„ Minden, ami állandó, egy idő múlva unalmasnak tűnik fel az embernek: - egészség, jólét, gondtalan élet. ”

„ - Minden borból inni kell: van, amelyikből csak egy kortyot, és van, amelyikből egy egész üveggel.
- És ezt hogy döntsem el?
- Az íze alapján. Csak az ismeri a jó bort, aki a keserűt is kóstolta. ”

„ A sürgetés semmiben sem vezet jóra. Ki kell várni a dolgok természetes alakulását. Ehhez pedig türelemre van szükség. Minden valamiért történik. Mindennek megvan az értelme, még annak is, aminek látszatra nincs. ”

„ A fül nem lehet felkészülve egy bizonyos hangra. Az orr nem várhat ismerős szagokat. ”

„ Létfontosságú, hogy időnként olyan dolgot csináljunk, ami nem létfontosságú. ”

„ Milyen remek dolog (...), hogy az ember különféle dolgokat ehet reggelire. Hosszú ideig csak kávét és vagy narancslevet, vagy grapefruitlét reggelizett. Ez remek dolog mindaddig, amíg az ember a kilóit figyeli, s imigyen megoldja a súlyfeleslegével kapcsolatos problémáit, a bőséges reggeli élményétől azonban megfosztja magát. ”

„ - Mindenki fél a köznapiságtól, mintha valamilyen végzetről volna szó, amely unalmat szül, megszokást gerjeszt. Én nem hiszek ebben a sorsszerűségben...
- Hanem miben hiszel?
- Abban, hogy a köznapiság az igazi összetartozás forrása. És nem igaz, hogy megszokáshoz vezet, ellenkezőleg: a mindennapokban lehet megtalálni, sőt feltalálni a fényűzést és a banalitást, a szertelenséget és a közös ügyeket. ”

„ Az embernek mindig úgy kell öltöznie, mintha épp színpadra lépne. ”

„ Ez a baj mindenütt (...). Ezt látom, mióta csak leszereltem. A háború hagyta ránk. Rosszindulat. Ellenségeskedés. Ott van mindenütt. A vonaton, a buszon, a boltokban, a munkások, a hivatalnokok, sőt a parasztok között is. A bányákban, gyárakban pedig, azt hiszem, még ennél is rosszabb a helyzet. ”

„ Húzz meg egy kart.
Nyomj meg egy gombot.
Halj meg hülyén. ”

„ A lelkes embereket mindenki szereti, még akkor is, ha történetesen az autómosás, a kerti grillezés vagy a kézimunka iránt lelkesednek. ”

„ Hálót fon az est, a nagy, barna pók,
Nem mozdulnak a tiszai hajók.
Egyiken távol harmonika szól,
Tücsök felel rá csöndben valahol. ”

„ Most elég sötét van ahhoz, hogy lássam a jövőt, a hideg reggeleket és hosszú éjszakákat, a mindennapos zenét. ”

„ Az nagyon fontos, hogy olyan munkád legyen, amitől boldog vagy. Persze vannak jó napok meg rossz napok, teljesen normális, hogy egyik nap lejjebb van az energiaszinted, a másik nap feljebb, de ha megnézem az egész életemet visszafelé, akkor ez mindig boldogsággal tölt el. ”

„ Zűrzavar a világ: vigyázz, magad ne világ légy! ”

„ Töprengett ősszel szilajon,
havazna gondolkozva most
s kemény fagy tiszta ablakán
dobol az ingerült idő. ”

„ Az élet mindennapokból áll, a nagy dolgok semmiségekből tevődnek össze. ”

„ Az élet apró, egyszerű, tudatos tettei váratlan védelemül szolgálnak a nap mint nap elszenvedett halál ellen. ”

„ Fogyókúra idején is ehetünk bármennyit, csak ne nyeljük le. ”

„ Nem minden kilométer egyforma hosszú, s ennek az az oka, hogy az emberek sem egyformák. Néha még városhelyen is elég befordulni egy mellékutcába, s máris egészen más világban találjuk magunkat. ”

„ A kincs helyét nem tudod kitalálni. Csak megérezni lehet. Mert a kincs ott rejtőzik egy dalban, egy meghitt pillanatban, egy szivárványban, vagy egy virágban. Sok-sok apróságban, a legegyszerűbb dolgokban. De ha szíveddel rátalálsz, megérzed, hogy ezek többé már nem apróságok. Mert a legdrágábbat adják neked. ”

„ Mostanában megvesznek a szivarért a házassági kordon mindkét oldalán. A nős emberek azért szívják, mert kifelé mutat állapotuk korlátai közül, az elváltak azért, mert sakkban tartják vele a vasárnap esti lehangoltságot, és mindkét csapat kényszeresen hirdeti elveit. ”

„ Tévedéseink felét azért követjük el, mert érzünk, amikor gondolkoznunk kellene, a másik felét pedig azért, mert gondolkozunk, amikor éreznünk kellene. ”

„ Néhány súlyos elmekórtani esettől eltekintve az emberek többsége abba őrül bele, hogy megpróbál kitörni a hétköznapok egyformaságából. ”

„ Vannak dolgok, amik nem tartanak örökké, de vannak, amik igen. Mint egy jó dal, egy jó könyv vagy egy jó emlék, amit magaddal vihetsz, és kicsomagolhatsz a legsötétebb napjaidban, lesimítva a gyűrött széleit, közelről fürkészve, és remélve, hogy még mindig felismered azt a személyt, akit ott látsz. ”

„ A leghétköznapibb és legbanálisabb dolgok egyben a legvalóságosabbak is. ”

„ Az ember nem birtokol semmit, csak az életét. Egy rövid időre tárgyakat tart a kezében. Ha azok kőből vagy fémből készültek, biztos, hogy túlélik őt, és egy rövid időre másvalaki tulajdonába kerülnek. (...) Nézz körül: nézd a fákat és dombokat! A "emberi" törvények szerint az enyémek. Szerinted a fák törődnek azzal, hogy az enyémek? ”

„ Azt hittem, a luxus az, ha értelmiségi életet élhetek. De most már tudom, hogy az a luxus, ha szenvedélyt tudunk érezni egy férfi vagy egy nő iránt. ”

„ Ne hagyd, hogy a megszokás csábítását biztonságnak érezd: ha egy hosszú időn át begyakorolt módszer használhatatlan lesz, akkor felkészületlenül állsz az új helyzet előtt. ”

„ Minden nemzedék kineveti a régi divatot, de vallásos áhítattal követi az újat. ”

„ Amikor hatodikos voltam, anyám ellátott a szokásos könyvekkel a pubertásról meg a serdülőkorról, úgyhogy észre kéne vennem, milyen "gyönyörű" és "természetes" és "varázslatos" változáson megyek keresztül. Süket duma. Semmi más. Ő folyton panaszkodik, hogy őszül, meg hogy lötyög a bőre, de nekem hálásnak kéne lennem, hogy az arcom tele van pattanással, mindenütt szőrösödöm meg hogy a lábam egy hüvelyket nő egyetlen éjszaka alatt. Sima süket duma. ”

„ Varázslatos világ a báboké (...), láttukra a gyerekek fantáziája magasan szárnyal, a komolykodó felnőtt pedig megint gyerekké lesz, ahogy felidéződnek a valaha átélt élmények. ”

„ Amit az ember elrendez..., azt felforgatják a körülmények. ”

„ Néha csend tölti be a szívet és a lelket, ha a zajos világ meghátrál és megengedi, hogy ráleljünk a békére. Olyan rövid ez a pihenő! Becsüld meg a pillanatot! ”

„ Hát nem nevetséges ilyen kettéhasított emberként élni? Kifeszítve állandóan a kötelességtudat és az örömvágy közé? Ha némi verőfény éri az arcot, már várjuk rögtön az árnyékot is. A kicsikart jókedv után a menetrendszerűen megérkező bűntudatot. Mért élünk úgy, mint akiket örökös mulasztás terhel? Soha a jelen - csak a múlt vagy a jövő! Soha a maradéktalan perc, mindig a járulékai is: salakja, szemetje. Annyira elszoktunk tán a testünkre szabott, jó örömöktől, hogy ha váratlan ajándék gyanánt kapunk belőle valamit, már gyanúsnak és lekenyerezőnek érezzük az egész világegyetemet? ”