„ Egy meggondolatlan
Tett néha jól segít, midőn derék
Tervünk hanyatlik; s ez tanítson arra:
Van egy istenség, aki céljaink
Formálja végre, bármiképp nagyoltuk. ”

„ Kételd, a nap hogy forgandó,
Kételd, csillagtűz ragyog;
A valót, hogy igazmondó:
Csak ne azt, hogy hű vagyok. ”

„ Valóság sose
Ijeszt úgy, mint képzelt borzadály. ”

„ És mindenemet lábadhoz terítem
S követlek az egész világon át. ”

„ Ki magához nem jó, mást sem szerethet. ”

„ Futunk a kedveshez, mint kisdiák,
Ki könyveit vidáman sutba vágja,
S úgy válunk tőle, mint a kisdiák,
Ki szontyolodva ballag iskolába. ”

„ Oh! kedvesem, hol s merre jársz már?
Oh! jöszte, hallgass: híved itt vár,
Mély s magas hangon dalol.
Ne kóborolj, szép ledérke:
Szeretőké a nap vége,
Okos ember tudja jól. ”

„ Veled mindenkinél büszkébb vagyok;
Csak egyben koldus: mindent elvehetsz,
S ezzel a legkoldusabbá tehetsz. ”

„ Százhatvan óra szerelmes magányban
Sivárabb, mint százhatvan óra máskor. ”

„ De megtanultam s áll a lecke: méreg
A gyógyszer is szépséged betegének. ”

„ Ne gondoljuk a férfiról, hogy isten,
És ne várjuk, hogy oly gyöngéd legyen, mint
Egy vőlegény. ”

„ A koldus is gazdag, ha vágya nincsen,
De koldusabb a templom egerénél
A gazdag, aki reszket, hogy szegény lesz. ”

„ Tudjuk, mik vagyunk, de nem tudjuk ám, mivé lehetünk. ”

„ Az idők méhében sok minden vajúdik, ami várja, hogy világra szüljék. ”

„ Ne szóljatok szükségről. A legalja
Koldús is, bár teng, bír fölöslegest. ”

„ Merek annyit, amennyit férfi merhet;
Aki többet mer, nem ember. ”

„ Bár minden ember az volna, aminek látszik; vagy pedig ne látszanék olyannak, ami nem! ”

„ Ha élni vágyom: csak halált lelek.
Ha halni vágyom: életet... Legyen hát! ”

„ Kölcsönt ne végy, ne adj: mert a hitel
Elveszti önmagát, el a barátot;
Viszont, adósság a gazdálkodás
Hegyét tompítja. ”

„ Mindenkit szeress, ne sokban bízz,
Ne bánts senkit, ellenséged inkább féljen,
Minthogy legyőzd, barátodat szívedre rejtsd,
Szidjanak hallgatásért, ne beszédért. ”

„ Ha életünk mérlegén a józan ész serpenyője nem egyensúlyozná a szenvedély serpenyőjét, a vér és természetünk aljassága a legőrültebb végletekbe ragadna: de hát eszünk is van, lehűtni dühöngő indulatainkat, húsunk háborgását, zabolátlan vágyainkat; amit te szerelemnek hiszel, én azt vágyak sarjadékának veszem. ”

„ Mi sajátunk, méltón nem becsüljük
Míg élvezzük, de hogyha elveszítjük
Tódítjuk értékét és megtalálunk
Oly érdemet, mi benne föl se tűnt,
Míg a miénk volt. ”

„ Nincs menekvés, józan eszem a múlté,
Az őrület növő izgalma ráz;
Gondolatom s szavam: egy tébolyulté,
Ténytorzító, fecsegő kapkodás; ”

„ A gondolat az élet rabja csak,
Az élet pedig az idő bohóca,
S az idő, amely a világ tanúja,
Megáll majd. ”

„ Minden nap éj, míg nem látlak, barátom,
S az éj fénylő nap, ha meghoz az álom. ”

„ Lehed mézét kiszívta a Halál,
De nincs hatalma a szépségeden. ”

„ Féltékenységtől őrizkedj, uram!
A zöldszemű szörny koncán kéjeleg,
Csámcsogva fal föl! Ó, még boldog az,
Ki megcsalatva nem szeret tovább,
De poklot jár, ki kétkedik, rajong,
Gyanakszik - és halálosan szeret. ”

„ Az ember akkor követi el a legnagyobb hibát, amikor külső alapján kész ítélni. Minden emberre szükség van, hiszen mindenki egy szín az élet palettáján. ”

„ A barátság szilárd minden egyébben, kivéve a szerelem dolgait. ”

„ Nincs tisztább a könnyek mosta arcnál. Mennyivel jobb, aki örömében könnyet ejt, mint aki örvend a más könnyén! ”

„ Zord békülést hoz e mogorva reggel,
Fejét a nap se dugja ki nekünk.
Ezt megvitatjuk még a többiekkel,
Aztán kegyelmezünk és büntetünk:
Mert még regékbe sincsen arra szó,
Mit szenvedett Júlia s Romeo. ”

„ Be furcsa, hogy az ember látja, milyen kacagnivaló bolond más, mikor szerelmes, mégis egyszer aztán kikacagtatja saját magát is, amikor szerelembe esik ő is. (...) Megesküdni ugyan nem mernék rá, hogy a szerelem osztrigává nem bűbájol engem is, de arra aztán megesküszöm, hogy amíg osztrigává nem változtam, ilyen bolond nem leszek. ”

„ Muzsika, vers üdítse lelkedet,

Matematikát, metafizikát

Csak annyit, hogy gyomrodnak meg ne ártson.

Nincs hasznod abból, melyben nem gyönyörködsz... ”

„ Az asszony, aki szerény, noha szép,
És halkan szól, ámbár a nyelve ép,
Gazdag, de kincsét nem pazarolja el,
Szemérmes s mégis odasúgja: Jer!
S bár sértést megtorolni módja van,
Békén tűr, míg haragja elsuhan,
S a szíve soha méltó társ helyett
Nem választ holmi rangos tökfejet,
Gond, érzés, vágy - jól őrzött titka mind,
Az udvarlókra vissza nem kacsint. ”

„ Mily vad a gyűlölet - s a szerelem!
Vad szerelem! Szerelmes gyűlölet!
Ó, semmiből fogantatott valóság!
Ó, terhes semmi! Ó, komor bohóság!
Ó, szépségek förtelmes káosza!
Ólmos pehely, fagyos láng, tiszta füst,
Virrasztó álom, sorvasztó öröm:
Ilyen szerelmem! - s épp ezt gyűlölöm! ”