A kategóriához 1 008 idézet tartozik (bővebb infó)


A sorsot nem lehet kijátszani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az egyik legnagyobb kihívás bárkinek az életében, hogy megtanulja, hogyan értelmezze a "kudarcot". Hogyan foglalkozzunk az élet "vereségeivel", és mit tartsunk olyanoknak, amely a sorsunkat alakítja. Emlékeznünk kell arra, hogy csaknem bármi másnál jobban alakítja az életünket az, hogy hogyan kezeljük a csapásokat és a kihívásokat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet olyan, amilyennek az ember alakítja, függetlenül attól, hogy a sors hová vetette, a logika és a szabad akarat azt jelentette, hogy bármit kihozhatott belőle, amit csak akart.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyes históriákat jobb elfelejteni, mások a sors szeszélye folytán el sem kezdődnek, hanem maradnak ott, ahova tartoznak: az elveszett lehetőségek ködös világában, a sosem volt univerzumában.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak pillanatok, amikor bele kell törődnünk a sorsunkba, és hagynunk kell, hogy a dolgok tovább folyjanak a saját medrükben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bárhogy alakul majd kapcsolatuk, bármilyen kegyetlen döntésekre kényszerüljenek, ez a pillanat akkor is az övék lesz, örökre és kitörölhetetlenül a szívükbe és emlékeikbe vésve.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az, ami történik velünk, nem "véletlen", hanem egy minta része, amely addig ismétlődik periodikusan, amíg fel nem oldják. Néhány öntudatlan embernél az ismétlődési ráta három hét, másoknál három év, megint másoknál három élet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha nagyon erőlködnék, talán egy napon sikerülne megértenem, hogy van az, hogy az ember mindig pontosan akkor érkezik a megfelelő helyre, ahol és amikor várják.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kereszt a sorsod (...). Nem mások teszik rád, te hoztad magaddal. Születni, élni, meghalni nehéz. Embernek lenni nehéz! S ha ezt tudod, és ha ebben mégis mélységes értelmet, sőt gyönyörűséget találsz, boldog ember leszel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Soha sincs túl későn vagy túl korán. Minden akkor történik, amikor történnie kell.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amit valakiről beszélnek, akár való, akár valótlan, gyakran ugyanolyan fontos szerepet játszik életében, kiváltképp sorsa alakulásában, mint az, amit cselekszik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Boldogan éltek, míg meg nem haltak? Nem. Voltak jó napjaik. Voltak győzelmeik és voltak kudarcaik. Volt, amikor szégyellték magukat, mert nem tettek meg minden tőlük telhetőt és volt, mikor büszkék lehettek magukra. Úgy éltek, ahogy tudtak mindannyian, egyesek tovább, mint a többiek, de éltek mind jól és bátran.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azzal nyugtatjuk magunkat, hogy a baj csak másokkal esik meg, nem velünk. Aztán egy nap bekövetkezik. Lerombol mindent. Az emlékeket, az érzéseket. A szív megtelik fájdalommal, betelepszik, nézi, ahogy szenvedsz. Azt mondjuk, hogy ezt nem lehet túlélni, de aztán az élet fogva tart, nem tudni, miért.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A történet csak akkor fog megváltozni, ha fel tudjuk használni a szeretet energiáját, ahogy a szél, a tengerek és az atomok energiáját is fel tudjuk használni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A rendkívül értelmes és okos ember csak egyet nem ért, hogy a dolgok miért nem úgy alakulnak, ahogy ő gondolja! Ez az okos emberek nagy csapdája. Mindent tudnak, csak egyet nem: a valóságot. Azt ugyanis nem a józan ész mozgatja. Ösztönök, előítéletek, örökölt programok, érzések és indulatok formálják az életünket, és sajnos nem a hitünk, hanem a hiedelmünk - ezek a lelkünk mélyén lévő láthatatlan és tudattalan erők. De léteznek láthatatlan erők a magasban is. Sorstörvények, események, amelyeknek meg kell történniük, és amik nem rajtad, vagy nemcsak rajtad múlnak, hanem a párodon, a gyerekeden, a munkatársadon, a szomszédon is, és a világon, amelyben élsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehetetlenség előre eltervezni azt a pillanatot, amikor a dolgok újra a helyükre kerülnek. Ahogyan azt sem lehet előre eltervezni, amikor az ember elvész.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden embernek megvan a maga sorsa. A saját, máséhoz nem hasonlítható sorsa. (...) Vannak dolgok, amelyek az ember akaratától vagy törekvésétől függetlenül léteznek, de végeredményben mégsem tudják alakítani az ember sorsát, vagy ahogy gyakran mondják, nem tudják a sors kénye-kedvére kiszolgáltatni az embert. Hát persze csak akkor, hogyha maga az ember sem mond le a harcról.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A sors nem más, mint egy ajtó, de rajtad áll, hogy belépsz-e rajta vagy visszafordulsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha a balesetek egyszerűen megtörténnek. (...) Haragudni akarsz saját magadra, mert könnyebb elviselni, ha magadat hibáztathatod. De ha olyasmiért okolod magad, amiről nem tehetsz, nem segítesz senkin. (...) Azt hiszem, ez olyan, hogy a lelkünk mélyén azt akarjuk hinni, hogy mindennek, ami történik, van oka. Pedig nincsen. Az élet nem úgy működik. Néha az ember rosszkor van rossz helyen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Igen, igen, sorsunk van, feladatunk van. A bánattal is. 

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincsen olyan nyomorúság, amibe belé ne törődnék az ember, ha lassankint, fokozatosan jut bele.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden ember meghatározott feladatokat kap, amelyeket feltétlenül meg kell oldania, és a felsőbb hatalmak, az angyalok és egyebek, meg egyidejűleg az itteni, földi mesterek is segítenek e feladatok megoldásában.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A Sors mindig győz. Vagy legalábbis úgy tartják. Mert akármi történik is, utólag mindig azt mondják: a Sors akarta, hogy így legyen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember eltűnődhet fölötte, hogy vajon a földi haladás végső csúcsán korrigálja-e majd ezeket a nem egyező időket valami finomabb hangulat, valami egymásra hatás a társadalom gépezetén belül, szorosabb kölcsönhatás, mint amilyen ma lök bennünket körbe és előre; efféle tökéletesedés azonban nem jósolható, sőt még a lehetőségét sem tudjuk elképzelni. Elég az hozzá, hogy a jelen esetben, miként milliónyi és milliónyi más esetben, nem egy tökéletes egésznek a két fele találkozott a tökéletes pillanatban; a hiányzó kiegészítő rész a másiktól függetlenül jár-kelt a földön, tompán és értelmetlenül, míg csak nagy későn meg nem jött az ideje. Ebből a félszeg késedelemből pedig fájdalmak, csalódások, megrázkódtatások, katasztrófák születtek, és különlegest is felülmúló sorsok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem a véletlen az életünk része, a sors az, ami irányít bennünket és a furcsán hozzánk kerülő állatokat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ami elment, nem bánt, ami jön, az titok, s a dolgom az, hogy szeressem, kibontsam, s aztán, ha úgy hozza a sors, elengedjem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet nagy pillanatait nem feltétlen megcselekedjük. Van, hogy egyszerűen csak megtörténnek. Nem azt mondom, hogy nem irányíthatjuk a saját életünket... Kezünkben az irányítás. Legyen is! De ne feledjük, hogy bármikor megeshet, hogy kilépünk otthonról, és az egész életünk megváltozik. Az univerzumnak terve van velünk. De ez a terv folyton változik. Egy pillangó megrebbenti a szárnyát és elered az eső. Ijesztő lehet, de csodálatos is. Folyamatosan dolgoznak a gépezet fogaskerekei, hogy te végül pontosan akkor, pontosan ott legyél, ahol lenned kell. Jó helyen, jó időben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha pont azon az úton találkozunk szembe a sorssal, melyen megpróbáljuk elkerülni azt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenkinek megvan a maga keresztje. Meg aztán mit számít, hogyan esnek meg a dolgok, attól a perctől fogva, hogy megestek?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A sorsunkat napról napra írjuk, nem pedig egy jövőbeli könyv lapjairól olvassuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak csaták, amelyeket nem nyerhetünk meg. Néha még csak küzdeni sem érdemes.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Halála előtt senkiről sem mondható el, boldog-e, vagy szerencsétlen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fönn van a sorsunk az ég tetején, nappal ki sem derül,
csak éjszaka látni fényeit, mikor a józanság szenderül,
aztán reggelre lehull az ég, és hajtogat másikat, kék
színű ábrándokat, fehér bárányokat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az ember nem is ura saját sorsának, mégiscsak törekszik cselekvő résztvevője lenni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha könnyedén, gondtalanul és kötelmeinkről megfeledkezve cselekszünk ezt-azt, mintha szemlátomást minden akár fordítva is történhetne. Máskor viszont, más órán, semmi sem lehet másként, mint ahogy van, semmi sem könnyű és kötelességmentes, és minden lélegzetvételünket valamilyen súlyos, külső erő, sors irányítja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás