„
Gyerek vagyok, ahogy rég voltam
Csillagok fénylenek álmomban
Megérkezem valahová.
”
„
Talán egyszer megtudom,
hogy mit titkolnak a fák,
egyszer el is mondhatom,
hogy hol van a valóság.
”
„ Ne tagadd félelmeid, hagyd, hogy elhalványuljanak a fényben. ”
„
Szeretet nélkül minden ház üres,
Minden városka lakatlan,
Minden zseni ügyetlen,
Félős nyuszi csak a kalapban.
”
„
Csak egy nap az élet, fiúk,
Csak egy nap, és nincsen tovább,
De ezért a napért megszületni,
Érdemes volt, cimborák.
”
„
Lesz majd más, ki szeret téged,
hidd el, kislány, ez az élet,
rohanó, suhanó szó.
”
„
Testvérem voltál.
Láttad a vesztem is.
Meztelen arcom.
Mint én.
Elmúlni most már,
vagy elveszni - nem hagyom.
Semmilyen kincsért,
soha, semmilyen oldalon.
Se a felhőkön innen,
sem túl.
”
„
Végül is mindegy is
Tudtam, hogy nem is jössz
Este csillag voltál
Nappal meg fecske.
”
„ Ha a világ nem ad munkát, én adok munkát a világnak. ”
„
Túl magasra vágysz. Hol van már a rózsaszínű felhő?
Veszélyes az út, a csúcshoz mindig közel a lejtő.
”
„
Hová szaladsz, értsd meg már,
A vihar elől miért futnál?
Hatalmasabb, mint te vagy,
De kérlek, ne hagyd el magad!
Az emberek tán értik már,
Háborúzni milyen kár.
A Béke-sziget füstje száll,
Szerelmünkben sincs határ.
”
„
Nem háborgok, pedig háborúk dúlták fel a lelkem,
Nem lázadok, de egy egész világ dőlt össze bennem.
Csak nézem, ahogy betemet az éteri por,
Majd találkozunk
Valahol, valamikor.
”
„
Csoda veled minden,
csoda veled minden perc.
Kínoz a hiányod, amikor nem rám figyelsz.
Öleléseinkben is túl nagy a távolság,
lelkedet a lelkemmel szorosan átfognám.
”
„ A tükröd leszek, hogy lásd, ki vagy, ha nem látnád. ”
„
Hogyan érezhetnék valamit, amikor nem tudom, hogy hogyan kell érezni?
Hogyan lehetnének érzéseim, amikor minden érzésemet visszautasították?
”
„
A gitártokokban gyűlnek az aprópénzek,
Boldogan dalolnak az utcazenészek,
Az élettől részeg az az öreg csavargó, az a padon alvó,
Csipp-csepp, egy esőcsepp cseppen a földre,
Csak figyelem csöndben, hogy a tócsát kitöltse,
Csak fel ne költse, hisz jobb, ha nem látja,
Hogy újságpapírral van bevetve az ágya,
Pedig valaha szerették, de a magányba menekült,
És pont azokon a napokon marad rohadtul egyedül,
Mikor kéne egy társ, akivel mindent megoszthat,
Örömöt, bánatot, jót és rosszat.
”
„
Láttam, hogyan lesz hűtlen az, aki szerető,
a lelkem tűzben edzett, a szívem pedig temető,
de vigyázok rád, hidd el, hisz én vagyok az angyalod,
én vagyok a hajó, ami szíved tengerén andalog.
”
„
Csak tanulj és taníts,
hogy majd tanítva megtanuld:
a helyed ott van, ahol szeretnek!
”
„ Ki a szerelemért még nem halt meg, az soha nem élt. ”
„
Ha jót ígér a holnap, ne dőlj be, el ne hidd,
Semmi jót nem fog adni, hazug szóval csábít.
”
„
Elmenni innen messzire
Nem lenne válasz semmire
Nem lehetsz gyenge ennyire
Feledni és feladni kész
Veled lesz úgyis az egész
Innen akármerre mész
Maradni igazán merész
Állj meg és nézz szembe vele!
”
„
Menjünk, kérlek, mert én még élni akarok,
Bebörtönöz a sorsunk, de legyünk végre szabadok!
A dolgok körülötted elrontják a holnapot,
továbbállnak és kívánnak szép tegnapot.
Értelmetlen életed érvágásra élezve,
kilátásom képtelen korátokra képezve,
a kezeink lefogva, érintésre éhezve,
a szívünk darabokban, az életünk már szétszedte.
”
„
Ne is remélj, soha nem leszek más!
Ez egy örök nagy utazás.
Ahogy jövök, úgy megyek tovább.
”
„
Forró betonon hasalok
Távoli hang csak a gyász
Lassan lüktet egy ér
Fellobog halkan a láz.
Sima tenyér a hátamhoz ér
Oh, csak játszik a szél
Tudom, már messze vagy rég
Bennem minden halk szavad él.
”
„
Miért hord mindig minden férfi maszkot?
A pillanat miért mindig elszalasztott?
Miért vágja minden férfi át a nőket,
És miért várjuk mégis újra vissza őket?
Ha visszajön, aztán újra lelép,
Ha az összes utolsó, gyáva, szemét,
Miért rezegteti meg úgy a szívünket,
Mint üvegben a málnazselét?
Miért kérdezzük, miután tovatűntek:
Látlak-e még? Látlak-e még?
”
„
Míg nem láttalak, nem fájt, hogy egyedül vagyok
Most meg az lenne jó, ha árnyék lehetnék
Úgy érzem, ha kell, hát meg is halok
De teérted élni, azt még jobban szeretnék.
”
„
Trianonba akarok menni, a dolgokat a helyükre tenni,
Hogy lehessünk Nagyszalontán, családi körben eztán.
Hisz amiről nem mondunk le, az mindig a miénk marad.
”
„
Az a tű folyton ott a vénán
És te eltűrsz mindent némán,
Életed alig lüktet,
De szemed a tévére dülled
És benn a kórteremben,
A szelíd fehér csendben,
Áthasít a zsoltár,
Hogy valaha ember voltál!
”
„
Hűtlenek vagyunk, végül mind elindulunk
Száz mosolyt kapunk, de csak könnyeket hagyunk
Hisz gyermekek vagyunk, s már sosem változunk.
”
„ Az idő telhetetlen, van, hogy mindent elrabol. ”
„ A zene, ha elrepít innen, az nekem a minden. ”
„
Minden karácsonykor megszólal a telefon,
Tudom, te hívsz, enyhítsd bánatom.
”
„
Hogy értsd, egy pohár víz mit ér,
Ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell.
Hogy lásd, egy napod mennyit ér,
Néha látnod kell, az élet hogyan fogy el.
”
„
Nézz rám! Még nem nőttem fel.
Vad a szívem, hát így fogadj el!
És ha néha tévútra visz majd a vér,
Ez a rossz fiú, tudd, hazatér.
”
„
Egy csak a lényeg, ne add fel a lényed
Hisz kacér az élet, tedd magadévá és élvezd.
”
HIBA!
Kérlek várj... az idézetek már úton vannak!
Nincs több ide tartozó idézet. Elfogyott...
Ha a hagyományos módon szeretnél bejelentkezni vagy regisztrálni, bökj az alábbi gonbok közül az egyikre: