„ Az ember a múltját mindig is mindenhova magával cipeli. A múlt nem olyan ám, mint a turistazsák, amit ledobhatok, ha rám nehezedik. Ledobhatjuk a hátunkról, de a múltunkkal együtt belőlünk is ott marad egy darab. ”

„ Nem igaz, hogy a múltat csak úgy el lehet temetni: vaskarommal kapaszkodik a jelenbe. ”

„ Az időérzékelés nagyban függ attól, az ember éppen mit csinál, mit érez. ”

„ Hajt az idő gyorsan - rendes útján eljár -
Ha felűlünk, felvesz, ha maradunk, nem vár;
Változik a világ: gyengül, ami erős,
És erős lesz, ami gyenge volt azelőtt. ”

„ Az idők változnak, és mi is megváltozunk bennük, mint már a régi rómaiak megállapították. Ugyanezen forrás szerint a változatosság gyönyörködtet. ”

„ Az idő az ifjúság körmönfont tolvaja. ”

„ A türelmetlenség biztos jele annak, hogy az emberben a beszűkült én uralkodik, akinek nincs ideje, ezért mindent azonnal akar. És igaza van, hiszen számára még szerencsés esetben is mindössze húsz-huszonötezer nap a világ, nem ér rá várni! ”

„ Csupán azt tudhatjuk, ami volt. A holnapba csak belesejthetünk. Álmodhatunk róla, s álmunkból magunkkal hozhatjuk néhány képét. ”

„ Ha ennyire összekovácsolódik egy barátság, többé nem egykönnyen bomlik fel; ellenkezőleg, az történt, hogy az idő és a körülmények csak megszilárdították és nem lazítottak rajta. ”

„ A múlt, a jelen, a jövendő. A dolgok, amik történtek, amik történnek, és ami esetleg történni fog, mind része a megoldásnak. ”

„ Az idő az egyetlen vagyon, amely minden ember sajátja, és az egyetlen dolog, amit nem veszíthetünk el. ”

„ A tervek olyanok, mint a gyümölcs, szükségük van egy kis időre, hogy megérjenek. ”

„ Az idő nem csak egy irányba mehet. Az idő olyan, mint a tenger, tele ezernyi áramlattal. A tenger nem csak előre, de hátra és oldalra is mozoghat. ”

„ A férfi, aki a tengerre néz, egyszer csak meglátja az idő szakállas arcát, s tudja, az idő elmos mindent, ami volt. A szenvedő szíveket porrá morzsolja, s ha egy virág nyit ki a porból valahol, érezzük, hogy egy régi élet sírba vitt szerelme az. ”

„ Az élet térben mozaik, időben azonban egyenes vonal. (...) A térben minden pillanatnak végtelen kiterjedése van. Az időben pedig a legnagyobb kiterjedést is csak a nehézkes emberi képzelet vastagítja ponttá! ”

„ Épp amikor kezdtem megszokni a tegnapot, hát nem eljött a mai nap?! ”

„ Ami történt, történt, azt sohasem lehet visszavenni elmúlt idők történéséből, mint a sziklába vésett róvásokat, jeleket sem... ”

„ Minél inkább telik az idő, annál jobb vagy mindenben: egyre inkább tudod, mit akarsz, és erősebb leszel. ”

„ Tudom, hogy az ifjúság nem idővel lemérhető életszakasz, egyszerűen csak állapot, melynek kezdetét és végét nem lehet évszámokkal jelölni. Az ifjúság nem kezdődik a pubertással, s nem végződik egy bizonyos napon, mondjuk negyvenéves korunkban, virágvasárnapján, délután hatkor. Az ifjúság, ez a különös, egyáltalán nem "viharos" életérzés, megtörténhet velünk, mikor nem is készültünk fel hozzá, s nem is várjuk különösebben. Szomorú, tiszta és önzetlen állapot ez. ”

„ Minden egyes pillanat negyvenezer esztendő gyümölcse. ”

„ Amikor kesergünk a múlt felett, átéljük annak emlékét, és kimaradunk a jelen valóságos élményeiből. ”

„ A múlt az a szerető, akit mindig holnap ismerek meg s teszek magamévá. ”

„ Mai megítélésemből hiányzik a múlt pontos méltatása, mert én a múltat a szemhatár másik végéről látom. Annyi bizonyos, hogy amint az idő előrehalad, a múlt (...) egyre jobban elmosódik. Úgy jártam, mint azok, akik álmukban megsebezték magukat: látják és érzik sebeiket, de nem emlékeznek rá, hogy hol szerezték. ”

„ Nem a jelen befolyásolja a jövőt, te bolond, hanem a jövő alakítja a jelent. Fordítva megy az egész. Mivel a jövő adott, az események kibontakozása biztosítani fogja, hogy elkerülhetetlen és megváltozhatatlan legyen. ”

„ Mindenki életében eljön az a pillanat, amikor egy szép napon ráébred, hogy több pénze van, mint ideje. ”

„ Nincs oly csapás, bármerre dúl,
mely idővel nem csillapul,
és meg nem szűnik végül.
Csak az öröklét végtelen,
el nem csitul egy percre sem,
hánytorog szünet nélkül. ”

„ Már a jövő sem a régi. ”

„ Az örökre olyan sok különböző dolgot jelenthet. Állandóan változik, és minden erről szól. Húsz perc, vagy száz év, vagy csak ez a pillanat, vagy bármely pillanat, melyről azt kívánom, sose múljon el. De csak egyvalami számított: az örökké akkor volt, és ez az egyetlen igazság. ”

„ Lehet, hogy amikor az élet rövidségére panaszkodunk, voltaképp becsapjuk magunkat. Mivel élettartamunkat nem áll módunkban megváltoztatni, az élet rövidségéből fakadó tragédiákról nem mi tehetünk. Nehezebb beismerni, hogy felelősségünk abban áll, miként használjuk ki a nekünk jutó időmennyiséget. Talán le kellene szoknunk a "bárcsak több időm jutna rá" gondolatáról, s helyette azon kellene morfondíroznunk: "hogyan tölthettem volna el hasznosabban a rám kiszabott időt?". ”

„ Ha nem érkezik valaki a megbeszélt időben a találkozóra - legyen az nő vagy férfi, barát vagy idegen -, tizenöt percet várhatsz. Aztán menj el. S ha nem tudja magát jogos ürüggyel menteni, ne keresd többé az ilyen ember társaságát. Haragot vagy sértődést ne őrizz szívedben, mert ez méltatlan az emberhez. ”

„ Próbálok megélni minden napot úgy, mintha szándékosan visszajöttem volna arra az egy napra, hogy kiélvezzem. Mintha az volna az utolsó teljes napja az én nem mindennapi mindennapi életemnek... Mindannyian együtt utazunk az időben, életünk minden napján. A legtöbb, amit tehetünk, hogy mindent elkövetünk, hogy élvezzük ezt a rendkívüli utazást. ”

„ A múlt kísért, a jelen összezavar, a jövő halálra rémít. ”

„ Megértem... de egyvalamit te is érts meg: az elvesztegetett napokat nem lehet visszahozni, és később bánni fogod. Tudom mit beszélek, fiam. Hidd el! ”

„ A déjá vu (...) több, mint egy hamar feledhető ráeszmélés, hiszen soha nem figyelünk fel olyasmire, aminek nincs értelme. Megmutatja nekünk, hogy az idő nem múlik. Voltaképpen egy ugrás valahova, ahol már valóban jártunk, és ami most ismétlődik. ”

„ Az időpazarlásnak két fő formája van: a sajnálkozás és az aggódás. Amikor a múlt fölött sajnálkozunk, rengeteg időt pazarolunk arra, hogy visszafelé nézzünk valamire, amin már úgysem tudunk változtatni. Amikor pedig a jövő felől aggodalmaskodunk, olyan események töltenek el szorongással, amelyek esetleg soha nem is következnek be. Ennek az a következménye, hogy elpocsékoljuk a napi energia- és idő-adagunkat. ”