A címkéhez 1 177 idézet tartozik


Szerelem! Embertelen éhség
arcai világítanak
vonásaimból, eligéznék
fájdalmadat, s hatalmadat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha azt szeretnéd, hogy szeressenek, legyél szeretni való. Ne nyafogj, ne a fájdalmaiddal legyél elfoglalva, ne teremts újakat, csak azért, mert azt hiszed, hogy ezzel kivívod mások törődését, gondoskodását. Legyen jó veled lenni, csacsogni, amit kér, amire neki van szüksége. Így aztán nem maradsz egyedül. Szakíts időt mindenre és mindenkire. Csak rajtad múlik, hogy mire futja. És néha legyen időd a semmittevésre is!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gondoljuk egy kőtisztítóra vagy forgódobra, ami napi huszonnégy órában, megállás nélkül jár, és tele van vízzel, kavicsokkal meg homokkal. Forog körbe-körbe, és mindent felőröl. Ékkövekké fényesíti a koszos kavicsokat. Ez a Föld. Ezért forog. Mi vagyunk a kavicsok. Az életünk részei - a dráma, a fájdalom, az öröm, a háború, a betegség, a győzelem és az erőszak - pedig csak a minket koptató víz és homok. Felőrölnek bennünket. Kifényesítenek, hogy szépen csillogjunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az öröm sose nő túl az egyénen; a fájdalom szinte mindig. Mit ment a helyzeten, hogy a fájdalmakat is túl lehet élni? Hogy az epegörcsön segíteni lehet, a féltékenységet pedig ki lehet heverni? A kínlódás pillanataiban semmit. Aki mégis vigaszt talál reménykedő magyarázatokban, a fájdalmat csak egyetlen tartozékától fosztja meg: az időtől. A tartósságától, de nem a lényegétől.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azok a férfiak, akiknek ki van lyukasztva a fülük, felkészültek a házasságra. Ismerik a fájdalmat, és már vásároltak ékszert.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy mozdulat, egy pillanat,
És végre szétszakad a varázslat:
Nincs fájdalom, nincs félelem,
Nincs többé kőszikla a lelkemen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Talán egy napon, évek múlva - ha majd a fájdalom elviselhetővé csillapul - képes leszek visszanézni arra a néhány rövid hónapra, amely mindig is életem legboldogabb időszaka marad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olyan voltam neked, mint egy rossz helyen tett nagy eskü. Újra és újra vissza akartam térni hozzád, pedig megannyi fájdalmat okoztál. Nem is tudom, hogyan kellene ezt elmondanom, mert egyszerűen nem találom a megfelelő szavakat. Kerestelek mindenütt, ahol csak jártam, mindenben téged szerettelek volna látni, és sokszor láttalak is. Te az én sötét életembe behatoló, könnyemből felhőt formáló örömöm voltál. A leghatalmasabb szerelemmel szerettelek. De immár nem remeg tovább a szívem. Most már csillapodik és hagyd, hagy múljon el ez is. Az idők végéig sorsom leszel te, akkor is, ha ezer másik szerelem is jön helyette.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hát nem érted? Nem áldozatot hozok. Tisztességes üzletet kötöttem. Az én boldogságom és minden örömöm záloga az, hogy te élsz. Nem áldozatot hozok. Inkább a rabszolgaságot választom abban a tudatban, hogy te élsz, a szabadság helyett egy olyan világban, amelyben te nem vagy többé. A szolgasággal együtt tudok élni, a halálod tudatával nem tudnék. Az első csak fájdalmas, de a második elviselhetetlen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fájdalom és a szerelem rokon abban, hogy az ember nem tud szabadulni tőle. Kíséri, mint az árnyék. A szerelmes elárulja magát, hogy mindig szerelemével foglalkozik. Éppen úgy az, akit keserű bánat üldöz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A sivár kezdet
és a sivár vég között
tarkán megrakja asztalunk a Sors,
hogy legyen mitől a szívnek fájnia,
s legyen mitől
fájdalmas a búcsú.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem hervaszt engem szerelem,
De bú és fájdalom;
A sírba szállt le jegyesem:
Elhúnytát siratom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A független élet (...) egyben fájdalommentes élet is, vagy nem?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy vagyok a Földet benépesítő hat és fél milliárd emberből, (...) aki értelmet keres az életében, a szívszorító fájdalomban, a megbánásban, az őrült nagy szerelmekben, a fájós térdben, és a gyerekeiben való gyönyörködésben. Egy nap minket is elfelednek, mint sok milliárd embert előttünk. Kifürkészhetetlen egy dolog. Mégis, maga az igazság.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor elfogadjuk, hogy még a kevésbé fejlett aggyal rendelkezők is éreznek fájdalmat, új megvilágításban kezdjük majd átgondolni a többi állathoz fűződő kapcsolatunkat. Nem csak alázatosak leszünk, hanem szégyenkezni is fogunk, mivel nemtörődömségünk és tudatlanságunk oly sok kegyetlenséget okozott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Annyira öreg (...) még nem vagyok, hogy a jelennél jobban szeressem a múltat, bár vannak éjszakáim, amikor valami szomorúság suhan át rajtam a felesleges fájdalmak, a magamnak köszönhető ostobaságok miatt: bizony ez így volt, így van ma is, és így lesz örökre. Valóban megbántam, hogy életemből túlságosan sokat áldoztam az úgynevezett igazság keresésére, az úgynevezett értelem megtalálására. Sosem tudtam, mit értek én igazságon, soha nem találtam meg az értelmet, amire úgy áhítoztam. Vagyis arra gondolok, hogy túlságosan sok maradt befejezetlen bennem, mert túlságosan pazarlóan bántam az idővel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Értelmünk erőpróbája: mennyire bírjuk sarkunk alá tiporni a lelki fájdalmainkat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Annak a fájdalomnak, ami egy adott veszteség után jelentkezik, nagyon fontos a tiszta megélése.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fájdalmat el kell használni. Ha magunkba zárjuk, soha nem fog enyhülni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gyötrő fájdalom keservesebb, ha rokonaink okozzák.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van-e még barátság a világon? Fiatal emberek azt hiszik, van; de aztán megtudják, hogy amit barátságnak hittek, csak pajtásság volt. A barátság sokkal bonyolultabb, fájdalmasabb és erőszakosabb kapcsolat, mint a szerelem. A szerelem adni és kapni akar. A barát csak adhat. Barátság, abban az értelemben, szűkszavúan, ahogy két ember, kézfogás és ígéret nélkül, egy életre jótáll a másikért.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megfogtam a kezét, és ahogy megszorítottam, görcsös sóhaj szakadt fel a melléből, és már azt hittem, mindjárt sírva fakad, de visszanyelte a könnyeket, amik az előbb már ott remegtek a szemében. És ez megijesztett. Szorosan magamhoz öleltem, ő pedig kapaszkodott belém, mintha én lennék az utolsó reménye ezen a világon. Annyira nagyon férfira vallott ez az ölelés. Egy nő sírva fakadt volna, de legalábbis minden felszakad belőle, kibeszéli magát. Egy férfi eddig jutott el, nem tovább, ennyit tudott felfedni a fájdalmából.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenhol vannak olyanok, akik nem veszik észre vagy nem számít nekik, mekkora fájdalmat okoznak. Igen, zsarnokok mindenhol vannak, de azok a legrosszabbak, akik úgy fúrják be magukat, hogy észre sem vesszük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha nincs jó választás (...), csak olyan, amelyik kevésbé fájdalmas a többinél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mások öröme és fájdalma mindig egy kicsit színház nekünk, páholyból nézzük, és nem gondolunk arra, hogy minket is néznek. Az érzések nemcsak belső erejükkel hatnak ránk, hanem még erősebben megnyilatkozásuk külsőségeivel is; ahhoz, hogy igazán együttérezhessünk valakivel, be kellene hunynunk a szemünket és bedugnunk a fülünket a csúnya hangok, vigyorgó arcok, ügyetlen mozdulatok, szerencsétlen pózok és ostoba megjegyzések elől.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fájdalom, a legnagyobb örömöket könyveknek köszönhetjük, a legnagyobb fájdalmakat emberek okozzák!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ki fájdalmában is nevetni tud,
talpra segíti azt, aki elesett,
az tud csak egyedül igazán szeretni,
oly érték ez, mi csak keveseknek jut.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A novemberi sírlátogatás sok ember számára puszta konvenció, vasárnapi "program", mint ahogy az ünnepek tartalma, úgy a gyász tartalma is gyakran formasággá csupaszul. De legalább annyian vannak, akik az egész évben bennük rezgő, szelencébe zárt emlékezést engedik ezekben a napokban fájdalmassá áradni - hogy azután fegyelemmel viselhessék tovább.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A sebészek okkal tanulják meg forgatni a szikét. Szeretjük azt mutatni, hogy kemény, hideg fejű tudósok vagyunk, eljátszani, hogy semmitől sem rettenünk meg, de az igazság az, hogy azért leszünk sebészek, mert azt reméljük, hogy legyőzzük, ami a lelkünk mélyén kísért minket: a gyengeség, a halál. (...) Nemcsak a sebészekre igaz. Igazából senkit nem ismerek, akit ne kísértene valaki vagy valamim, és valahányszor megpróbáljuk egy szikével kivágni a fájdalmat vagy elrejteni a szekrény mélyére, rendszerint belebukunk. Csak úgy tűnnek el a ronda foltok, ha új lapot nyitunk, vagy eltemetünk egy régi történetet, hogy végre, végre megnyugodjon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Különös módon egyszer sem volt képes sírni. Bármilyen erős is volt a fájdalom, bármennyire is kitöltötte lényét, a könnyek nem jöttek. Sírt sokkal lényegtelenebb dolgok miatt -, de ha Galiáról volt szó, csak ürességet érzett. A könnyek gyülekeztek benne, néha még levegőt venni is nehezére esett, de kirobbanni nem tudtak belőle. Olyan volt, akár a fuldokló, aki azért küzd, hogy a szája ne kerüljön víz alá.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akik azt hiszik, hogy a házasság öncél, hogy önmagában garancia a megelégedettségre, bolondok. A házasság nehéz dolog. Fájdalmas dolog. És nem véletlenül az.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Most, hogy végre megtörtént, most, hogy megízlelte a tökéletességet, nagyobb kínban volt, mint valaha. Most már pontosan tudta, mi fog hiányozni neki; fájdalmas világossággal értette meg, mi az, ami sosem lehet az övé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberi szívet egy másik emberi szívvel nem csak harmónia köti össze. Sőt, éppen hogy seb és seb hozza létre a mély kötődéseket. Fájdalom és fájdalom által, törékenység és törékenység által születnek a kapcsolódások. Nincs csendesség, melyben nem rejlik fájdalmas sikoly, nincs feloldozás, melyben nem ömlik a földre vér, nincs elfogadás, melyhez nem kínzó veszteségeken át vezet az út. Ez rejlik a valódi harmónia mélyén.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Botrányos igazság, mégis kikerülhetetlen, hogy a legnagyobb erő nem a teremtéshez, hanem a szenvedés elviseléséhez kell. Az egyénben rejlő erők mennyiségét tehát még mindig a fájdalmak földrengésingája jelzi legérzékenyebben. Még mindig a szenvedés leplezi le legútszélibb nyíltsággal az ember határtalanságvágyát; azt a be nem vallott sóvárgást, hogy mindent saját akaratának rendelne alá.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Testünk a fájdalom és a kéj keresztjére ha nem is feszítve van, de ott üldögél, vagy inkább ott kuporog, igen, gátlásosan vacogva ott kuporog. A fájdalomról, ha már elmúlt, könnyen és szívesen beszélünk, abban az oktalan reményben, hogy nem jön többé. A kéjről, ha már elmúlt, hol szívesen, hol kevésbé szívesen, de mindig nehezen és nehézkesen, abban a félelemteli reményben, hogy majd újra jő, és soha el nem hagy bennünket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás