„ Terem a konkoly, ha nem vetik is. ”

„ Minden perctől új gyönyört kell kapnunk, mást, mint amit addig élveztünk. ”

„ Ritkán látszik meg a sárról, hogy hópehely volt azelőtt. ”

„ Csinálhattok bármit, nincs más választás, vagy hinni, vagy tagadni, vagy kételkedni. ”

„ Minél inkább változnak a dolgok, annál inkább változatlanul maradnak. ”

„ Ha valamilyen életszabály kialakult életünkben, ahhoz mindenáron ragaszkodnunk kell; mert a felnőtt ember élete úgy áll össze szabályokból és életmódokból, mint egy épület szilárdan összerótt téglákból, s nem tanácsos megingatni ezt a szerkezetet, azzal, hogy az egyik vagy másik téglát elmozdítjuk a helyéről. Negyven éven túl megtelik az életünk rendszabályokkal, melyeket tekinthetnek mások rigolyáknak, mi tudjuk, hogy igazi értelmük a védekezés az anarchia ellen. Felkelés, lefekvés, szórakozások, munkaidő, emberekkel való kapcsolatok, mindezt idővel szigorú törvények szabályozzák. ”

„ Egyedüli törvény: tedd, ami jól esik! ”

„ Ami gyökértelen, könnyen rohad. ”

„ Legyünk hálásak minden napért, mert úgysem tudjuk, mit hoz a holnap! ”

„ A teremtés benne rejlik a legapróbb részletekben is. ”

„ Néha történnek csodák. Teljesen váratlanul. Amikor nem is számítunk rá. Egyszerűen csak megtörténnek. (...) Sajnos az életben rossz dolgok is történnek. És persze csodálatos dolgok. Erre is gondolni kell. Mindig. Bármikor. ”

„ Vigyázz arra, hogy soha ne kapkodj, s munkádban, a társaséletben, igen, a köznapi cselekedetekben is engedelmeskedj a tények és helyzetek szigorú következetességének. (...) Van egyfajta kézügyesség az emberi feladatok alján; ezt nem árt megtanulni. Ha megfogsz valamit; fogd két kézzel és erősen, ha elengedsz valamit, engedd el tudatosan és minden következménnyel, ha szólsz, álljon szavad az időben, mint a kő, ha örülsz valaminek, örülj fenntartás nélkül. ”

„ Kertváros: próbálj meg olyasmit tenni, amit szomszédod nem vesz észre, s ha ez sikerül: csodát tettél! ”

„ Az ébredés majdnem olyan, mint a születés. Emlékek nélkül bukkansz elő, aztán pislogva, ásítozva összeszeded múltad darabjait, megpróbálod a szilánkokat időrendbe helyezni, felvértezve magad a jelen ellen. ”

„ A szó csak szél. (...) Nem tehet kárt bennem. Csak hagyni kell, hogy átcsapjon felettem. ”

„ A közügy mindenkinek kedvenc magánügye. ”

„ Minden percért, amit mérgelődéssel töltesz, elvesztegetsz 60 másodpercnyi boldogságot. ”

„ A túlzott feltűnés eltűnés. ”

„ Amikor egész éjjel fent van az ember, egyfajta varázsburok veszi körül, amely csak akkor pukkan szét, amikor kimegy az ajtón, és visszatér a valós időbe. Különleges érzés: félig felemelő, félig undorító, ha olyankor mész haza, amikor mások dolgozni indulnak. ”

„ Noha az értelemre hivatkozunk, az őrület bábozik velünk. A durvaság, amellyel együtt élünk, oly markáns, hogy mellette észrevétlenné törpül minden, ami szelíd, ami a buta szabad szemmel nem látható szép. ”

„ Aki elhiszi, hogy tönkrement, az tönkre is megy. Aki elhatározta, hogy nem tud más lenni, azt elpusztítják a szürke hétköznapok. ”

„ Az éjszaka gyilkosai, rablói kegyetlenek, de tettüket vállalják. Amikor a nap az ég ura, minden bonyolult, alattomos és nem kevésbé kegyetlen. Csak hosszadalmasabb. Mire megérted, hogy melletted rabolnak, ölnek, már semmit se tehetsz. ”

„ Én nem hiszek semmit, amit nem látok, nem hallok, nem szaglok, nem ízlelek, nem tapintok. Irigylem önt, és mindenkit, aki végighiszi a hiszekegyet. Nekem a világ olyan üres! Engem nem lelkesít semmi, nekem nem szép semmi. Ha valamit szépnek érzek, a következő percben elemezem, felbontom, agyongondolom. ”

„ Valami fény sugárzott belőle. És egyszerre mindennek a színe megváltozott. A világ kitágult. Reggel örültem, hogy új napra ébredek. És nem volt határa semminek. Az emberek a világon, jó és szép volt valamennyi. És nem féltem többé semmitől. ”

„ Reggel ébredsz, fölkelsz, kinézel az ablakon. Minden a helyén van: fák, bokrok, virágok, ragyog a kert, mindent fénnyel áraszt el a nap, mely, mi sem természetesebb, ma is világot ad, pirkadattal ad jelt a kakasoknak, hajnali fénnyel töri át a rétek fölött libegő párát, és derűssé teszi az ébredező halandókat. Derűs leszel te is, fölragyog a szemed, beleborzongsz a gyönyörűségbe. Este kószálsz egyet, beleballagsz a végtelenbe, és elmerülsz a csillagok sziklatengerében. Kísérőnkre, a holdra veted a szemed, és talán ekkor, ebben a hátborzongató, szívbemarkoló látványban gyönyörködve egyetlen pillanatig a csoda és a mindenség részévé válsz. De vajon átéled-e, képes vagy-e átélni a pillanatot? A pillanatot, melyben eljut a tudatodig: létezem. Benne vagyok a pillanatban. Bennem jött létre a pillanat. Megfogott, megkaparintott, eggyé lettünk. Elementáris erővel hat rám. Elvarázsol. Bűvöletben tart. Észreveszem, hogy létezem. Hogy részese vagyok e földi csodának. Itt lehetek a mesebeli, szó szerint egyszeri földön, és emberként élhetem meg ezt a rendkívüli pillanatot, élő, gondolkodó, szépre és jóra érzékeny emberként lehetek részese ennek a pillanatnak. Átfut az agyamon: halandó vagyok. Mindezt látom, láthatom, amíg létezem, aztán mintha elvágták volna. Halandó vagyok, véges az élmény, gyufalángnyi, sercenésnyi, szikravillanásnyi a pillanat. ”

„ Reményeid, bizakodásaid nem homályosíthatják el sokszorosan megszenvedett tapasztalataidat. Sem az ígéretek a tapasztalati kalkulust. Sem a felkínált tetszetős kompromisszum saját értékrended esélyeinek távlati biztosítékát. Mai napod mindig holnapra ébred. Választásod mindig holnapra lesz sorsvonallá. Mit megteszel ma, holnaptól az tesz téged. ”

„ De ha mindig minden simán menne, akkor túlságosan is hozzászoknánk. Szükség van néha egy kis zűrzavarra. Különben nem élveznéd igazán, ha jól mennek a dolgok. ”

„ Volt egy álmom, Rem, ahol minden, még az emberek szíve is olyan száraz volt. Ahogy figyeltem őket messziről, arra gondoltam, miért élnek? Mi ösztönzi őket, hogy reggelenként felkeljenek? Próbáltam rájönni, hogy mi az, amiért egyáltalán lélegzenek... ”

„ Mit bánjak inkább:
amit nem teszek meg itt,
vagy - ha - mit: igen? ”

„ Éjszaka minden szebb. Éjszaka a világ csak félig látszik, a többit meg hozzáképzelheted. ”

„ Nem amit elejtesz, hanem ahogy elejted, az ítél és megítél. ”

„ Kevés óra adatik életünkben, mikor a test elégedett, a szem gyönyörködik, a szív könnyű és szinte kongóan üres, és egy pillanat alatt csordultig telik. ”

„ Ha szerszámot veszek a kezembe, általában tragikus és szörnyű dolgok történnek. Ezért inkább visszafogom magam, és ezzel életeket mentek. ”

„ Űzik már a fársángot,
Bor, muzsika, tánc, múlatság,
Kedves törődés, fáradság,
Kik hajdan itt múlattatok,
A közhelyről oszoljatok!
Kongatják a harangot:
Űzik már a fársángot! ”

„ Valami van a levegőben; mintha a világ duzzogva kelletné magát. Elég odavetni egy jó szót, és nyakadba borul. ”