A címkéhez 2 602 idézet tartozik


A lélek fájdalmánál nincsen súlyosabb sérülés. A sebek begyógyulhatnak, de az igazi fájdalom nem gyógyul és nem enyhül, és gyógyírja csakis a halál lehet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor mellém bújik, nem húzódom el. Csak lehunyom a szemem és hagyom, hogy a fájdalma átfolyjon rajtam, és keveredjen az enyémmel, nyers, mély, végtelen fájdalom. Összeölelkezve sírunk, beszélgetünk, ahogy már rég kellett volna tennünk. Ha közelebb engedtem volna magamhoz. Ha nem löktem volna el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A te fácskáid télben, éjszakában
És Isten irgalmában állanak.
És ennyi minden, amit te tehetsz,
És ennyi minden, amit tehetünk:
Papírral, ronggyal és remegő kézzel
Itt-ott egy fácskát bekötözgetünk.
A rossz hírek, a hiába-betűk
Összeszövődnek téli takaróba,
A rongy, a papír és a Kegyelem,
Ha érünk új tavaszt -
Tündérkéidet tavaszig megóvja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Most, hogy ismerem a szerelmet, alkalmazkodni fogok mindenhez, ami vár rám. Hajlékony leszek, mint a szél, és mindent bátran fogok elviselni. (...) Az életnek minden esetben igaza van. A szívem nyitott, mint az ég.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A barátság nálam nem vallomásokban és lelkendezésekben, csak a bizalmasság csöndjében szokott nyilvánulni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mesék azért nyűgözik le a gyerekeket, mert a világot olyannak láttatják, amilyen az valójában: a határtalan lehetőségek birodalmának. Ezek a lehetőségek nem anyagi természetű lehetőségek, hanem abból a világlátásból fakadnak, amely a mesei és a gyermeki gondolkodást összeköti: miként a hős mindig több, mint mi magunk vagyunk, akképpen a világ is több, mint amennyit képesek vagyunk felfogni belőle.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Baráttalannak lenni valóban keserves, de az emberek szíve, ha pártatlanságukat nem fékezi nyilvánvaló önérdekük, testvéri szeretettel és irgalmassággal van tele.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tekintélyvesztés borzalmas dolgokat művelhet egy férfival.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szeretet nem azt jelenti, hogy egy vagy két ember iránt különleges érzéseink vannak. A szellemi szeretet ennél messze több, benne van a tisztelet, a tolerancia, a megbocsátás, a kíméletesség, a rugalmasság; a hovatartozás egyetemes érzése, a nyílt-szívűség, a szellem nagylelkűsége, ami mindenre kiterjedő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem hiszek a gyermekdeden megfogalmazott csillagjegyek jóslásában, legfeljebb abban, hogy vannak bizonyos keretek, amikre érdemes odafigyelni. Én Nyilas vagyok, és ez a Nyilas csillagjegy annyiban illik az én életemre, hogy két lábbal a földön állok, de az a nyíl, amit kifeszít, az igazából mindig a csillagokat és az eget célozza.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden csak nyomorúság, bánat, szerencsétlenség és halál? Mindenki csal, hazudik, szenvedést és könnyeket hoz? Hol találhatunk valamelyes nyugalmat és örömet? Bizonyára egy másik létben. Amikor a lélek megszabadul a földi megpróbáltatásoktól. A lélek!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak olyan dolgok, amik a napnál is világosabbak. Merni kell kimondani - bátorság kérdése. Mitől lesz jobb a keddnél a szerda, ha félünk megfogalmazni az érzéseinket, a gondolatainkat?!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hatalmas szerelemnek
Megemésztő tüze bánt.
Te lehetsz írja sebemnek,
Gyönyörű kis tulipánt!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Érezd te is át, hogy szabadon szerethetsz, engedd meg magadnak a mély és igaz szeretet érzését: csak hagyd ki a képből a szükséget és a ragaszkodást. Igaz szerelmet nem korlátozhat semmiféle birtoklás, mivel a szeretetet nem lehet sem elnyerni, sem kiérdemelni, se birtokolni vagy kikövetelni. A szeretet azt is jelenti, hogy sohasem tudhatod teljes bizonyossággal, hogy a másik még a következő pillanatban is ott lesz-e. A szeretet azt jelenti, hogy teljesen megadod magad a jelen pillanatnak. A szeretet egyszerűen csak: Van. Ahogy Krisztus mondta: "... és mindezek közül legfontosabb a Szeretet". A Szeretet, nagy Sz-szel... a Szeretet, amely soha véget nem ér; Szeretet, amely oly hatalmas, hogy már akkor is itt volt, mielőtt megszülettél, veled marad egész életedben, és még akkor is itt lesz, amikor te már rég magad mögött hagytad ezt a fizikai formát. Ezzel a szeretettel érdemes házasságot kötni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az a nagy baj az idővel, amit megtanultam az alatt a két hét alatt, amit veled tölthettem, és az alatt az utolsó két hónap alatt, amit vele, hogy végül mindig elfogy. Fogalmam sincs, hogy merre lehetsz a nagyvilágban, John, de tisztában vagyok vele, hogy már rég elveszítettem a jogot, hogy tudjam. Mindegy, hány év telik el, egy mondatot mindig őrzök a szívemben: majd találkozunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A sok művészt igazából az élet szüli. Nem iskolák és jenki kávézóláncok meg manapság divatos romkocsmák és geek szemüvegek, vagy elnyűtt szvetterek gyártói ontják magukból a művészeket, még ha ezt sokan is hiszik. Egy svájcisapkától és hónod alá csapott Tolsztoj-kötettől nem vagy irodalmár.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

De élsz te, s égve hirdetik
Hatalmad csillagképeid,
Ez ősi, néma ábrák:
Akár az első angyalok,
Belőled jöttem és vagyok,
Ragadj magadba, járj át!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emlékek hatalmas súllyal nehezednek rám. (...) Olyan, mint mikor az ember egy szánkón ül, és mély hóban siklik lefelé a domboldalon. Eleinte üdítő, kellemes a dolog: a sebesség, a csípős, tiszta levegő. De egyre vastagabb hóréteg tapad a szántalpakra, azok egyre lomhábban csúsznak a lejtőn, s végül már teljes erőből lökni, hajtani kell a szánkót, hogy mozgásban tartsuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet érzése olyan hatalmas volt benne, hogy a halált is csak valami szörnyű életnek képzelte.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mennyire nagy hiba volt részemről, hogy volt idő, mikor nem voltam boldog. Aztán meg az, hogy mennyit ér az az élet, amit ha visszanézek, üresnek találok. Én meg csak könnyes szemmel bólintok. De aztán rájövünk, hogy végül is soha sem késő. Én persze mindig némi felháborodást tartogatok szívem mélyén, mert nagyon sok időt kellett eltöltenem egyedül. De az igazán fontos dolgokhoz csend kell, és valami megfogalmazhatatlan mélység. Zajban nem születnek igazi kérdések, és valódi válaszok sem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha énekelni tudnék, bús, mély tónusú, fájdalmas, búgva síró dalokat énekelnék, hogy beleremegne a szíve mindenkinek, aki valaha is érzett hozzám hasonlót. A szavak nem eresztenek, körbehurcolnak birodalmuk határán, és én hű rabszolgaként pörgök velük az őrületig. Mint szőlőt taposó nők, úgy dagonyáznak sebző lelkemben a szavak. Hajcsárom a bánat, béklyóm a reménytelenség és őrzőm a múló idő. Nincs megkönnyebbülés, csak örök körforgás van, időm legvégéig. Egyformán nehéz szembenézni a véggel, és elgondolni, mi vár rám addig.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hányszor fogadtad meg, hogy őt már nem... már nem engeded el. Mert már annyi fájdalmas emlék kísér. Vagy csak egy. De az is sok. A fájdalomból az is nagyon-nagyon sok. És megfogadod, hogy őt nem, nem engeded el. Mert tudod, hogy ő sem akar menni. Mégis megy. Mert kell. Mert muszáj mennie. Nem akarod elengedni, mégis újra megteszed. Elengeded. Őt is. Mert valami erre kényszerít. Valami. Amit úgy hívnak: Szeretet... Ezért engeded el. Mert szereted. Igen, néha engedni kell. Van ilyen...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Superman egy elkényeztetett vállalkozógyerek, akinek minden alapból sikerül és aki azt flesseli, hogy minden nap megmenti a világot, közben egy nőt nem tud felszedni. A cuki kis Mario meg ugrál a kis téglákon és néha leesik, de egyre ügyesebb lesz, és ha kudarcot vall, újrakezdi, és örömmel szökdécsel a világban, aztán végül úgy kiokosodik, hogy minden pályát simán megcsinál. A világot nem menti meg, de leköt néhány évre, ahogy emlékszem. Plusz az életre is megtanít. Nem lehet úgy Mariózni, hogy Mario egyáltalán nem eshet le, hanem tökéletes biztonsággal végiggyalogol a pályán. Őszintén, élveznéd? Na, látod, hogy nem. Hát akkor a sorsodtól se várd el, hogy ilyen hülye, unalmas minimál-forgatókönyvvel találjon meg. Aztán kiderül, hogy a legutolsó pályának nincs megoldása, és akkor már nem is érdekel az egész, elmész doomolni. Így hal meg Szupermárió, boldogan és röhögve, csak amiatt, mert már nincs több dolga az életben, nincs olyasmi, amivel hasznos lehetne.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Különös, a kölyökkor elveszett, megfakult, letörölt hímpora utáni vágy váltotta ki a legfájóbb nosztalgiámat. Hiszen az tesz mindent olyan ragyogóvá, édessé, kívánatossá, az tartja távol a vaskalap józanságot, köznapiságot, unalmat. Az teszi velünk a varázslatot: míg velünk van, úgy tudjuk, a meséből származunk, álomi szabadon. Csodát tenni és érteni egyaránt képesek vagyunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál végeredményben nem akkor kezdődik, amikor valaki a legfinomabb megfigyelésre sem reagál, hanem amikor a test, a lélek és a szellem elveszíti azt a tartalmat, amely működésének értelmet ad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Te csak szorgalmasan tanulj, és igyekezz megtanulni alkalmazkodni, hogy tetteid dicséretének koronáját elnyerjed. A világon semmi sem dicséretesebb, mint a jó név és a tisztességes hír; az soha nem szűnik meg, örökkön megmarad. A javakat elveszteni semmit sem jelent, de aki becsületét veszti el, mindent elveszít.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A különböző kultúrák és korok mítoszai ugyanazokat az alapvető félelmeket tükrözik. (...) Közös borzalmak, amelyek az összes törzsnél és országban megtalálhatóak, amelyek mélyen beleivódtak minden emberbe: betegségek és járványok, háborúskodás, kapzsiság. (...) Mi van, ha ezek a dolgok nem csak babonák? Mi van, ha közvetlen kapcsolatban állnak egymással? Nem külön-külön létező félelmek, amelyeket csak a tudatalattink kapcsol össze. Mi van, ha a tényleges múltunkban gyökereznek? Más szóval, mi van, ha ezek nem csupán közös mítoszok? Hanem közös igazságok?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak idők, amikor önmagadat sokkal nehezebb az uralmad alatt tartani, mint bármely más földi dolgot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahhoz, hogy valami valóságos maradjon, két ember kell. A férjem folyamatosan szerepet játszott. Hősszerelmesnek képzelte magát. Néha már egy kis impotenciába is belenyugodtam volna, csak hogy elveszítse féktelen önbizalmát. Az ember nem lehet egyszerre olyan szerelmes és magabiztos, mint amilyen ő volt. Ha szeretünk, félünk a szerelem elvesztésétől, vagy tán nem?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azért vagyunk a földön, hogy jót tegyünk másokkal. Hogy mások miért vannak itt, arról fogalmam sincs.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valahányszor tanácsokat vársz valakitől, hatalmat adsz a kezébe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A megbocsátás olyan radír, amely eltörli a fájdalmas múltat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem csupa bosszúság a földi lét, jó és rossz, fény és árny váltakozik benne, tán ettől olyan szórakoztató, sőt, izgalmas.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nagyon unalmas lenne, ha előre tudnám, mi történik, mert az egész életemet úgy próbálnám leélni, hogy azt elkerüljem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha boldog akarsz lenni, ne gondolkozz azon, ami jönni fog, vagy ami fölött nincs hatalmad; a jelennel foglalkozz, és azokkal a dolgokkal, amelyeken változtathatsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás