„ Nézd meg egyszer egy székely ember arcát, mikor Vásárhelyt elhagyva hazafelé fordul! Nézd meg az arcát, mikor megpillantja a Hargitát! Aztán csendesedj el, és imádkozz, hogy legyen egy olyan hely a világon, melynek láttán te is úgy érzel, mint ő! Mert ha van, akkor van hazád is. ”

„ Látom, hogy fáj neked,
Látod, hogy fáj nekem,
De itt belül lassan elül a félelem.
Már nem bánt, ha jön a magány. ”

„ Megtévedt szív is szerethet. ”

„ Ha karomba zárlak téged, a szabadság ölel,
A világ csak rángat engem, a karod ringat el. ”

„ Aki itt van a tükrömben
Börtönőr a bőrömben. ”

„ Mondd, hová mehetnék,
ha már nálad sincs menedék?
Mondd, hová futhatnék,
ha mindenhol szakadék?
Távol, oly távol már,
a felhőkhöz közel
repülsz, mint a gondolat,
és már én sem érlek el. ”

„ Amikor melletted vagyok,
a szívem gyorsabban dobog,
és minden perc az álmok perce,
amikor hozzád bújhatok. ”

„ Könnyes szemekkel állsz a nyitott koporsó előtt,
S nem érted, miért mindig a jók halnak meg idő előtt.
Az Úr meg azt nem érti, ha amíg élt, elfeledted,
Miért kellett, meghaljon ahhoz, hogy rádöbbenj, szeretted. ”

„ Egy világ választ el, és nem értem,
Hogy miért vagy közel,
Ha többé úgysem érlek el. ”

„ Amelyik ajtón lehet, azon én benyitok,
Nem csak az ajtó előtt állok és topogok,
De mielőtt benyitnék, előtte kopogok. ”

„ Ne mondd, hogy az, ki bátor volt megszületni,
Mind hős, ha majd tenni kell.
Az álmom rég majd békében úgy ébredni,
Hogy ezt hősök nélkül értük el. ”

„ A valóság szerintem olyan, mint a véletlen.
Belevág a húsomba, de mégis életlen. ”

„ Kézen fogva álltok be a sorba,
mosolyogva figyelitek, ahogyan pusztul és ég ez a Föld,
gyermekek sírnak a sarkon. Elhagyott életek,
haldokló emberek kiáltására ébredek minden éjjel.
Gyertyáktól világító autóutak, vonat alatt eltűnt lelkek,
mélybe zuhant testek kiáltására ébredek minden éjjel.
Összenyom a tér, fertőzött ez a világ.
Hova veszett szemetek csillogása?
Nézzünk egymásra, magunkba, emberek! ”

„ Bál volt itt, most véget ér,
A szobában ülők arca csupa dér,
Járkál csak, ki tudja, mit ítél
A viharvert szíveken a szél. ”

„ A hazát ott találod lovaknak szemében,
Felszántott föld szagában, gyümölcsök ízében,
A Himnusz bánatában, temetők csendjében,
Apám minden szavában s nagyanyám hitében. ”

„ Egy szép nyári este megismertelek,
Megláttalak és megszerettelek.
Csendben az úton jöttél énfelém,
és nem történt más, csak fújt közben a szél. ”

„ Reggelizz, ne háborúzz,
Igyál teát vagy narancsdzsúszt,
Egyél kiflit vagy kalácsot,
Ezzel váltsd meg a világot! ”

„ Két rémálom közt ma veled nevettem,
De fáj, hogy reggel te sosem vagy mellettem. ”

„ Csak játszottam, és kacagva ástam a síromat
Most meg a sírköves a sírkőre valami szívhez szólót írogat.
Bocsánat, ha most könnyes szemmel szemléled ezt
Így az idő távlatából már minden másképp fest. ”

„ Szeretném, ha egyszer én lennék a nap,
Világosságot hoznék, újra látna minden vak,
Felmelegíteném az átfagyott, kihűlt testeket,
Mosolyt csalnék, felvidítanám az elborult lelkeket.
Szeretném, ha egyszer madár lehetnék,
Ha lenne két szárnyam és repülhetnék,
Útra kelnék szabadon, amire mindig vágytam én,
Fent a magasban, ahol tényleg kék az ég. ”

„ Úgy kezdődött, régen volt egy álmod.
Fényben úszott minden éjszakád.
Sok hazugság közt eltűnt, nem találod,
De érzed, valahol messze vár még rád. ”

„ Ahogy az erdeinket pusztítják
Úgy pusztul vele a népünk
S mikor az utolsó fát kidöntik
Akkor lesz nekünk is végünk.
(...)
Megmondom én, hogyan lehet
Hogy magyarként éljük a jövőt:
Ameddig azok döntik
Mi ültetjük addig a fenyőt. ”

„ Megtörténhet bármi, hogyha hagyod,
Néha nem megy könnyedén, hát álmodj nagyot!
Nem kell tőle félni, a változás közel,
Egy nagyobbacska ásóval egy hegyet hordhatsz el.
Nincs előtted egy ajtó se zárva,
Pillangóként röppenj ki a nagy világra!
Minden álmod váltsd valóra, nem kell várnod másra!
Az égen minden csillag néked ragyog,
Megtörténhet bármi, hogyha hagyod. ”

„ Mindaz, amit nem szerettél bennem, másvalaki álmát hozta el.
S mindaz, amit nem kívántál tőlem, másnak adom, szívvel-lélekkel. ”

„ S a zongorán újra szól egy dal,
Hogy hangszerbe zárt szívem él!
De tartozom még egy álommal,
S hangom után talán megfordul a szél. ”

„ A szív nem teljes anélkül az egy nélkül, aki átvészeli veled a vihart. ”

„ Tenger, ha kutatom,
Csipkeszélű árját,
Kék égen repülő
Felhőknek uszályát,
Mintha a kedvesem
Röptetné ruháját. ”

„ Sajnálom, ha nem vagyok kéznél, ha szükség lenne rám,
Már megbántam, de hidd el, tényleg nem minden az én hibám.
Ugyanúgy emberből vagyok, én is elrontom,
De megpróbálom, a többi nem feltétlenül az én gondom. ”

„ Nincs közöttünk levegő, szikráznak a villámok,
Te és én az éjszakában megfejtjük a világot.
S ha majd hajnalodik, mindig visszapörgetem a szépeket,
Mert úgy felébredni, hogy vége, halála az életnek. ”

„ Tudod kedves, ha rám nézel
fénytelen szomorú szemmel,
úgy vagyok én is egyedül
minden kérdésemmel. ”

„ Szent ünnep van, gyújtsd a lángot,
Dúdolj boldog dallamot, kívánj szívből szép világot,
Kívánj békés holnapot, lásd a mosolyokon át a gyönyörű csodát,
A szívek fénylő angyalát, égen földön várnak ránk. ”

„ Kellesz nekem, ahogy a szívnek kell a dobbanás. ”

„ Lágy vagy és idegen,
Hozzám repülsz a széllel,
Álom terem a szemeden,
Ha mellettem alszol el. ”

„ Hosszú az út, míg a kezem a kezedhez ér,
Szeretni valakit valamiér`...
Ne tudja senki, ne értse senki, hogy mér`
Szeretni valakit valamiér`...
Ezer életen és ezer bajon át
Szeretni valakit valamiér`...
Akkor is, hogyha nem lehet, hogyha fáj,
Szeretni valakit valamiér`... ”

„ Mint kicsikart szó a haldoklóból
- hol a kincs vagy ki a gyilkos -,
olyan nehezen mondom, hogy "szeretlek". ”