annak, hogy sosem szabad elhinned: az a sorsod, amitől a leginkább rettegsz, vagy sosem fogsz feljutni a hegyre, ha most éppen szakadékban vagy. Hinned kell magadban, hinned kell abban, hogy az életednek célja van; hinned kell abban, hogy Istennek tervei vannak veled. Félre kell tenned a félelmeid és bizonytalanságod, bíznod kell abban, hogy megtalálod az utat. Talán fogalmad sincs arról, hogy mi vár rád, de jobban teszed, ha cselekszel, és nem hagyod, hogy az élet csak sodorjon magával. ”

„ Egyszer majd meghalsz. Nem élsz örökké. Ahogyan egyetlen ember és egyetlen dolog sem. Semmi sem halhatatlan. Ám e világon egyedül mi tudjuk, hogy ez így van. És ez hatalmas ajándék: az emberi értelem ajándéka. Mivel csak nekünk van olyasmink, amiről tudjuk, hogy el kell vesztenünk, és készek is vagyunk elveszíteni. Ami a legnagyobb terhünk és legnagyobb kincsünk: hogy az emberi létünk nem végtelen. Változik és elmúlik, mint egy hullám a tenger hátán. ”

„ Minden írás ellenállhatatlan belső igénye közös: meghaladni a beszédet. Mindegyiket a lehetetlen megfogalmazása érdekli. Közös vonásuk még a teatralizálási szándék is: a nyelvet olyan színházi tevékenységnek tekintik, mely lehetővé teszi, hogy hozzáférkőzhessenek a nyelvnek valamiféle végtelenjéhez. ”

„ Nem akarok mást, csak hogy ne unjam meg. Nem akarok mást, csak hogy elég izgalmas legyen. Izgalmas annyira, hogy lekössön, hogy rá figyeljek, hogy ne érdekeljen más. Törődjön annyira, hogy ne taszítson, de megtartson. Szeressen úgy, mint senki más, de csak annyira, amivel nem fojt meg. Talán van ilyen, talán nincs. Lehet, hogy még meg sem jött. Fene tudja. Úton van. ”

„ Amikor a gyermek először kapja rajta a felnőtteket - amikor komoly kis fejébe először hatol be az a gondolat, hogy a felnőttek nem félistenek, értelmük és véleményük nem mindig bölcs, gondolkodásuk nem mindig őszinte, ítéletük nem mindig igazságos -, akkor a gyermek világa összeomlik, rémült kétségbeesés önti el lelküket. Istenei megbuktak, és megszűnt minden biztonság. És amikor istenek buknak, egy dolog bizonyos: nagyot buknak, nem kicsit; pozdorjává törnek, vagy mélyen elmerülnek a zöld posványba. Akkor aztán bajos újra felállítani őket, és soha többé nem nyerik vissza régi fényüket. És a gyermek világa sem lesz többé egészen ép. A növekedés fájdalmas útja ez. ”

„ Négy legyet öltem meg, amíg vártam rá. A halál mindenütt ott van. Ember, madár, vadállat, hüllő, rágcsáló, rovar, hal - egyik se menekül. Ez benne van a pakliban. Fogalmam sincs, mit tehetnék ellene. Nagyon rossz kedvem lett. Most gondoljanak bele: az ember áll a szupermarketben, és nézi, ahogy a pénztáros pakolja a cuccot a zacskóba, aztán látja, hogy a saját sírját is belepakolja a vécépapír, a sör meg a csirkemell mellé. ”

„ Valami nagyon furcsa dolog folyik itt. Nem: több mint furcsa. Borzalmas és megmagyarázhatatlan, de mégis történik, folyamatosan. ”

„ Vannak a világon olyan emberek és más lények, akik folyamatosan azon munkálkodnak, hogy elpusztítsák azt, amit te és én jónak tartunk. Velük szemben állnak néhányan (...), akik nem riadnak vissza az ellenség hatalmas erejétől, és szembeszegülnek a pusztító szándékkal. ”

„ Az emberi létet három félreértés keseríti meg. A "bárcsak újrakezdhetném", a "nem tehetek róla" és az "úgyis mind meghalunk". Mindhárom kétségekből fakad: az elsővel a saját teremtő erőnkben kételkedünk, a másodikkal megkérdőjelezzük a bizalmat, és minden felelősségvállalást elhárítunk, míg a harmadikkal egyenesen lemondunk önmagunkról: megássuk a saját sírunkat és élve eltemetkezünk. Már most, jó előre. ”

„ Sivár minden napom, mikor nem tudom felébredve már, hogy aznap láthatom magát. Ha tudná, milyen heves a láng, amely bennem lobog, s melyet megpróbálok eszemmel oltani... De feladom, érzelmeim ellen tovább harcolni nem bírok. Beletörődtem, a hatalmában vagyok... ”

„ A lemondás az az ajtó, amelyen mindenkinek át kell lépnie, hogy megtalálhassa a szenvedélyt. Lemondás nélkül a szenvedély középpontjában az ember élvezetek és izgalmak utáni sóvárgása áll. Lemondással azonban a szenvedély egyenesen magára az életre irányul - spirituális értelemben a szenvedély: hagyni, hogy az élet folyójának örökkévaló és soha véget nem érő áradata magával ragadjon. ”

„ Nyerni fogunk rajta, ha élvezeteket áldozunk föl, hogy fájdalmakat kerülhessünk ki. ”

„ A harmónia ugyanolyan unalmas egy idő után, mint a ritmus. A dráma, a vígjáték, az üldögélés, a munka, a semmittevés. Minden unalmas, amiről tudjuk, hogy micsoda. ”

„ A bölcs természet úgy rendelte, hogy az anyaság apró hőstetteinek, az álmatlan éjszakáknak, a testi fáradságoknak, a szerető türelmességnek legyen egy nagy jutalma: abban az imádathoz hasonló érzésben, mellyel nem a gyermek ragaszkodik anyjához, hanem az anya gyermekéhez. (Mert hisz szeretni sokkal nagyobb boldogság, mint érezni a szeretetet.) ”

„ A fegyelmezettség általában helyes, szükséges és dicsérendő dolog, néha azonban arra is alkalmas lehet, hogy valaki a gyávaságát leplezze vele. ”

„ Miből gondolja, miért merészeli azt hinni, hogy ez volt a csúcs? Igaz ugyan, hogy fogalmam sincs, mi történt magával, de élettudásom azt súgja, nincs olyan, aminél rohadtabb nem jöhet. Mindezt csupán azért hozom szóba, nehogy azt higgye: ímhol a határvonal, ettől kezdve csak madárfütty és trallala lesz a világ. Mit tudom én, hogy elvált vagy elvetélt, meddőségi igazolást kapott vagy lekésett egy utóbb kisikló vonatot, nem is érdekel. Az már nem számít, ami volt. Attól féljen inkább, ami ezután jöhet. És jönni is fog. Mert ami elcseszhető, azt el is cseszetik, mindig. Erről szól a tündéri életünk. ”

„ A fájdalomból csírázik ki az igazi öröm; a könnyelmű öröm, a hajszolt élvezet fájdalmat hoz a világra. ”

„ A papnak az a dolga, hogy összeszedje és a Vatikánon keresztül a Paradicsomba küldje az odavaló lelkeket. Tehát a papnak egy kolerajárvány, egy földrengés vagy egy háború kellős közepén gyöngyélete van. Mert akinek az az élete, hogy lelkeket ment meg, annak ez a bőség birodalma. ”

„ Hányszor hagysz még el
amíg én is belátom
nincsen helyem a világodban
eltévedt holdja vagyok
a hozzád vonzó hatalmas erőnek. ”

„ Az emlékek élének le kell kopni, hogy enyhüljön a megoldatlan dolgok fájdalma. ”

„ Igen, mi mindannyian próbáljuk az életünket kézben tartani. És próbáljuk elrejteni a szörnyű titkainkat, vagy csillapítani az elengedés miatti fájdalmat, vagy a gyermekeink hibáit rendbe tenni. De néha az egyetlen út, ami elvezet ahhoz, hogy rendbe tegyük az életünk, az az, ha teljesen elengedjük a múltat. Nem számít, mibe is kerül majd ez nekünk. ”

„ Csökkentsd a rizikófaktort!
Ez a "lehetőleg ne csinálj semmit!" felhívás legelegánsabb megfogalmazása. ”

„ Az ember egy olyan különleges biológiai gépezet, hogy az érzelmi állapotát úgy tudja változtatni pillanatok alatt, mint ahogyan unalmasan tud lövöldözni esténként a távkapcsolóval. ”

„ Minden rendben lesz. Semmitmondó szavak, amiket a semmibe, a hatalmas, sötét ürességbe mond ki az ember, mintha kaparászva próbálnánk megfogni valamit zuhanás közben. ”

„ Az is tolvaj (...) aki az emberek bizalmát meglopja. ”