„ Mindenen van egy repedés. Azon keresztül jut be a fény. ”

„ Csókoltál unottan s lázasan,
Csaltál már és csaltak biztosan.
Nincs törvény, hogy másképp nem lehet,
Hallgass rám, vannak kivételek. ”

„ Harcoltál, véreztél
kínodban ráéreztél
az élet fájhat kegyetlenül
de nem az, ami megöl. ”

„ Akad, aki érti, mit jelent,
Hogy a húr csak megfeszülve zeng. ”

„ Hideg télben, az esti szélben
A szó megszakad, benned ragad
A fenyő színe, a kenyér íze,
Az ősök dala, a szíved szava,
A szülőföld hív haza. ”

„ Hagyd a szavakat,
Így védd az igazad,
Aki fecseg, az úgy marad,
Hallgatni boldogabb.
Hogyha nem teszed,
Magadra zárod a ketreced,
A szívedet el ne add,
Örömöd hallgatag. ”

„ Ha nem tetszik a helyzet, nyisd ki a szád,
Ha hatsz a világra, visszahat rád,
Ha mondanod kell, mondd,
Ha kell, hát kérd,
Állj ki magadért! ”

„ Nyakas a parasztgazda, faragatlan fajta.
Kajla bajsza alatt kacag, ha dagad a flaska.
Haj-jaj, ablak alatt dalra fakad, s szakadatlan hajtja,
Ha laza a gatyamadzag, csak kalap van rajta.
Ablak alatt dalra fakad, s szakadatlan hajtja,
Ha laza a gatyamadzag, csak kalap van rajta. ”

„ Túl régen volt, már majdnem nem emlékszem rád,
Csak az éjszakákkal akad néha baj,
Ahogy mindig rosszkor szól egy bizonyos dal,
S minden hangban ott egy másik kép.
Te gondolsz rám,
Vagy az ördög van velem még? ”

„ A világvégén örömről beszélni,
Tolvajoktól alamizsnát kérni,
De én megteszem,
Mert érted, fiam, megéri.
Megtanítlak emberként élni! ”

„ Csalódtam sokszor már, és sok mindent bánok,
a mélyből én inkább a magasba vágyom.
Hiába mondanád, hogy nem hiszel bennem,
én akkor is tudom majd, hogy mit kell tennem. ”

„ Attól lehetsz ember majd, hogy mi az, amit megteszel,
Emlékre vagy érdemes, vagy a múlt ködébe veszel. ”

„ Hadd álljon meg benned az élet,
Hogy megkérdezd: - Élet, mi végre kérlek,
Hogy annyira keményen meneteltél,
Engem, mint birka, lelegeltél,
Tisztellek, küzdesz, meg minden,
Csak valld be nekem, hogy nincsen
Szükséged immáron másra,
Csak a kezedben a dámapárra,
Hogy megemeld ismét a tétet,
Nyerjél még egypár évet,
Csinálj még egypár dolgot,
Amit valaki fontosnak mondott! ”

„ Legyen ez egy másik város,
Valahol a földön túl,
Legyen ez egy kínzó mélység,
Ahova a lelkünk hull,
Legyen ez egy hosszú álom,
Dideregve hűvös ágyon,
Csak jöjjön már,
Az, amire gondolnál. ”

„ Mindig ébredj mellettem,
Nézz rám úgy, hogy érezzem,
Nem vár több magányos éj,
És nálad lesz menedék. ”

„ Nézd a porban élő gyereket!
Szeme szívbe égő felelet.
Csupa jóra vágyó szeretet -,
lehet sorsa szebb, csak engedd!
Légy a társa, gondot oldó -,
maradjon tiszta, álmodó! ”

„ Szeress még!
És ha elfogysz az ölelésben
Halkan fojts meg a sötétben,
Legyen végtelen nekem az éj...
(...)
Szeretni engem tudnál-e úgy,
Ahogy egyszer én szerettem?
Két karodban, nézd meg, mivé lettem! ”

„ Valaki mondja meg, milyen az élet,
Valaki mondja meg, mér` ilyen,
Valaki mondja meg, mér` szép az élet,
Valaki mondja meg, miért nem. ”

„ Akkora gödröt ásatott velem a bánat,
izomból beletolnék egy panelházat.
Pedig a boldogság is karnyújtásnyira van,
csak azt elhajtották magzat koromban. ”

„ Valahol a világűrben
Szünet nélkül lobog a láz.
Veled vagyok apró a télben,
Ez minden vágyat megmagyaráz. ”

„ Halott ez a szerelem,
Hiszen új virágot nem hajt
Szíved csak havat hint,
Néma búcsút, keserű kínt. ”

„ Már minden nap mosolyogva ébredek. Nincs több könny, sem fájdalom, mert szeretsz. ”

„ Színezd újra, színezd újra!
Az életed, ha megfakulna,
s ha az égbolt beborulna,
ne menekülj, csak színezd újra! ”

„ Most múlik pontosan,
Engedem, hadd menjen,
Szaladjon kifelé belőlem.
Gondoltam, egyetlen,
nem vagy itt jó helyen,
nem vagy való nekem.
Villámlik, mennydörög,
ez tényleg szerelem. ”

„ Köröttünk durvul a világ, annyi sérelem ér,

Sötét játszmákba kényszerülsz, az ígéret mit sem ér.

Elveszett órák, energiák, mikor úgysincs sok időd,

S ha valóra válnak az álmaid, már örülni sincs erőd. ”

„ Különböző Istenek, de ugyanaz az ördög, csak akkor telik be a pohár, hogyha töltöd! ”

„ Rövid az élet,
Egy perc, egy pillanat.
Apró homokszem,
De mégse céltalan, ”

„ Feladtam mindent,
Most mondd, még mit vársz!
Csak jöjj, s halkan súgd azt a szót,
Vagy valld be bűnöd, már más úton jársz!
Másnak adtad, mi csak rólunk szólt.
Bosszúból?! ”

„ Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már
Csak szerettem volna, ha velem is van ilyen
És most benne vagyok, még sosem volt sűrűbb homály. ”

„ Téged megbénít a félelem, engem meg a bánat,
Téged oda húz egy kéz, ami engem a halálba rángat.
De most elmegyek, elfogyok, mint a gyertyáról a viasz,
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az? ”

„ A két szemét még most is látom,
Könny nélkül sírt, csak nézett vádlón.
Egy percig állt, sebzetten, bénán,
Nem szólt egy szót, csak elment némán. ”

„ A sors kezében vagyunk mindannyian,
Minket álmodik a sors és nem fordítva. ”

„ Ha a pillanatnak
Terhe nagy,
Hát köszönd meg,
Hogy élni hagy... ”

„ Az öröm könnyei,
A fájdalom könnyei,
Mind egyformán csorognak az arcodon. ”

„ Nem látom a tüzet a szádon, és a füstöt sem úgy fújod most rám, mint rég,
Vedd könnyen, ha lenne könnyem, én biztos, hogy miattunk soha nem sírnék. ”