A rokonszenveknek meg az ellenszenveknek szaguk van a levegőben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Senki se léphet ki saját magából. Én se léphetek ki magamból.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minél többet fedez fel a világból az emberek kisebbsége, és minél műveltebb lesz ennek a kisebbségnek a jóvoltából az emberek többsége, annál közelebb kerül Istenhez az egész emberiség.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ülünk, ülünk tehetetlenül (...). Várjuk, mikor nyílik meg alattunk a föld. Mert mire megmozdulunk, késő lesz. Moccanni próbálunk, kapálóznánk, aztán mindig egy helyben találjuk magunkat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jó volna nagyon sokat aludni. A nap huszonnégy órájából legalább tizenhatot. Az alvók elszakadnak az élettől, s meg is halnak egy kicsit addig, amíg fel nem ébrednek. Kényelmes állapot. Sok kellemetlenségtől megszabadít.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha nem lenne humorom, hajnalig virraszthatnék az eltaposott önérzetem ravatalánál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Magam vagyok az oka, hogy egyedül vagyok. Meg se próbáltam, hogy tartozzak valahova. Nem tudtam, mit akarok, csak azt tudtam, mit nem akarok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Önhipnózis, anélkül, hogy tudna róla. Egy talizmán, feszület a tenyerében: ám legyen meg Krisztus akarata. Feleannyi idő alatt felgyógyul, mint egy ugyanilyen eset, amelyiknek nincs hite.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem magányos emberek ünnepe a karácsony. Az egyetlen ünnep, amikor együtt kell lennie minden családnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet nem megy el nyomtalanul felettünk. Belefáradunk, elmeszesedünk, hajlamosakká válunk arra, hogy felületesen ítélkezzünk, ahelyett, hogy a dolgok mélyére hatolnánk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki egy idegbajos országban valami jót akar, az abba bele szokott halni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden egyenes egy-egy vektor. Iránya van. (...) Az irányt nem csak úgy lehet megváltoztatni, hogy más szögbe fordítjuk magát a vektort. Úgy is, ha a síkot forgatjuk el alatta valamelyik irányban. Ez az élet, a való élet dialektikája.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Ha most megjelenne itt nekünk egy jó szellem, és megkérdezné, mi a kívánságunk, mit kérnénk tőle?
- Először is meg kellene próbálnunk, hogy higgyünk a jó szellemben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az én apám meg a többi paraszt otthon a falunkban, azok az anyatejjel szívták magukba, hogy gyarapodni kell foggal-körömmel. Azoknak az egyszerű eszű embereknek a vérükben volt a törvény, hogy a föld a földdel házasodik, vagyon a vagyonnal, módosabb a szegényebbel soha, ezt a luxust senki sem engedheti meg magának, még álmában se.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Üres vagyok, mint körülöttem a korhadt csend. Kemény kavics a szájam sarkában a megzsugorodott izomcsomó, alattomosan lapul a helyén, nem rándul.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A modern technika legyőzi az időt, embertársaim! Éljen a huszadik század, amely gyermekeivé fogadott bennünket, s végtelen távlatokat nyitott előttünk, valamint utódaink előtt!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

E földön két vagy több asszony közt sohasem vala és sose leszen őszinte barátság. Fruska korukban pajtáskodnak a nők, de ha már eladókká cseperednek, sőt asszonnyá lesznek, féltékenyen árgus szemmel mérik, nem kevesebbek-e hajdani pajtásnőiknél, s ha igen, rosszindulat ébred bennök mindazok ellen, kik boldogulásban esetleg legelejbök vágtak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- A hátunk mögött száz méterre a civilizáció. Közművek, közellátás, közigazgatás, közbiztonság és közállapotok. Így könnyű vadembernek lenni.
- Vagy talán nehezebb. Állandó igazodás az élethez, minden szabály megszegése következményekkel jár.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Énmiattam egyszer már elvált egy ember a feleségétől. (...) Figyeljen... mert nem ismétlem meg: énmiattam senki, egyetlen apa se hagyhatja ott, és nem is fogja soha otthagyni a két szép gyerekét!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tartozz hozzám! Tartozz hozzám igazán, és én attól boldog leszek, téged is boldoggá teszlek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olyan jó volna szeretni, őrülten, mindenről elfeledkezve, belekárhozni a mámorba, amikor semmi más nem létezik, csak két egymáshoz simuló ember...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hűséget nem jegyzik az értéktőzsdéken.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt a törődést, amivel vigyázol rám, ügyelsz rám, lassan már hat éve, soha senkitől nem kaphattam volna meg. Ha te nem mentesítenél jóformán minden munka alól, én már régen urnából szagolnám a temető tiszta tavaszi illatát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudd meg, hogy már megtanultam, hogy veszteni is tudni kell. És már réges-rég egyszer se bőgök.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az az igazság, hogy egy dologban fixen átlagos vagyok. Mégpedig abban, hogy mint a srácok legtöbbjének, úgy nekem sincs barátom. Mert a legtöbb srácnak nincs, erre le merem tenni a nagyesküt. Vannak haverságok, vannak érdekszövetkezések, vannak kisebb-nagyobb galerik unalom ellen, de ezek a műfajok nem azonosak a barátsággal. Azzal a barátsággal, ahogyan én akarom, hogy legyen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az viseli a legsúlyosabb terhet, aki a legtöbbet tudja. Mert az övé a felelősség.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem az én érdemem, amit apám csinált.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Két nagyon hasonló ember néha, sőt az esetek többségében nehezebben érti meg egymást, mint két különböző.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olyan jó a szája, és olyan sima, hogy az olyan helyébe akkor se tudnék egy igazi és valódi jelzőt behelyettesíteni, ha végigolvasnám az egész szinonimaszótárt, amit délelőtt leltároztunk Aba Sámuellal. Mert nincsen olyan szó, amelyik igazi volna Tamara szájára. Mert akik a jelzőket kitalálták a nyelvfejlődésben, amivel Makrai rosszkedvében szokott gyötörni bennünket, azok a jelzőgyárosok nem tudhatták, és senki se tudhatja, csak én, hogy milyen a szája (Tamaráé). Meg még én se tudom (megfogalmazva), csak a szájam tudja (kísérletileg).

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Itt tudlak téged. Ez jó. Ha nem volnál itt, fogalmam sincs, mi lenne. Megőrülnék.
- Dehogy - simítok végig a haján. - Megszoknád azt is, ha nem lennék itten.
- Miért bántasz?
- Nem bántalak, kedves. Ez az igazság. Mindent meg lehet szokni, még azt is, ha valaki hiányzik.
- Te meg bírnád szokni, hogy én hiányzok?
- Megszokni...?
Mit feleljek? Őszintén meggondolva: nem tudom. De azt hiszem, el lehet viselni mindenkinek a hiányát. Illúzió, széplelkek képzelgése, hogy emberek belepusztulnak valakinek az elvesztésébe...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Még rendesen fellázadni se tudunk. Csak elképzelni, hogy fellázadunk. Mondjuk, még elkezdeni is. De folytatni, meg végigcsinálni... azt már nem. Egyszerűen alkalmatlanok vagyunk a válságokra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én még sohase féltettem, tudomásul vettem, hogy annyira magabiztos, annyira két lábbal áll a földön, hogy nemcsak baj, de még kellemetlenség se érheti.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sziszegő villámok surrantak rajtunk, amikor összekulcsolódtunk, mint egy imádkozó kéz ujjai, akik már csak egymásból szívhatnak megmentő meleget a köréjük fagyott világ ellen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Sündisznó. El lehet tréfálkozni azon, hogy távoli rokonunk.
- Talán nem is tréfa (...). Hasznos állat, mint mi vagyunk, és a fajta tapasztalatai megtanították (...), hogy alkalmasint azonnal begubóddzon a tüskéi közé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeretlek szerelmem, ha volna átok, megátkoználak, hogy sohase szeress senki mást énutánam, és ne legyen soha megnyugvásod!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás