A kategóriához 3 652 idézet tartozik (bővebb infó)


Milyen jó lenne, ha az élet is olyan volna, mint a fekete palatábla az iskolában: ami velünk történik, azt mind krétával írná fel valami titkos kéz, és amikor visszatekintünk a múltra, egyszerűen letörölhetnénk azt, ami nem sikerült.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Dolgoztam. Dolgoztam látástól vakulásig, folyton. Ebbe húzódtam vissza, ez volt az én mentsváram, az alibim. Alibi, hogy ne kelljen élni. Mert azt nem nagyon szerettem, élni nem volt túl jó. Volt egy olyan érzésem, hogy én ahhoz nem értek. Ezért feladatokat adtam magamnak, kásahegyeket emeltem, hogy át kelljen rágni magam rajtuk. Jó magasakat. Meredek lejtőket, hogy mászni kelljen. Aztán gyerünk, nekigyürkőztem. Legyőztem az akadályokat és gyorsan kerestem újakat. Különben még csak különösebben törtető se voltam, nem volt hozzá elég fantáziám.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sokszor azt hiszem, hogy életem folytonos "mulasztás" volt. Vagy talán lehet, hogy mindannyiunké az? Ki az, aki azt hiheti, féltében visszanézvén, hogy mindig akkor és ott lett volna, ahol és amikor ott kellett volna lennie, vagy szeretett volna lenni? És azt tette vagy nem tette volna, amit tennie kellett vagy nem kellett volna tennie? Mindig ott lett volna teljes készületben este hétkor a ráosztott vagy magától kreált szerepében életének színpadán, ahogy a színészek, a zsenik és a csepürágók egyaránt, amikor megcsördül az ügyelő csengője?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehet, hogy az élet egy nagy klotyó, ezért - mindannyiunk érdekében - ne csinálj hullámverést!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megszületünk, de életünk a halálhoz vezet. Mindössze egyetlen út áll előttünk, abból azonban korlátlan számú kijárat vezet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudom, melyik utat kell követnem, és megteszek mindent, ami tőlem telik, hogy méltósággal végigmenjek rajta.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olyannyira őszintén és teljesen behódolunk életmódunknak, hogy tagadjuk a változás lehetőségét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Öröm, persze ez nem egészen pontos szó... Egy napon csendes lesz az ember. Már nem vágyik az örömre, de nem is érzi különösebben kisemmizettnek, megcsaltnak magát. Egy napon az ember tisztán látja, hogy mindent megkapott, büntetést és jutalmat, s mindenből annyit kapott, amennyi érdeme szerint jár neki. Amihez gyáva volt, vagy csak nem volt eléggé hősies, azt nem kapta meg... Ennyi az egész. Nem öröm ez, csak belenyugvás, megértés és nyugalom. Ez is eljön. Csak nagyon sokat kell fizetni érette.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember megpróbálja kerülni az egyszer már megmászott-bejárt vermeket, zsákutcákat, labirintusokat. Megkínlódunk saját magunkkal. Ám aki nem mer kísérletezni, az úgy marad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak azt adhatjuk, amink van. Aki boldogtalan, nem adhat boldogságot, aki sikertelen, nem segíthet másokat sikerre. Első kötelességünk: önmagunkon segíteni, hogy ne legyünk másoknak teher. Először tanulni, aztán tanítani! Először teremteni, aztán adni! Ez az élet vastörvénye.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet ezer lehetőséget kínál, de egy is bőven elég belőle.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek jobban ragaszkodnak az életükhöz, mint bármi máshoz, és röhögnöm kell rajtuk, ha arra gondolok, mennyi szép dolog van a világon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet nem olyan egyszerű. Semmi sem egyszerű: a hajnal sem, mikor a nap aranyhegyű dárdái szétverik az éjszaka fátylát s az alkonyodás sem, mikor meghalnak a fények. Az ember megszületik anélkül, hogy kedve volna hozzá, s hajnalok és alkonyodások szeszélyes játékában cserélget örömet és bánatot, épít és rombol, ostobaságokat és bölcsességeket mondogat váltakozva.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet nem egyenes vonal, és az út nem fut töretlenül egy irányba. Elágazik, és váratlanul erre vagy amarra kényszeríti az embert. De én bizonyos vagyok, hogy minden úton önmaga felé halad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet más. Sosem olyan, mint amilyennek képzeljük, és nem is olyan, mint amilyennek megéljük. (...) Ha jobbnak éljük meg, mint amilyen, akkor majd kijózanít egy váratlan pillanatban. Ha rosszabbnak, arra ébredünk, hogy az sem tart örökké. Vagy ha mégis, azt már nem érjük meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha nyomorúságos az életünk, nehéz elviselni; ha boldog, szörnyű elveszteni: a kettő egyre megy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halhatatlanság remek ötletnek tűnik, míg rá nem jössz, hogy magadra maradtál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet nem más, mint találkozás és búcsúzkodás, és a halál ezek között a legkomolyabb, mert ott már nincs viszontlátás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mennyit panaszkodott az életére: túl sok a munka, túl sok az adó, túl sok a kötelezettség... Te jó ég, milyen hülye volt! Nincs semmi, ami szórakoztatóbb lenne az életnél. Még egy szomorú nap is megélt-átélt nap volt. Most már tudta. Kár, hogy nem jött rá hamarabb. (...) Ez a baj a halállal: akkor szembesít a legfontosabb kérdésekkel, amikor már túl késő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt hiszem, hogy az emberek addig élnek, amíg igazuk van, mert amint tévednek a világ és a dolgok megítélésében, lassankint elkedvetlenednek, elszomorodnak, elkopnak és elmennek... meghalnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sok olyan pillanat van az életben, ami rengeteg dolgot megtaníthat. Azt hiszem, sosincs egyetlen konkrét helyzet, ami teljes egészében megváltoztatná az életet, mert az azt is jelentené, hogy az élet meglehetősen korlátozott. Ha olyan emberekkel veszed magad körbe, akik adhatnak valami pluszt, akkor minden napban vannak olyan órák, melyekből tanulni lehet - hol többet, hol kevesebbet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az ember képtelen arra, hogy magától elmozduljon, akkor az élet löki arrébb, amikor eljön az idő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mit tudtak nékem mondani a világról azok, akik apám házában megfordultak, vagy akikkel az egyetemen nap mint nap találkoztam? Csak azt, amit én is láttam. Semmi újat. Ők is - éppen úgy, mint én - csak a felületet látták a környező életből, de én sejtettem, hogy az élet ennél több, mélyebb, és én szerettem volna ebbe a mélységbe hatolni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet simán és kellemesen zajlik, és akkor egyszerre csak valami kizökken. A zökkenő lehet valami apróság is. De vannak súlyos esetek is. Ilyenkor jössz rá, hogy okosabb, ha egy pillanatra megpihensz, és elgondolkozol azon, mit is csinálsz, mik a fontos dolgok az életedben, és ami a legfontosabb, gondold végig, merre tartasz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A valóság (...) könyörtelen gyilkosa az álmoknak, márpedig az élet annyit ér, amennyi álom terem benne, mert az élet csupa alkalom szép álmokra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak az életnek olyan kis, zárt körei, ahol az ember úgy érezheti, hogy értelme van az életének. A "kert", ahol elmerül a gyümölcsfák metszésében, a "műhely", ahol hamarosan az utolsó alkatrész is beleillik majd az örökmozgóba, a "padlásszoba", ahol remekművek születhetnek, a "könyvtár", ahol ott zsonganak az emberiség gondolatai.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha nem hiszed el, hogy az élet
Tényleg örökké tart,
Hiába úszol, belefulladsz, pedig
Ott van a másik part.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A magánéletben azonban reménytelenül passzívnak mutatkozott, arra sodródott, amerre a szél fújta. (...) Szeretett úgy gondolni magára, mint intelligens nőre. De robotpilótára kapcsolva élni... nem az ostobaság jele?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Eljött valaki a csend partjára
üvölteni: Végre!
Megkapta a semmit
a mindenért cserébe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jó okom van feltételezni, hogy a dolgok nem érnek véget a halállal. Úgy tűnik, mintha az élet közjáték volna egy hosszú történetben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én mindig úgy hittem, ha az ember a helyes úton jár, nyugodtabban élhet. Biztosabban áll a lábán, megnyugodhat, tudják... lazíthat. Engem az rémít meg, hogy előfordul, hogy egyszer csak ronda vihar támad. Ez lehet akár a rák, az alkohol, vagy valami nő, akivel félrelép az ember. És hiába áll az ember biztosan a lábán, ez a nagy vihar felkapja, mint egy falevelet, és magával sodorja. Csak egy ideig vagyunk a magunk urai, aztán tehetetlenek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet fontosabb, mint néhány sebzett egó.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet az egyéniségek kiválogatására van szánva. A nagy rosta csak nagy szemeket őriz meg, a középszerűek éppen úgy átsiklanak rajta, mint a silányak. A semmi és a középszerűség alig különbözik egymástól. A jelent és a jövőt csináló életben csak azok számítanak, akik mások nézeteitől elszigetelten, taposatlan talajra lépve, új utakon törtetnek előre; akik a divat, rövidéletű kis harcok, apró villanások fénytelen dicsőségétől nem részegülnek meg. Büszkén és emelt fővel haladnak céljuk felé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jobb élet az, amit a bosszú hajt, mint az, amit semmi.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jobb szeretem nem tudni, melyik perc az utolsó. Halandó életünk minden egyes nyomorult pillanata ettől válik oly értékessé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás