„ Itt vagyunk, ki tudja, kit ki hívott, mégis itt vagyunk, sokáig itt leszünk,
Szárnyalunk, mint földre tévedt égben járó angyalok, és néha szenvedünk,
Álmodunk, a tények szürke tengerétől elfutunk, ezek vagyunk,
Hiszen van még időnk, azért se változunk. ”

„ Nagyon régen minden olyan könnyen ment,
Éreztem, merre volt a fenn és lenn,
Sokszor volt már, hogy eltévedtem, elbuktam,
De túléltem, nem adtam könnyen el magam,
Nyertem már háborút, csatát, folytattam úgy is, hogy ha fájt. ”

„ Már hallottam rólad, azt mondják, téged nekem szántak,
és csak a távolból néztem eddig, ahogy veled bántak.
Ami hiányzott az arcodról, egy mosoly, amit én adtam,
mit kiirtottak belőlem, azt visszaölöd szép lassan.
Így lesz kerek nap, mi tegnap még csak félhold,
most már félig élő vagyok, pedig tegnap még csak félholt.
Ez az út, amit csak ketten járunk, kettőnknek van kövezve,
én magam mellé rajzollak, más maga mellé szögezne. ”

„ Az egész életem nem más, mint folytonos várakozás,
Öröm válik csalódássá, majd jön a lábadozás.
De bármi történik, velem vagy, tartod a lelket bennem,
A lelketlen világban ez az, ami elenged engem. ”

„ Zene nélkül nincs élet, engem is az éltet,
Nem számít, hogy mosolyra vagy sírásra késztet. ”

„ Mivé legyek most nélküled?
Hová megyek így nélküled?
Te meg csak ülsz, fáradtnak tűnsz,
Tovatűnt szép ígéretek, nélkülük én hová legyek? ”

„ Ez majdnem szerelem volt, és majdnem igazi vágy,
Egy percig fölénk hajolt, már ment is tovább.
Majdnem sikerült már, egy lépés volt csak az ég,
Az álmok ködfátyolát te tépted szét. ”

„ Nézd a fáradt arcokat
és halld a sápadt hangokat!
A gyűlölet végleg égjen el -,
hát tégy csodát, ha látsz, ha létezel! ”

„ Mikor alszik a táj, csendes az éj,
Nem száll a levél, nem zúg a szél.
Keserédes csók íze még ajkamon izzik,
És hangod még bennem él. ”

„ Hagyd, hogy az idő begyógyítson minden sebet,
Hisz azt mondják, az idő repül,
De te mégis folyton szárnyát szeged... ”

„ Ha sok-sok szenvedéssel is, s igaz, lassan, de fordul a világ,
De jó lenne, ha néha a Jóisten kicsit jobban is ügyelne ránk,
Ne mondjunk le az álmainkról, bárki bármit is tegyen,
Mától minden dallam üzenet legyen. ”

„ Ezernyi érv, mi hozzád fűz, minden perc egy évet ér.
Elvittél oda, ahol titkon folyton vágytam,
Új színt adtál az amúgy is szürke világban.
Ahol nem csak ismerlek, érzem rezdülésed, ingered,
Hogy tényleg boldog vagy, vagy éppen csak színleled. ”

„ Nem kértem életet, nem kértem bánatot, sem szenvedést,
De kaptam eleget, hidd el, mellé félelmet meg rettegést.
Most itt állok, a szellő fúj fülembe síró dallamot,
A könnyek porba hullnak, én meg magányosan ballagok. ”

„ Látom, baljós a hold fent,
látom, a baj közel,
látom, ég villog, föld reng,
látom, rossz idő jön el.
Ma éjjel a lábod ki ne tedd,
hogyha kedves az életed!
Baljósan kel ma a hold. ”

„ Úgy szeresd, ahogy mást még nem
de ne máshoz képest másképpen ”

„ Épp együtt állnak a csillagok,
És az ég is felhőtlen.
Azt hittem, gyerek maradok,
De már félig felnőttem.
Ideje élni, félni úgyis késő volna már. ”

„ Maradj ember,
Őszinte tiszta fejjel,
Tanulj meg élni,
Adni is, nem csak kérni,
Így leszel halhatatlan. ”

„ De szeretnék én is, hej, jó sokáig élni,
Nézni, hogy lesz lánykából nő aztán meg néni,
És amikor öreg leszek és iszonyú tapasztalt,
Elindulok fölfelé, de lerúg egy angyaltalp. ”

„ Azt mondtad, jól vigyázol rám,

elhittem, mégis itt hagytál!

Már régen nem vigyázol rám.

Azt mondtad, bújj közel hozzám,

nem érhet semmi itthon már.

Túl régen nem vigyázol rám. ”

„ A semmiből jöttem, és győzni akarok,
Nem én akartam ezt, de most már maradok,
És nem hagyom, hogy eljátssz az életemmel,
Azt nem hagyom, mert leélni énnekem kell. ”

„ Ne ígérj, és én sem súgok neked
Szavakat, ami szép, de mégsem hiszed,
Amikor a szemedbe nézek, kiderül,
Hogy ki az, ki marad, ki menekül,
S ki tartozik hozzám,
Mert ha a lét egy kalitkába beszorul
Te fizetsz, és én is, de cudarul. ”

„ Lehetek a víz, lehetek a tűz,
lehetek a szél, - ami Téged mindig űz -,
az árnyék, lehetek a fény, akkor sem értenél! ”

„ Lehet, van olyan nap, mikor még tagadom, de tudom, hogy mindenedet akarom,
ahogy szeretsz, ahogy nevetsz, vagy épp csak hozzám bújsz.
És van olyan nap, elfog a félelem, ha nem dobom végre régi életem,
félek, nem vársz rám, s így elfordulsz.
Ez biztos szerelem, az lesz az ilyen, rég nem keresem, de jó, de ismerem. ”

„ Álom-szakadék mélye vár,
Onnan is visszahív egy szó
Dalt szül a súlyos félhomály
Érzem, hogy sírni volna most jó. ”

„ Valami megszűnt bennem,
elpusztult rég,
arcomon nem láthatod,
de belül üvöltenék. ”

„ Tompán, mint a fájdalmat homlokom ráncaival,
mit elsimít a kezed, úgy szeretlek.
Úgy összecsiszolódva, mintha egyszer már együtt
megöregedtünk volna, úgy szeretlek. ”

„ Ölelj erősen, hogy a magányt megfojtsam,
Vigyázz rám, kérlek, nehogy elrontsam,
Bújj mellém, jó így, csak összefonódva,
Védjük kis világunk a világtól óvva. ”

„ Ezer év van mögöttem,

húz a szívem,

de ezer év kevés nekem,

zsebre teszem.


Örök élet lehetnék

ne legyen határ!

Annyi mindent szeretnék,

de jár, ami jár... ”

„ Az eső lehull, nem tép a szél,
valami elmúlt, valami újra él.
Fáj még, de ha a vihar csendesül,
az árnyék talán elkerül. ”

„ Lehet, hogy semmi értelme,
Mégis szívesen hinnénk benne,
Ha a világ a szavaimtól
Egy kicsit is jobbá lenne. ”

„ Remélem, jól vagy, remélem, minden rendben veled,
S végre látsz, dalom felnyitotta szemed,
S hogy van még hely neked is e világban,
Haladsz a fény felé, a jó irányban. ”

„ Nem akarom, hogy azt hidd, jobb lettem,
Mert egy nap neked mindent megtettem,
Bennem minden a régi, Te rólam mást hittél,
Mert a vér nem válik, a vér nem válik vízzé. ”

„ Ha úgy döntesz, hogy nem döntesz, már azzal is döntöttél. ”

„ Kifényesítheted cipőd, viselhetsz öltönyt,
Fésülheted a hajad, és lehetsz nagyon csinos,
Elrejtheted arcod egy mosoly mögött.
Csak egy dolgot nem titkolhatsz el:
Azt, amikor belül összeroppansz. ”

„ Bárhogy fáj: Elmúltál!
Gyáva perc,
Te bűntelen, Te tiszta,
Nem idézhet vissza semmi már. ”