A kategóriához 2 069 idézet tartozik (bővebb infó)


Gyerek vagyok, ahogy rég voltam
Csillagok fénylenek álmomban
Megérkezem valahová.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Talán egyszer megtudom,
hogy mit titkolnak a fák,
egyszer el is mondhatom,
hogy hol van a valóság.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne tagadd félelmeid, hagyd, hogy elhalványuljanak a fényben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeretet nélkül minden ház üres,
Minden városka lakatlan,
Minden zseni ügyetlen,
Félős nyuszi csak a kalapban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak egy nap az élet, fiúk,
Csak egy nap, és nincsen tovább,
De ezért a napért megszületni,
Érdemes volt, cimborák.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lesz majd más, ki szeret téged,
hidd el, kislány, ez az élet,
rohanó, suhanó szó.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Testvérem voltál.
Láttad a vesztem is.
Meztelen arcom.
Mint én.
Elmúlni most már,
vagy elveszni - nem hagyom.
Semmilyen kincsért,
soha, semmilyen oldalon.
Se a felhőkön innen,
sem túl.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Végül is mindegy is
Tudtam, hogy nem is jössz
Este csillag voltál
Nappal meg fecske.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha a világ nem ad munkát, én adok munkát a világnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Túl magasra vágysz. Hol van már a rózsaszínű felhő?
Veszélyes az út, a csúcshoz mindig közel a lejtő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hová szaladsz, értsd meg már,
A vihar elől miért futnál?
Hatalmasabb, mint te vagy,
De kérlek, ne hagyd el magad!
Az emberek tán értik már,
Háborúzni milyen kár.
A Béke-sziget füstje száll,
Szerelmünkben sincs határ.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem háborgok, pedig háborúk dúlták fel a lelkem,
Nem lázadok, de egy egész világ dőlt össze bennem.
Csak nézem, ahogy betemet az éteri por,
Majd találkozunk
Valahol, valamikor.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csoda veled minden,
csoda veled minden perc.
Kínoz a hiányod, amikor nem rám figyelsz.
Öleléseinkben is túl nagy a távolság,
lelkedet a lelkemmel szorosan átfognám.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tükröd leszek, hogy lásd, ki vagy, ha nem látnád.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hogyan érezhetnék valamit, amikor nem tudom, hogy hogyan kell érezni?
Hogyan lehetnének érzéseim, amikor minden érzésemet visszautasították?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gitártokokban gyűlnek az aprópénzek,
Boldogan dalolnak az utcazenészek,
Az élettől részeg az az öreg csavargó, az a padon alvó,
Csipp-csepp, egy esőcsepp cseppen a földre,
Csak figyelem csöndben, hogy a tócsát kitöltse,
Csak fel ne költse, hisz jobb, ha nem látja,
Hogy újságpapírral van bevetve az ágya,
Pedig valaha szerették, de a magányba menekült,
És pont azokon a napokon marad rohadtul egyedül,
Mikor kéne egy társ, akivel mindent megoszthat,
Örömöt, bánatot, jót és rosszat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Láttam, hogyan lesz hűtlen az, aki szerető,
a lelkem tűzben edzett, a szívem pedig temető,
de vigyázok rád, hidd el, hisz én vagyok az angyalod,
én vagyok a hajó, ami szíved tengerén andalog.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak tanulj és taníts,
hogy majd tanítva megtanuld:
a helyed ott van, ahol szeretnek!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ki a szerelemért még nem halt meg, az soha nem élt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha jót ígér a holnap, ne dőlj be, el ne hidd,
Semmi jót nem fog adni, hazug szóval csábít.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elmenni innen messzire
Nem lenne válasz semmire
Nem lehetsz gyenge ennyire
Feledni és feladni kész
Veled lesz úgyis az egész
Innen akármerre mész
Maradni igazán merész
Állj meg és nézz szembe vele!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Menjünk, kérlek, mert én még élni akarok,
Bebörtönöz a sorsunk, de legyünk végre szabadok!
A dolgok körülötted elrontják a holnapot,
továbbállnak és kívánnak szép tegnapot.
Értelmetlen életed érvágásra élezve,
kilátásom képtelen korátokra képezve,
a kezeink lefogva, érintésre éhezve,
a szívünk darabokban, az életünk már szétszedte.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne is remélj, soha nem leszek más!
Ez egy örök nagy utazás.
Ahogy jövök, úgy megyek tovább.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Forró betonon hasalok
Távoli hang csak a gyász
Lassan lüktet egy ér
Fellobog halkan a láz.
Sima tenyér a hátamhoz ér
Oh, csak játszik a szél
Tudom, már messze vagy rég
Bennem minden halk szavad él.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Miért hord mindig minden férfi maszkot?
A pillanat miért mindig elszalasztott?
Miért vágja minden férfi át a nőket,
És miért várjuk mégis újra vissza őket?
Ha visszajön, aztán újra lelép,
Ha az összes utolsó, gyáva, szemét,
Miért rezegteti meg úgy a szívünket,
Mint üvegben a málnazselét?
Miért kérdezzük, miután tovatűntek:
Látlak-e még? Látlak-e még?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Míg nem láttalak, nem fájt, hogy egyedül vagyok
Most meg az lenne jó, ha árnyék lehetnék
Úgy érzem, ha kell, hát meg is halok
De teérted élni, azt még jobban szeretnék.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Trianonba akarok menni, a dolgokat a helyükre tenni,
Hogy lehessünk Nagyszalontán, családi körben eztán.
Hisz amiről nem mondunk le, az mindig a miénk marad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az a tű folyton ott a vénán
És te eltűrsz mindent némán,
Életed alig lüktet,
De szemed a tévére dülled
És benn a kórteremben,
A szelíd fehér csendben,
Áthasít a zsoltár,
Hogy valaha ember voltál!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hűtlenek vagyunk, végül mind elindulunk
Száz mosolyt kapunk, de csak könnyeket hagyunk
Hisz gyermekek vagyunk, s már sosem változunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő telhetetlen, van, hogy mindent elrabol.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A zene, ha elrepít innen, az nekem a minden.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden karácsonykor megszólal a telefon,
Tudom, te hívsz, enyhítsd bánatom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hogy értsd, egy pohár víz mit ér,
Ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell.
Hogy lásd, egy napod mennyit ér,
Néha látnod kell, az élet hogyan fogy el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nézz rám! Még nem nőttem fel.

Vad a szívem, hát így fogadj el!

És ha néha tévútra visz majd a vér,

Ez a rossz fiú, tudd, hazatér.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy csak a lényeg, ne add fel a lényed
Hisz kacér az élet, tedd magadévá és élvezd.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás