A kategóriához 1 120 idézet tartozik (bővebb infó)


Számodra öt év hosszúnak tűnik, de az események nagy láncolatában ez mindössze egy szempillantás. A várost sem egy nap alatt építették, ahogy a birodalmat sem egyetlen emberöltő alatt sikerült kialakítani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az örökké is csak illúzió.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A múlt emlék, a jövő titok, a jelen ajándék.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Legyen időd a boldogságra! Az idő nem gyorsforgalmi út a bölcső és a koporsó között, hanem parkolóhely a Nap alatt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A múlt utáni sóvárgás akadályozza a harmónia kialakulását a jelenben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem az a tartós, ami az időnek ellenáll, hanem ami bölcsen változik vele.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A pillanat szépsége abban rejlik, hogy elillan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Számotokra egy a fontos: meg kell értenetek, nem az számít, hogy az óra éppen a tízet ütötte el, vagy a hetet, vagy a tizenötöt. Meghatározhatjátok a saját időtöket, és elkezdhetitek a számítást egészen máshonnan. Ha ezt megértitek, akkor minden idő az igazi idő lesz számotokra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az időnek egyetlen oka van: minden nem történhet egyszerre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Seregnyi kétségbeesett ember keresgél, nem a mában, hanem a távoli, fészkes múltban-jövőben, csak éppen nem tudják, hogy mit, amiként a jelenükkel sem tudnak mit kezdeni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A múltat mindig újra kell értelmezni a jelen alapján.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál ébresztett rá, hogy jelen és jövő csak robogó vonatból nézett szalagszerű táj, erdő, amiben nem sétálhatsz, tenger, amiben nem fürödhetsz. Halál nélkül nincs idő, csak időtlen robogás vonatban. A halál a vészfék, ami megállítja a vonatot. A megrázkódtatástól egymásra torlódnak a csomagok és emberek, s mire az ember kikászálódik testek, holmik, üvegcserepek és igeidők összevisszaságából, megváltozott helyzetet talál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő ugyan tovább pereg, de csak azok számára, akik élnek. A halottak számára az idő egy helyben toporog. Élők és holtak ezért nem férhetnek meg egymás mellett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindennek megjön a maga ideje, és mindennel akkor találkozunk, amikor bensőnkben megértünk a találkozásra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szörnyű idők ezek, de szép idők, s bánataimnak legbánatosabbja az, hogy nem most, és veletek vagyok olyan ifjú, amilyennek ma lenni illik, s amilyenek hiszem, hogy vagytok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Majd ha már
elfogyott a január,
a február,
meg a nyár,
rövidülnek a napok.
(Ezt magad is láthatod.)
És még véget
sem ér az éved,
elfogy a naptár!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az igazság távlatok kérdése: minél messzebb jutunk a múlttól, annál konkrétabbnak és hihetőbbnek érezzük - és a jelen, minél közelebb vagyunk hozzá, annál képtelenebb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet arról szól, hogy mindig kivárjuk a megfelelő pillanatot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rájöttem, hogy vannak olyan mély pillanatok az életben, amelyeket lehetetlen az idő korlátai közé szorítani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyerekként az ember úgy gondolja, hogy az idő csak teher, amit jó lenne siettetni, hogy végre felnőtt legyen. Ez azonban hatalmas csapda - mivel felnőttként érti csak meg, hogy a percek és az órák a legértékesebb dolgok a világon. És senki nem élhet örökké. Ezért rohadt nagy bűn elpocsékolni azt a keveset, ami megadatik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Múltba hadd nézzen a szem,
a tűnt idő szivünk hadd szántsa mélyre,
a bús jelen így egybeforrva véle
egy sors, egy élet, egy vérség leszen.
A vándor azt, hogy hol kövesse híve,
ha szétágaz ösvénye vadon íve,
úgy jelzi meg, hogy a bejárt utat
zöld ággal hintve, jó irányt mutat.
Így vár, a tűnt küzdők útjára hullva
törött boldogság és sok drága hulla.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A vágy, hogy szabaduljunk az időtől, önmagában is börtön. A rácsok láthatatlanok, de mindenhol velünk vannak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kortársak mindig a legkevesebbet tudják saját korukról.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az embernek nem szabad elfelejtenie a múltat és a múltbeli szívességeket (...), és gyakrabban emlékeznének is rá, ha nem idegeskednének annyit a jövő miatt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő az élettelen kozmosz kiterjedése, s amikor valami élő születik, egy icipicit meglódul a világ nagy kronométere, sietni kezd az idő, aztán a halállal visszaáll a dolgok nagy és állandó rendje. Rövid életünk voltaképpen nem más, mint a végtelen idő kontinuitásán keltett apró háborgás. Jelentéktelen zavar, múló rendellenesség. Lassan alakul ki, belerezgi magát a folytonosságba, majd ugyanolyan észrevétlenül elenyészik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Maga szerint nem adomány, hogy az ember csak előrenéz, és nem hátra? (...)
- Rémes egészen elfelejteni a múltat... Mert akkor olyan, mintha meg sem történt volna. (...) Emlékek kellenek ahhoz, hogy az ember életben tartsa a múlt dolgait.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Milyen szép is az élet és milyen szomorú! Milyen tünékeny: se múlt, se jövő, csak a határtalan most.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő nem vár.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jelen nincs. Ez csak egy szó. Egy elvont fogalom, valójában nem létezik. Jelenleg éppen írok, de ez csak azt jelenti, hogy egy gondolatfolyamban állok, próbálom szavakba fagyasztani azt, ami tudatomban már régen eliramlott, s várom, hogy mi jön még a jövőmből felém. De még egy ezermilliomod másodpercem is folyamatos változásban van: a jövő múlttá válik, anélkül hogy jelen lenne. Életünk olyan, mint egy filmszalag, amelyben nincsenek állóképek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő begyógyítja a sebeket. Sose hidd, ha ilyesmit mondanak neked, nem igaz, csak azért mondogatják, hogy vigasztaljanak. Időnként persze tényleg úgy tűnik, mintha az idő gyógyulást hozna, de ez csak önáltatás, hamis látszat. Az idő láthatatlanul dolgozik, mint egy földalatti fúrógép: egyre csak fúr, üregeket váj, a lyukakból feneketlen mélységeket, szakadékokat csinál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak a világon olyan dolgok, amiken lehet változtatni, és vannak, amiken nem lehet. Az idő múlásán például nem. Az idáig eltelt időben nem tudunk visszamenni, nem igaz? (...) Egy bizonyos idő múltán a dolgok megszilárdulnak. Mint a cement a vödörben. És már soha nem tudunk visszamenni a múltba. Vagyis ha a megkötött cement példáját vesszük, olyan, amilyen most vagy, nem lehet senki más.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A neheztelés egyike azon pszichés betegségeknek, amelyeket az idő nem gyógyít meg. Lényegtelen, hogy valójában mennyi idő telik el, hónapok vagy évek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Húszéves találkozó. Pontosan tudnak rólam mindent, de vacsora közben úgy viselkednek, mint akik húsz éven át egyszer sem hallottak felőlem. (...) Van valamilyen rejtélyes rangsor, mely a gyermekkorban kialakul, s később sem lehet átugrani. A világot sokkal könnyebb meggyőzni, mint az osztálytársat, aki tud rólad valamit. Mit? ... Nem tudja pontosan. Csak gyanakodva néz reád, pislogva és örök - talán jogos - kétellyel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak, akik úgy gondolják, hogy ha megtanultuk volna, hogyan kell csinálni, éppen úgy tudnánk emlékezni a jövőre, ahogyan fel tudjuk idézni a múltbeli eseményeket. Persze így, ahogy én elmondom, csupa sületlenség, de tudom, hogy van ennek egy jól megalapozott elmélete is. És hiszek is abban, hogy van bennünk valami, ami csakugyan tudja, hogy mi vár ránk a jövőben. Ez magyarázatul szolgál arra is, hogy miért ódzkodunk néha egyes dolgoktól. Tudjuk, hogy a sorsunk nagy terhet készül a hátunkra rakni, és igyekszünk elhúzódni előle.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az a tapasztalatunk az idővel kapcsolatban, hogy egyik pillanatról a másikra halad valamerre. Egy olyan jelenben élünk, amely folyamatosan araszol előre, a megtörtént események pedig múlttá, emlékekké válnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás