A kategóriához 486 idézet tartozik (bővebb infó)


A maga korában jókedvű az ember. Annyi mindent remél, ami egyébiránt sohasem következik be. Az én koromban már semmit sem vár... csak a halált.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tulajdonképpen akkor leszünk öregek, amikor már nem vagyunk ilyen boldogítóan éretlenek!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mai világunkban nem az életünk hosszát hosszabbítottuk meg, hanem a haldoklásunk idejét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak egyszer élünk, mire meghalunk, rég meghaltunk már; mert ha megöregszünk, ha elmúltunk huszonöt évesek, a kutya sem vesz észre minket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember csak szánt, vet, kapál, arat. Ganét hord, újra szánt, újra vet, újra meg újra. S egyszer csak észreveszi, hogy a hajában szürke szálak vannak, megszélesedett a homloka, szakálla szürke már s bajusza bozontos. Az ember csak észreveszi, hogy a csikóból csontos öreg ló lett, a gyermekek szakállt eresztettek és bajuszt. A bölcsőben síró leánykák férjhez mennek és új bölcsők ringanak. Az ember, ha ezeket észreveszi, meglepetve megtorpan és elcsodálkozik. Istenem, mondja, hát így... hát így vagyunk már. Eltelt az idő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahogy az ember öregszik, egyre jobban megszokja, hogy meghallgason másokat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő múlik, mi pedig múlunk vele.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ostoba piktor az idő, mentől tovább dolgozik az arcképünkön, annál jobban elrontja azt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megalázkodni
vénen se szeretnék ha
eddig kibírtam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember akkor öreg, ha mosolyog azon, amin valaha nevetett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahogy öregszik az ember, apránként elveszít dolgokat. Ilyen az élet. De erre csak tapasztalattal jön rá az ember.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden tizedik születésnap temetés és születés is egyben. Öreg ötvenes voltál, és tessék, most fiatal hatvanas lettél. (...) Az új életkorodban kisfiú vagy. Élj soká, nem is olyan rossz belegondolni. Fújd el a hatvan gyertyádat, öregfiú, tíz évre újjászülettél!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az évek múlnak, ráncokra cserélik a szépséget, löttyedtségre az erőt, a belső csend ordítóvá mélyül. A Halál egyfolytában az ajtófélfát támasztja már, és ha kedve szottyan, elkapja az embert.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha valaki elég bátor és kevéssé lusta, akkor nem muszáj belemerevednie az életkorába, pusztán azért, mert a társadalmi sztereotípia szerint hatvan év fölött kezdődik a járó- és hímzőkeret társaságában letöltendő dédi-életszakasz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Este van már, sietnek az esték
álnokul, mint a tolvaj öregség
mely lábhegyen közeledik, halkan,
míg egyszer csak ugrik egyet, s itt van!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legtöbb ember nem is él, csak rohan. A messzi látóhatáron hunyorgó távoli cél felé igyekeznek, és nagy igyekezetükben annyira kifulladnak és elfáradnak, hogy észre sem veszik a szép, csendes vidéket, amely mellett elhaladnak, és aztán az első dolog, aminek tudatára ébrednek, a saját öregségük, amikor fásultságukban már egészen mindegy nekik az is, hogy elérték-e céljukat vagy nem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az életkornak nincs esélye arra, hogy várjon a fizikai világban. Egy emberi lény lényege az ellenállás az idővel szemben. A belső életeink örökkévalóak, melyekről elmondhatjuk, hogy a szellemünk fiatalos és életerős marad, mint amikor ifjúságunk teljes virágában voltunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy bizonyos korban azt képzeljük, hogy nincs már több románc, és ha mégis lecsap ránk, csúnyán lever a lábunkról.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy ponton túl (...) már nem az a kérdés, hogyan éljünk jól, hanem az, hogy hogyan haljunk meg jól.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem értjük egymást,
Vérző óriásokként borulunk egymásra
És közben összedől alattunk minden.
Vizsgáljuk egymás homlokát
És nevetünk a barázdákon,
Eloltjuk a lámpát és belebámulunk a csöndbe.
Ilyen csöndben születtem én is,
Ilyen hideg és sötét csöndben,
És ami azóta mögöttem van, nem több,
Mint egy haldokló jelentéktelen lábnyoma.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fiatal az, akinek fogalma sincs róla, hogy a régi szép idők az most van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Külsőleg az öregember és a gyerek jókedve nagyon hasonlatos. Sem az észnek, sem valami különösebb humorérzéknek nincs köze hozzá. Csak a felületen látszik valami kis fénysugár, és éppen úgy felragyogtatja a friss zöld gallyat, mint a szürke, mohos törzset. De az egyik esetben igazi napfény ragyog, a másikban csak korhadt fahasábok foszforeszkálnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Könnyen előfordulhat, hogy egy percre félrenéz az ember, és aztán rádöbben, hogy a ruhái több tíz éve kimentek a divatból, vagy nem hogy nem tudod, mi történik a világban, de nem is érdekel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fiatalság olyan hiba, amiről az idő, sajnos, túl hamar leszoktatja az embert.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amíg fiatalok vagyunk, sokáig azt mondogatjuk magunkban, az élet igazából majd csak később kezdődik. Egy nap aztán azon vesszük észre magunkat, hogy az a "később" már el is múlt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Majd meglátja, eljön az életben az az óra, amikor a mi fáradt szemünk már csak egyetlen fényt tűr meg, azt, amit egy ilyen szép éj formál és szűr át a homályon, s amikor a fülünkkel csak azt a muzsikát élvezzük, amelyet a holdvilág a csend fonákján játszik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akárki, aki abbahagyja a tanulást, öreg, legyen bár 20 vagy 80 éves. Akárki, aki folyamatosan tanul, fiatal marad. Az élet legnagyobb dolga az, hogy az eszedet fiatalon tartsd.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megőrizni az ifjúságunkat nem élettanilag nehéz, hanem lelkileg. Mert elromlunk. Alkalmazkodunk a hitványhoz, a méltatlanhoz. Magunkba szívjuk a világ és a történelem minden szennyét, és elkoszolódunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő megállításának nagy nőnemű mestereiről tudunk a korok és idők során, ám végleges győzelmet természetesen egyik sem arathatott. Ez majd a huszonegyedik századi genetika műve lesz - ha lesz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Végső soron nem is olyan borzasztó megöregedni. A fene se érti, miért nem lehet mégis túlélni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahogy öregszem, egyre inkább hiszem, hogy csak az álmaink maradandók.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy-egy nyugodt pillanatot
életemben ha még kapok:
jutalom,
amiért - bár mit se várva -
időzöm, mint rózsa árnya
a falon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Magányod csöndjén áthatolva
Suttogás ébred, halk neszek,
Éjfélt kongat a toronyóra,
Mint álmos, késő üzenet,
Az idő hömpölyögve múlván
Útjában mindent elragad,
Sok-sok órája, mint a hullám,
Sodorja ifjúságodat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kor relatív. Ha dolgozik az ember és magába szívja a szépséget maga körül, akkor rájön, hogy a kor szükségképp nem jár öregedéssel. Legalábbis nem a megszokott értelemben. Sok mindent mélyebben érzek, mint valaha, és az élet egyre vonzóbb számomra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor fiatal voltam, abban bíztam, hogy Riemann hipotézisét majd bebizonyítom. Amikor kicsit öregebb lettem, még reméltem, hogy a Riemann-hipotézis bizonyítását képes leszek elolvasni és megérteni. Most megelégednék azzal, hogy megtudom, létezik ilyen bizonyítás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás