„ Azt kívántam, hogy bárcsak lenne mindig vaksötét,
Hogy senki se lássa, ha felébresztem a kísértés ördögét.
Számolom azóta néha még a távoli perceket,
Hogy elmondhassam majd azt a pár őszinte szót neked. ”

„ Mondd, mennyit ér, ki téged
szívéből követne?
Mondd, mennyit ér, ki érted
véled szállna szembe? ”

„ Az ünnep csak úgy szép, ha képes vagyok szeretni még,
mert nincs karácsony, ha magam bezárom, és nem teszem ki eléd. ”

„ Nézd a szemeimet, minden kiderül, kár mondani már,
A magyarság szívbe menekül, úgy is jót talál, úgy is jót talál. ”

„ Nekem az lett a sorsom,
Soha ne adjam fel.
Mit mások könnyen megkapnak,
Azért harcolnom kell,
De már nem leszek más,
Mert csak így vagyok én.
Most kérlek, állj mellém! ”

„ Mert mindig kiálltam, küzdöttem bátran,
Próbáltak megtörni, de mindig felálltam.
Míg mások féltek, én nem hátráltam,
Amiben hittem, azt büszkén csináltam. ”

„ Életünk egy röpke perc, csak érkezünk, s már menni kell. ”

„ Akit nem szeretünk, azt magunkkal, akit meg nagyon, azzal magunkat bántjuk. ”

„ Belőlem valaki útra vált,
Útra a jobbik részem.
Kiment belőlem, itt hagyott
Csak úgy észrevétlen. ”

„ Csodákat tiportam sárba
Önmagam a börtönbe zárva. ”

„ Nem akarok többé játszani,
Tudom jól, hogy minden erről szól.
Ma lehetek én a gyenge, szívem tele félelemmel,
S mégis te vagy az, aki körbe ér és visszatér. ”

„ Szökünk a sötétség elől,
Falakon átrohanunk,
Ezek mi vagyunk, a szabadság vándorai. ”

„ Az légy, aki vagy,
Érezd jól magad,
És ha elhajózol hosszú vizeken,
Néhány kikötő még útba ejthető,
De úgyis visszaérkezel. ”

„ Megy az idő, és a tűzből nem marad itt más: csak parázs,
De a fénye kitart, és ez jelzi, hogy volt száz varázs,
Soha ne félj, ami fontos, az nem tűnhet el - hinned kell!
Amíg élsz, veled él, nem fújja a szél soha el. ”

„ Nehéz a fejem, sajog, nincs ott, ahol kell,
Vándorol az ész, a bal kanyarokat veszem…
Bármennyit eszem, egyre éhesebb a testem és
Remeg belül, mint föld, amikor dörög az ég.
Nem tudom pontosan, de sejtem, mi a hiba,
A zár a szívemen csak lóg, mert félig letört,
Mielőtt jöttél… ott volt még! ”

„ Nem szeretsz, nem szeretlek,
És ez még csak a kezdet,
Ellenségnek éppen megteszed,
Nem szeretsz, nem szeretlek,
De valamit elmondok neked:
Ha követsz, a rémálmod leszek. ”

„ Nyomtalanul nem múlik el az élet,
Valaminek mindig történnie kell.
Látod, a szemem alatt már
Ott van néhány ránc, én mégis
Az vagyok, akinek engem látsz. ”

„ Nem is élsz, ha már nem érzel!

Sosem égsz, ha félig égsz el!

Csak az a bűn, mit bűnnek érzel, s nem a vágy! ”

„ Táncolj, hogy ne lásd a végét,
Merre fordult e szédült világ.
Ne félj, hogy elnyel az örvény,
Higgyük azt, körhinta száll. ”

„ Én kölcsönadtam játszani,
Te meg elhagytad a szívem,
Sajnálom, de egy kis időre,
Most jobb, ha elteszem. ”

„ Hosszú az út, hosszú még a tél,
Hosszúak a napok, de egyszer mindenki célba ér. ”

„ Egy mozdulat, egy pillanat,
És végre szétszakad a varázslat:
Nincs fájdalom, nincs félelem,
Nincs többé kőszikla a lelkemen. ”

„ Áldj most meg, erőt adj, hogy holnap is itt legyek
Fáj a szó, máshol, nélküled. ”

„ Féltve őrzött álmunk mindig visz tovább,
Megtart, mint egy háló, ringat, hogyha fáj.
Néha majd az úton zsákutcába érsz,
De közben annyi újat átélsz és remélsz. ”

„ Feketében járnak már az angyalok,
Szerelmünk megfojtották rég a szürke évek,
Hiába táplálnám, ha benned véget ért,
Mit ér az érzés, ha nincs már kiért. ”

„ Kis hazánkban napról-napra viccesebb az élet,
A történelem minősít országot és népet.
Pénz talán még akad, csak sütnivaló nincsen,
Aki tudott valamit, már elmenekült innen. ”

„ Léphetsz egyformán, mit is vársz?
Álarcodban már alig látsz.
Élhetsz egyformán, hiszed még,
De értsd meg, holnap már ez nem elég! ”

„ Betartom a szavam, csak leragadtam körökben,
Kik elpártoltak, úgy veszem, hogy lemaradtak mögöttem.
Csalódást okoztam, az életemben áskáltak,
Nem tudták elfogadni, hogy én ez vagyok, mert mást láttak. ”

„ Más nyelven beszélsz, más nyelven írsz,
De magyarul álmodsz, magyarul sírsz. ”

„ Én úgy szerettelek,
Hogy szebben nem lehet,
S ha nem is voltam mindig veled,
Sose voltam ellened,
És csak benned hittem,
Most csak azt szégyellem,
Hogy így is kevés voltam neked. ”

„ Két dolgot nem bírtam elviselni világéletemben:
Az egyik, hogy egyedül vagyok;
A másik, hogy van valaki velem. ”

„ Megíratlan könyv vagyok,
sok-sok fehér lappal. ”

„ A valóság szerintem olyan, mint a képzelet,
Egy határtalan utazás, de nem mindig élvezed. ”

„ Élete valahol véget ér, a szíve már nem dobog,
Fekete föld mélyén örökre megnyugodott. ”

„ Súgd meg nekem, tudod, így ígérted rég
A nagy titkokat, amit egy kisgyerek nem ért
Hiszen annyi minden volt, amire nem jutott idő
Pár pillanat most, hogy legyen múlt, jelen, jövő. ”