Hiába, ifjuember
Nem a szívvel szeret, hanem a szemmel.
Ó, Jézus, Mária! Rózád miatt
Hány könny locsolta bús orcáidat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olyan a gyász álderűbe rejtve,
Mint az öröm, ha sírni volna kedve.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vagy, ha rokonszenv fűzte a frigyet,
Halál, betegség, harc rohanta meg,
S percig-valóvá tette, mint a hang,
Mint árny, tűnővé; mint álom, röviddé!
S mint villám fénye kormos éjszakán,
Mely pillanatra földet és eget
Föltár, de míg ezt mondanók, nini!
Már a sötétség torka nyelte be.
Ily gyorsan elvész minden, ami fény.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, s akit szeretünk azt nem felejtjük soha el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A vágy erőt ad és utat talál,
S megédesül a keserű pohár.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne fájjon, amire nincs orvosság. Aminek vége, vége.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet egy félkegyelmű meséje.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Öl elgondolni, hogy, mint gondolat,
Nem ugrom hozzád mérföldeken át,
De, túl sok sár s víz keveréke, csak
Sírok, s várom az idő vigaszát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szeretet, mely ránk tör, néha terhes,
De hálát vált ki, hiszen szeret.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minél gyöngébb a test, a képzelet
Annál erősben működik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mértéken fölül minden pohár átkozott, s az ördög a tartalma.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindent veszt és semmit se nyer
A lélek, ha nem ízlik a siker.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Örömre várni nem kisebb öröm, mint már örülni...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha segíteni már nincs mód a bajon,
Adj túl minden keserves sóhajon.
Ki azon jajgat, ami megesett,
A régi bajhoz újat keresett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szép nőnek nem árt butaság;
Utódhoz segíti a bujaság.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

De légy nyugodt: ha az a zord parancs
Engem könyörtelenül sírba ránt,
Ebben a könyvben lesz még némi rang,
És veled marad emlékem gyanánt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sorsának ember néha mestere.
Nem csillaginkban (...) a hiba,
Hanem magunkban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ész és szerelem mai napság ritkán tartanak együtt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Dögvész mindkét családra.
Ők tettek engem férgek ételévé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Eh, mi a név? Mit rózsának hívunk,
Bárhogy nevezzük, éppoly illatos.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kín a halál, de a kínt is lezárja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A bú ha jő, nem jő mint egyes őrszem:
Egész dandár beront.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szerelmem könnyű szárnyán szálltam által:
Kőgát sosem riasztja a szerelmet,
Mit megtehet, meri is a szerelmem,
Nem szeghetik utam rokonaid.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mily koldus az, akinek nincs türelme!
Hát nem lassanként gyógyul be a seb?
Nem bűvszerekkel - ésszel dolgozunk,
S az ész kivárja a lassú időt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lám, ifjak szerelme nem is a szívbe gyúl, csak a szemekbe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szerelmünkért mi nők nem víhatunk,
Nem kérhetünk, csak kérőt fogadunk;
De én követlek, s menny lesz a pokol,
Ha majd kezedtől szívem haldokol.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én, kit letört a sors és annyi bánat,
Vigaszt szíved hűségében lelek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szövegtelen dal, s dús egysége csak
Azt zengi, hogy magadban senki vagy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A féltékeny nem mindig okkal az -
Féltékeny, mert féltékeny: ez a szörny
Önmaga nemzi s szüli önmagát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mint a beszéd, illik hozzád a seb;
Mindkettő dícsér!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Méreg a gyanú -
Az íze nem is undok eleinte,
De ha kissé megbolygatta már a vért,
Úgy lángol, mint a kénbányák.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem lehetünk mind urak, s nem dukál
A hűség minden úrnak. Persze látsz
Hajbókolót és görnyedőt sokat,
Ki boldogan cipeli szolgaláncát,
Míg él - akár gazdája szamara,
Csak abrakért - s ha megvénül, kidobják!
Ostort a jó baromnak! Van viszont,
Ki szolga-köntöst, szolga-arcot ölt,
De szívét önmagának őrzi meg,
S míg tetteti, hogy dolgozik uráért,
Csak hízik rajta, s megtömve zsebét,
Magának hódol. Ennek van esze.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kegyelmet hogy remélsz, ha nem gyakorlod?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás