A címkéhez 2 198 idézet tartozik


A szeretetre született ember állandó élménye, hogy egyrészt nem szeretik "eléggé", másrészt hogy nem engedik szeretni, vagy nem engedik "igazán" szeretni. Ennek a tapasztalatnak, a felebaráti, emberi szeretet tragikumának felsorolhatjuk okait, enyhíthetjük fájdalmát, az alapvető ellentmondás akkor is megmarad: szeretetre születtünk, de tökéletes megvalósítását hiába keressük a földön.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember gyakran okoz fájdalmat saját magának; előfordul, hogy nem is kicsit. Csak Isten a megmondhatója, mennyire megbánjuk, amikor ostoba módon becsapjuk önmagunkat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Természetesen az ember ostoba (...). Az ostoba embereket meg rajtakapják, mindegy, mit csinálnak. De meglehetősen szép számmal vannak olyanok is, akik egyáltalán nem ostobák, és - hacsak nem rendelkeznek szigorú erkölcsi normákkal - félve gondolok arra, miket forgathatnak a fejükben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idővel kapcsolatban eddig csupán egyetlen tapasztalatot szereztünk: mindig hiányt szenvedünk belőle.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az ember a valóság alapján ítél, nincs többé semmiféle játék. S ha játék sem lesz, mi marad akkor?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mert az élet repül velünk,
ha szárnyalunk vagy csak megyünk,
andalogva, kézen fogva,
emlékeket felkarolva,
sóhajokba kapaszkodva,
összebújva vagy széthullva,
illatokkal, illanókkal
tele tarisznyánk a jóval,
hamuba sült fájdalommal,
friss idővel vagy múlttal,
ezerarcú szép titokkal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valójában nem is léteznek igazán őszinte cselekedetek. Mindig van egy alantas, önérdekű, egyértelműen kevésbé dicséretes indíték, bármilyen jól lapulnak is meg sűrű és sötét pszichológiai aljnövényzetünkben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak az nem gázol bele a másik életébe, aki önmagával rendben van. Aki időnként ki tud lépni aggodalmainak, szorongásainak és indulatainak elektromos árammal töltött viharfelhőiből, és meg tudja teremteni, ha kívül nem is, legalább önmagában, hogy kisüssön a Napja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindketten tudták, hogy szabad ajtókat nyitogatni… csak nem szabad túl mélyre nézni mögöttük. Mert gonosz dolgok lapulnak ott, ugrásra készen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elmondom: Öltem. Nem tudom
kit, talán az apám -
elnéztem, amint vére folyt
egy alvadt éjszakán.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jó döntést csak tapasztaltan lehet hozni, a baj ezzel,
Hogy tapasztalatot meg csak sok rossz döntéssel szerzel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A párkapcsolatok az élet nevű játékban mérettetnek meg igazán. Ott válik el, hogy tudtok-e együttműködni, a problémákkal szemben tudtok-e közös érdekeket képviselve csapatként, barátokként helytállni és győzni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor a köldökzsinór elszakad, a vérkörök kettéválnak, a véráram megpördül, és a magzat, aki eddig az anya szívével élt, most önálló szívet kap, saját, maszek létcentrumot, amely innen kezdve fáradhatatlanul veri az Élet ritmusát. Az új lény, mint egy kis autó, leszalad a Teremtés futószalagjáról. Innen kezdve hol hevesen, hol békésen dobogó szívvel, felpörgetve vagy alapjáraton, de egyedül is üzemel - a misztérium megtörtént. Élet született.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mit adtak a könyvek? Tapasztalást. De semmiféle tapasztalás nem segített. Most, az élet utolsó idejének alkonyatában, csaknem ellenségesen bámulta a könyveket, melyek mindig csak a részletekre feleltek. Az egészre nem tudott felelni senki.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sohasem tapasztalnánk meg a bátorságot és a türelmet, ha az élet csak örömökből állna.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tapasztalat annyira bámulatos dolog, hogy képessé tesz felismerni egy hibát, amikor újra elköveted azt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gondolkoztam ezen a "legyünk boldogok" dolgon, és úgy érzem, hogy az emberek akkor érzik elveszettnek magukat, amikor azt hiszik, a boldogság az életcéljuk. Mindig úgy gondoljuk, hogy egy nap majd boldogok leszünk. Megszerezzük az autót, megkapjuk azt az állást, vagy azt a bizonyos személyt, aki helyrehozza az életünket. De a boldogság csak egy állapot, egy bizonyos hangulat, nem úti cél. Olyan, mint amikor fáradt vagy éhes vagy. Nem állandó. Jön-megy, és ez így van rendjén. És szerintem ha így gondolnának rá az emberek, akkor sokkal többször találna rájuk a boldogság.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenkire rákerül a sor - mondogattam egy bölcs higgadt tapasztalatával -, csak meg kell várni. A jutalmat a földön nem adják könnyen, de végül mégis megkapjuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak igazi gonosztevők. De nem mindig kapják meg a büntetésüket (...). A sors néha lemaradásban van. El kell fogadni az életben, hogy a sors néha nem azt vágja képen, akit kéne.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Az egyetem nagyszerű tapasztalat lesz, segíteni fog felnőni.
- Tényleg?
- Visszatekintesz majd, és rájössz, milyen naiv is voltál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne rázzuk a fejünket gőgös fölényességgel, s ne rángassuk közömbösen a vállainkat, hogy az önbírálat kellemetlen terhét lerázzuk: mi magunk is felelősek vagyunk ezért a világért, mint ahogy apáink s nagyapáink is felelősek voltak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A csodák nem mások, mint mesék, amelyekbe mindannyian belekapaszkodunk, azt kívánva, bár igazak volnának.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az én tapasztalatom szerint a fizikai sokk gyakrabban végzetes, mint a szellemi. Köznapian megfogalmazva, lehet, hogy egy hirtelen becsapódó ajtó gyilkosabban hatna (...), mint az a hír, hogy a lány, akit kedvelt, szörnyű körülmények között meghalt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amíg mások eredményeit szapuljuk, nem kell szembenézni önmagunk hiányosságaival és hibáival. Ez azonban veszélyes érzelmi folyamat, mert megengedő önmagunkkal szemben és destruktív a másik felé, amit azt is jelenti majd, hogy nem sok változás történhet a realitásban, hiszen véleményezni mindig is könnyebb lesz, mint cselekedni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Önmagunk becsapása szeretetből a legszörnyűbb ámítás; olyan örök veszteség, mely nem hozható helyre sem az időben, sem az örökkévalóságban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Miközben magunkból adunk, rengeteget kapunk. Az energiák oda-vissza hatnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Anyuka beteg... Kis szivem, ma este
Teneked még imádkoznod se kell,
Hanem ha virágszemed lecsukódik,
Repülj inkább a jó Istenhez el.
S aranyhajad ha végigsimogatva
Szelid mosollyal az ölébe von
S megkérdezi: no Panka, mi az újság -
Csak annyit mondj, hogy: apu sír nagyon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Életemben csak egyszer szerettem.
Bármit gondolsz, hát gondold, kedvesem.
Nem választ el minket bánat, sem harag,
Csak ásó, kapa, nagyharang!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeretném továbbra is olyannak látni, mint amilyen az elmúlt napokban volt. És azt akarom, hogy ő is olyannak lásson a továbbiakban, amilyennek néhány napja lát. Olyan férfinak, aki képes megadni neki "mindent". Nem, nem képes, csak hajlandó. A kettő között ott az illúzió. Egy darabig még meg akarom őrizni. Mi másért érdemes élni, ha nem a "minden illúziójáért"?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak kevesen hisznek teljesen önmagukban; - és e kevesek közül egyesek belülről kapják e hitet, afféle szükséges vakságként vagy szellemük részleges elsötétüléseként - (mit látnának, ha önmaguk mélyére tudnának pillantani!), míg másoknak e hitre szert kell tenniük: mindaz, ami jót, bátrat, derék dolgot csak művelnek, először érvként szolgál a bennük lakozó szkeptikus ellen: őt kell legyőzni, meggyőzni és ehhez szinte egy zsenire van szükség. Ők az önmagukkal elégedetlen, nagy emberek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Napáldozta után mindegyik szentjánosbogár azt hiszi, hogy ő helyettesíti a napot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A titok elszigetel, lehetetlenné teszi az érzelmi megosztást, kitárulkozást, mindazt, ami minden barátság, minden valamirevaló érzelmi kapcsolat alapja: egyszóval lelki magányra kárhoztat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A sorscsapások elleni állandó küzdelem volt az, ami valójában életben tartott. Akinek állandóan árral szemben kell úsznia, tudja, egyetlen mozdulatát sem hibázhatja el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Magányból és könnyből, láncot fon a Bú...
Hű szolgája, a Mélységnyi Bánat, lassan
nekem ront, s letarol.
Könnyű a dolga. Hagyom magam.
Súlyos a béklyóm... ami sárba ragaszt.
Fekete köd borul körém: Rád emlékszem.
S mint álmos méz-pók tapadós csápjai,
Kinyúlnak felém kín-szavaid...
Iszapos csillaggá csordulva üzenik:
Hogy... nem szeretsz... Kedvesem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudnunk kell tétlennek lenni, ami korántsem lustaság. Az álmodozás felüdíti a fáradt gondolatokat, akárcsak az éjjeli eső az út letaposott füvét. Az álmodozás a gondolkodás vasárnapja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás