A címkéhez 1 177 idézet tartozik


Magasból nézve mosolyogni való minden szívfájdalom, bizony sokszor még a magunké is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Érezted már magad otthon egy tömegben? Mintha része lennél valami nagyobbnak? Hogy eltölt az elképesztő energiája a közösségnek? Hogy a látszólagos különbségek ellenére tudod, hogy mélyen egyformák vagyunk? Egyazon titkos szükségletek, és egyazon vad álmok. Annyira egyedinek hisszük a mi rejtett fájdalmunkat és örömünket, pedig közben mind ugyanarra vágyunk: boldogságra, biztonságra, szeretetre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki nem fogadja el, hogy a változtatás fájdalommal jár, annál soha nem fog bekövetkezni a fejlődés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem a fájdalomtól, hanem a félelemtől válik az ember irányíthatóvá.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

És az utolsó pillangó is a mélybe hullik,
Az utolsó zuhanás és a végső fájdalom
A nagy kórus marad, ami elszólít:
Az ég megváltoztatja csillagait - indulj.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Először felfogta a sorsát - majd megkísérelt lázadni -, s most egyszer s mindenkorra beletörődött. Olyan fájdalmas, szelíd és oly szép volt ez. Sírt - csendes, fullasztó sírással -, sírt, hogy egész teste reszketett belé. Oly kimondhatatlanul szerette mindazt, amit most itt kell hagynia. A napot, a füvet, a földet. Mind, mind az embereket. S attól, hogy tudott már sírni és szeretni, nagyon boldog lett. Nem volt már benne szemernyi keserűség sem - többé nem félt a hosszú álomtól. Annyit tudott csak: mindaddig, míg egy szikrányi élet lesz benne, kinyúl minden létező felé, a kedves és gyönyörű világ felé, a titokzatos és csodálatos élet felé. Tudata utolsó rezdülésével is ezeket érzékeli majd: a földet, a fákat, a madárdalt és az ég kékjét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A súlyos fájdalmat is enyhíti az idő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fájdalom s öröm betölti szívemet,
amíg kezemben érzem átfagyott kezed;
némán szemedbe nézek, látod, könnyezem,
szeretlek, ennyit mond a perc, a csönd, a szemem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Te félsz szeretni! Nem mersz szeretni senkit sem! Félsz, hogy megint jön az önelvesztés... a fulladás... És ő sem szeretett, csak kívánt téged. Mohón. Önzőn. Nem tudtatok egymással mit kezdeni. Persze nem is csoda... Tele vagy sok évszázados, gyógyulatlan sebekkel. (...) Túl fájdalmas lenne neked az igazi odaadás. Túl veszélyes. Életveszélyes.
- Már nem így vagyok...
- De igen!... Sajnos igen!... Tele vagy drótakadállyal! Véded magad, szögesdrótokkal. Nálad még egy futó szeretkezés sem szimpla örömtörténet, hanem élethalálkaland... Pokoljárás... Nem mered élvezni, félsz, hogy belehalsz... Jéggé fagyott tűz lángol benned.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Most először nem taglózta le a fájdalom (...); először értette meg, hogy az emlékezet valóságos hely, amelyet bármikor felkereshetünk, és hogy néhány percet a halottak között tölteni nem feltétlenül rossz, sőt hatalmas megnyugvás, boldogság forrása is lehet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szívfájdalom (...) sosem múlik el teljesen, csak csillapodik. A minden lélegzetvétellel érzett éles, lüktető fájdalom végül tompább fájdalommá változott, amiről az ember megfeledkezhet, de sosem törölheti ki teljesen a tudatából.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az a szomorú igazság, hogy a hozzánk legközelebb állók képesek a legnagyobb fájdalmat okozni nekünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jó panaszkodni! Jó sajnálni és sajnáltatni magunkat! Jó a világra meg a többi emberre hárítani a veszteségeiket. Ha valaki elkezdi magát rosszul szeretni, az így működik: kéjjé varázsolja a fájdalmát és "józansággá" a gyengeségét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azzal, hogy éljük az életünket, egyre a halál felé haladunk. De ez csak egy a rengeteg igazság közül, amelyet meg kell tanulnunk. Naoko halálából a következőt tanultam: semmilyen igazság nem vigasztalhat abban a fájdalomban, melyet a szeretett lény halálakor érzünk. Nincs az az igazság, őszinteség, erő, kedvesség, amely kigyógyíthatna a szomorúságból. Nem tehetünk mást, mint túléljük valahogy a szomorúságot, tanulunk belőle valamit, aztán rájövünk, hogy amit tanultunk, annak semmi hasznát nem vesszük a következő, váratlan ránk törő fájdalommal szemben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minél jobban kötődünk valakihez, aki függ tőlünk, mert szeretjük, vagy egyszerűen csak ismerjük, annál erősebb a fájdalom és a szenvedés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A lélek fájdalmától ne féljetek. A kín elhamvad lassan, akár a tűzrakás. Amikor elfoszlik a füstje is, meglátjátok: elvezetett valahová; megerősödtetek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahol fájdalom van, onnan még nem halt ki az érzés, és ahol érzés van, ott remény is van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hallgatásnál nincs nagyobb kínszenvedés a világon. A hallgatás fájdalmas, akár a nyílt seb, és gyászfekete, mint a halál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az igazság az, hogy létemben egyedül, tehát önmagam vagyok. Amikor megszületek, egyedül vagyok, amikor fájdalmat érzek, az az én fájdalmam, az öröm az én örömöm, a félelem az én félelmem, a boldogság az én boldogságom. Amikor meghalok, egyedül vagyok; akkor is meghalok, ha húszan vagy akár többen állnak szobámban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hantot a fű, a fájdalmat meg az idő növi be. A szél elsimítja az eltávozottak nyomát, az idő meg elsimítja a szívfacsaró fájdalmat és azok emlékét, akiket nem győztek és nem is győznek hazavárni szeretteik - mert rövid az emberi élet és úgy rendelte a sors mindnyájunknak, hogy ne sok füvet tapossunk le ezen a világon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi más titkos világot alkotunk. Helyet, mely csak szépséggel van tele. A gésa szó művészt jelent, és hogy gésa légy, azt jelenti, hogy olyannak kell látszanod, mint egy mozgásban lévő művészi alkotás. Haláltusa és szépség számunkra összefonódtak. A lábad fáj, ujjaid véreznek, még ülni és aludni is fájdalmas. Nem nevezheted magad igazi gésának, míg egyetlen pillantásoddal meg nem állítasz egy férfit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fájdalomban
részenként szól a test, de
az egész ott van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Annyira fáj, hogy nem törődsz velem, amennyire én szeretném, annyira fáj, hogy szeretlek, és ezt nem érzem már kölcsönösnek. Tudom, hogy csak akkor látlak újra, ha én elmegyek hozzád, és téged ez cseppet sem zavar, mint ahogy azt sem veszed észre, mennyi fájdalmat okozol közönyöddel nekem. De nem tudok túllépni rajtad, míg meg nem kaplak a tested és lelked teljes egészében, hogy te is azt érezd, amit én, hogy neked is fájjon minden egyes pillanat, amit nem velem töltesz, hogy fájjon minden egyes szívverésed, amikor rám gondolsz, hogy érezd, milyen, amikor szeretünk valakit. Nem vagy kőből, csupán kell valaki, aki megszelídít. Én vállalom ezt a szerepet, és ha sikeres leszek, akkor vagy örökké együtt élünk, vagy eldoblak, mert ezt is megérdemelnéd. De most még az a szerepem, hogy megszerezzelek, úgy, ahogy te tetted velem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Arról se feledkezz meg, hogy minden szenvedésed és szívfájdalmad közepette is szépség vesz körül: a teremtett világ, a művészet, a zenétek és kultúrátok minden csodája, a nevetés és a szeretet, az elsuttogott remények és a hangos ünnepek, az új élet és az újjászületés, a megbékélés és a megbocsátás hangjai.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A születés véres és fájdalmas.
Az élet hosszú és vigasztalan.
A halál lassú és megalázó.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Képtelen volt sírni - "ez a fájdalom túl nagy a könnyekhez."

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

És sokszor látlak ágyadon,
Ha átkarol a fájdalom,
S mégis márványhideg az arcom,
S mikor te alszol, én nem alszom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Eddig mindig azt mondtam, hogy nem érdekel, ha nem törődsz velem, hogy az a sok fájdalom, amit okoztál, már kioltott bennem minden érzést irántad. De tegnap óta tudom, hogy ez nem így van. Őrülten szeretlek, és tudom, hogy szeretsz, és azt is tudom, hogy nem tudod kimutatni, csak ha melletted vagyok. De messze élünk egymástól, ez így nem mehet tovább. Én hiába akarlak szeretni téged, ha te nem hagyod. Fáj, hogy így kell vége lennie. Mindenáron be akartam bizonyítani, hogy a mi szerelmünk más, és hogy te is más vagy, mint a többi férfi. De te nem hagyod. Nem tudok mit tenni, nem tudok várni, nem akarok szenvedni, és legfőképp nem akarok felejteni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lennék lélek, testetlen árnyék,
magányos, riadt szívekre szállnék.
Nem nyomasztana a magam gondja,
fájdalom többé nem kínozna.
A szellem, a szárnyaló, a fenséges,
nem lenne többé ebben a testben,
kiszabadulva börtönéből
keringene a fellegekben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szeretet gyengédséget jelent, amelyet szülők és dajkák gyermekeik vagy barátok egymás iránt éreznek; tartalma, hogy a szeretett személyt kedveljük, és jót kívánunk neki. Szavait és tetteit a lehető legjobb megvilágításban szemléljük, és hajlamosak vagyunk menteni és megbocsátani hibáit, ha találunk benne; érdekeit minden körülmények között, az elfogultságig a magunkévá tesszük, és benső megelégedést érzünk, ha osztozhatunk örömében és bánatában. Ez utóbbi egyáltalán nem lehetetlenség, még ha annak látszik is; mert ha őszintén osztjuk valakinek a bánatát, az önszeretet elhiteti velünk, hogy fájdalmunk könnyíti és csökkenti a barátunkét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A diszkrimináció milyenségéről és arról, hogy milyen mélyen sérti az embert, csak az tudhat, aki ennek áldozatául esett. A fájdalom személyes, mindenki a maga módján érzi, mindenkinek vannak sebei.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az igazi írás mindig, s ma is abból származik, hogy valaki, akinek valami roppant nagy fájdalma van: ki akarja ezt kiáltani, hogy megkönnyebbüljön tőle... Szépen megírni csak azt lehet, ami fáj.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kél és száll a szív viharja
Mint a tenger vésze;
Fájdalom a boldogságnak
Egyik alkatrésze.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A belső bölcsesség csak fájdalommal szerezhető meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Zárd ki, ha lehúz, elkeserít, nem támogat, elszomorít, nem segít, csak beléd rúg, és hátráltat. Nincs rá szükséged. Akármennyire is fáj, néha szűrni kell: barátoknak hitt veszteségek, amik ha maradnak, csak még több fájdalmat okoznak, hisz nem barátok. Csak akkor azok, amikor semmi sem megy jól, amikor megerősíted őket a hitben, hogy ők jobbak, közben meg senki sem jobb a másiknál. Erősebb lehet, de mindenkinek megvannak a maga csatái. Hol látványosan, hol elrejtve, mélyen, hogy senki se lássa. De néha csak vigyázni kell, és engedni el... leginkább embereket az életedből.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás