A kategóriához 1 279 idézet tartozik (bővebb infó)


A hűtő be- és kikapcsol. A csövek csendesen búgnak. A padló nyikorog. Odakint zúg a forgalom. Ezeket a hangokat mindig halljuk, ezért általában meg se halljuk őket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor sok lehetőség tárul eléd, és egy egész örökkévalóságnyi időd van, hogy mindet végigpróbáld, nehéz nem mohónak lenni!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Miért csak azoknak van joguk a jóléthez, akik a jólétből jöttek?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Műveden építs mindennap valamit, mindennap. Néha csak javítsd egy részletét, néha, mikor erőtlen vagy, csak rendezgesd, tedd helyére a rendetlen sorokat és oldalakat. De mindennap építsd egy mozdulattal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember rengeteget veszít, ha sohasem veszíti el a fejét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden kívánság potenciálisan cselekedet. Mint a tojás is. Ha melengetik, az nem marad tojás, egyszer csak elkezd csipogni és szaladni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az egyidejűség igénye csak a mi életünkben, korunkban lett állítólagos feltétel, nélkülözhetetlen dolog. Mi azonnal szeretünk tudni mindent, és amikor a szemünk láttára zajlik egy csata vagy egy terrortámadás, egy árvíz éppen ragadja el áldozatait, vagy az autóversenyen összeütközik és felrobban két jármű, vezetőik pedig odavesznek - elégedetten vesszük tudomásul, hogy lám, mi rögtön megtudtuk, hogy is van ez.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ameddig a szem ellát, emberek nyüzsögnek. Kirakatot bámulnak, vagy a cipőjük orrát; maroktelefonálnak, esznek, újságot olvasnak, ölebet cipelnek, sétálómagnóznak, görkoriznak, rohannak. Lehetnénk ennél jobban magunk között?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én nem futok.
Én nem akarok senkit utolérni.
Nem hatalomért, csak egy morzsa szívért
Vágyom a virágomat kicserélni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Isten "táncolja" a teremtést. Ő a Táncos, a teremtés az Isten tánca. A tánc különbözik a táncostól, de mégsem létezik a táncostól függetlenül. (...) Abban a pillanatban, hogy a táncos megáll, a tánc megszűnik létezni. Isten keresése közben az ember túl sokat gondolkodik, túl sokat reflektál, és túl sokat beszel. (...) Maradj csendben, és nézd a táncot! Csak nézz: egy csillag, egy virág, egy hervadó levél, egy madár, kő... A tánc bármelyik töredéke megteszi. Nézz! Hallgass! Tapints! Ízlelj! És akkor, remélhetőleg, hamarosan megpillantod Őt - magát a Táncost.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor az ember egy csillagot néz az éjszakai égen - ha egyenesen ránézünk, alig látjuk, de ha csak a szemünk sarkából pillantunk rá, ragyogóbbnak tűnik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Igazi nyár, olyan nyár, amikor minden megtörténhet, és meg is történik. Az igazi élmények mindig nyáron történnek, észrevetted? Talán mert bátrabbak, nyíltabbak vagyunk, igazán csak nyáron tud szerelembe esni az ember. Talán a napsütés okozza, vagy a rengeteg nyíló virág.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem lehet vakmerő és meggondolatlan dolog meghalni, miközben azzal próbálkozol, hogy valami jobbat csinálj.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legszebb és legemlékezetesebb napok éppen azok, amelyeken sok csendes örömben van részünk, örömökben, amelyek úgy követik egymást, mint szálról lepergő tompa fényű gyöngyök, s nem azok, amikor valami remek, izgalmas vagy nagyszabású esemény történik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi örök gyerekek, valamennyien, örök megbántottak és örök bizakodók. Maga így szokta mondani: "A csillagok azok a kis lámpások, amik felé haladnunk kell, ha boldogok akarunk lenni. Nézd meg csak jól, a te csillagod is ott fönt van." S én úgy véltem, az ezermillió csillag között látom is a magam kicsi csillagát, amelyet bizonyára Anyám meszelt fel az égre a hosszú nyelű, festékes fejű meszelőjével ugyanúgy, ahogyan a házak falára szokta felmeszelni a lila, kék, vörös, zöld és mindenféle díszeket. S azóta is úgy hiszem, a felé a csillag felé menetelek szakadatlanul. Roppant utakat tettem meg, roppant megpróbáltatások között, fáradhatatlanul és azzal a tudattal, hogy sohasem érkezhetem be a célba. Mert csodálatos valami - nemhogy közelednénk, de egyre inkább távolodunk a céltól. Mennél többet tanulunk, annál kétségbeejtőbb a tudatlanságunk, mennél többet dolgozunk, annál inkább elveszítjük értékünket. De nincs kibúvó: a csillag csakugyan ott ragyog a fejünk felett, s akinek sikerül hozzátámasztania a létráját, az fel is jut a közelébe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs rosszabb, mint sötétben ébredni. Olyan érzés, mint amikor mindent az égvilágon elölről kell kezdeni. Az ébredés első pillanataiban mintha másnak az életét élném. Jó sokáig tart, míg visszazökkenek a kerékvágásba.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Már régen felismertem, hogy nemes erényre vall, ha nem csinálunk nagy dolgot az érzelmi életünkből. Munkából mindig van elegendő, és a külső világból is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szennyes víznek is tiszta a teteje. A mocsok csak azután kerül elő, ha kiöntjük az egészet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ezen a világon semmiről sem mondhatjuk, hogy biztos, kivéve a halált és az adót.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ostobaság megpróbálni a kezünkben tartani a világot, s egy teljességgel hamis biztonságban hinni, mert aki így él, azt felkészületlenül érik az élet viszontagságai.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom,
csak erőt kérek a hétköznapokhoz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor az ember egy rossz álom kellős közepén találja magát, csak mindennapi dolgokba kapaszkodhat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mind azt hiszik, hogy a sötétség csak úgy az égből pottyan le. Hát nem. A sötétség a fák alól kúszik elő, először azokat tölti meg, és csak utána terjed szét a nyílt terepen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Semmi nem változik; ami változik: az ember saját maga. Nem az, hogy idősebb lesz, vagy ilyesmi. Nem éppen azért. Csak éppen megváltozik. Mondjuk, most kabátban megy. Vagy az, aki legutóbb a párja volt, skarlátot kapott, és most más a párja. Vagy a Miss Aigletinger helyettese viszi az osztályt. Vagy az ember hallotta, hogy a szülei reggel állati nagy parádét rendeztek a fürdőszobában. Vagy az ember csak elment az utcán egy pocsolya mellett, amin szivárványszínű benzinfoltok úsznak. Úgy értem, az ember kicsit mindig más, nem tudom ezt pontosan megmagyarázni. És még ha tudnám is, nem biztos, hogy akarnám.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem kell az élményeket keresni; mindenütt ott vannak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szemünkkel s persze "lelki szemeinkkel" nemcsak nézünk, hanem varázsolunk, átformálunk, teremtünk is. Erről nem tudunk. Mi csak a visszavert fényeket érzékeljük, de hogy mi is fényadók vagyunk, arról egyszerűen nem veszünk tudomást.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember nem a természetben él, hanem a történelemben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Semmi sem halad gyorsabban a fénynél, kivéve talán a rossz híreket, amelyek önnön speciális törvényeiknek engedelmeskednek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ízlésem a lehető legegyszerűbb. Mindenből beérem a legjobbal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mesékben benne van annak a lehetősége, hogy mindazt, ami a világban rosszul működik, meg lehet változtatni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A felkavart por
ha majd szemedbe téved,
nem a szél hibás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig azzal tréfálkoztál, hogy az ég a vihar révén üríti ki orrüregeit. Nem a legbájosabb hasonlat, de amikor ma reggel kiléptem a házból és belélegeztem a ropogós, felfrissült levegőt, nagyon is helytállónak éreztem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Éljen meg az állat és a növény. Vegetáljon. Létezzen. Az embernek ez kevés. Nem csak lenni kell, élni is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sokat panaszolt életformánk nem egy emberben észrevétlenül kifejlesztette a zaklatottság, a túlingereltség igényét. Önmaga idézi fel azt az életformát, ami miatt panaszkodik. Üresnek érzi életét, ha nincs túlzsúfolva elintézendőkkel. Nem tud mit kezdeni magával, ha véletlenül akad egy üres órája. Megriad a csendtől, a rövid ideig tartó egyedülléttől is. Szükségletévé vált, hogy "mindig történjen valami", mindig érje valamilyen inger. Ha egyebet nem tehet, gyorsan bekapcsolja a rádiót vagy a televíziót. Miért félünk a csendtől, az önmagunkkal való maradástól? Miért bömbölnek a hegyek között, a vízparton a táskarádiók? Miért hagyjuk elveszni életünkből a vizek, a fák, a szél hangjait?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az intuíció gyakran nem más, mint az élek legömbölyítése, ügyes módszer, amelynek révén a kézzelfogható bizonyítékokat valami sokkal megfoghatatlanabb valamivel pótolják.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás