A kategóriához 1 302 idézet tartozik (bővebb infó)


Amikor meghal valaki, az embernek olyan érzése támad, mintha kiesett volna egy foga. Rágni, enni attól még tud, hiszen a többi foga megmaradt, a nyelve mégis örökké odatéved az újonnan keletkezett kis lyukba, ahol még mindig tompán fájnak az idegvégződések.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sokan nem is annyira betegségbe halnak bele, mint olthatatlan, gyötrő, örökös szenvedélyükbe, hogy többnek lássák őket, mint akik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elmondom: Öltem. Nem tudom
kit, talán az apám -
elnéztem, amint vére folyt
egy alvadt éjszakán.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha megveted a halált, ő is megvet téged.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem vagyunk pótolhatatlanok. És mi következik ebből? Hogy a halál nem tud ám itt valami eszeveszetten nagy pusztítást végezni. Mert mindig van másik, tudod, ahogy a bohóc mondja a cirkuszban. Ha a fater meghal, itt vagyok én. Ha én is meghalok, akkor is lesz olyan a világban, amilyen én vagyok. Érted? Mindig lesz másik, aki miután mi meghaltunk, a helyünkre áll. Ez is azt bizonyítja, hogy az élet erősebb a halálnál. Sőt, a cserepadja is sokkal jobb. Ha pedig az élet erősebb a halálnál, most jön a konklúzió, akkor az élőknek nincs miért félniük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az én sok szép tavaszi álmom
S az én kevés diadalom,
Lássátok, mind el kell prédálnom,
S Vele mennem fiatalon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál legközelebbi rokona a csönd.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet megy tovább, csak annak nem, akinek búcsút intettünk. Az emberek jönnek és mennek, és mindannyian tudjuk jól, hogy ez így megy, mégis annyira kétségbeesünk, amikor megtörténik. (...) Az életben az egyetlen bizonyosság a halál. Ez az egy biztos; az életnek ez az egy feltétele az, amivel kapcsolatban nem tévedhetünk; mégis, gyakran összetörünk tőle.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kísértet úgyszólván egy másik világnak a darabkája, csücske, annak a legszéle, egészséges embernek nincs miért mutatkozzék, mivel az egészséges ember a legesleginkább földi ember, tehát csakis ezt a földi életet éli, már a rend és teljesség kedvéért is. De mihelyt megbetegszik, mihelyt a normális földi rend megbomlott a szervezetében, mindjárt felbukkan a lehetősége egy másik világnak, és mennél betegebb, annál erősebben érintkezik ezzel a másik világgal, úgyhogy mire meghal, egyenesen átköltözik oda.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legfőbb biztonsága a létnek, hogy az út, amelyre születésünk pillanatában rálépünk - legyen bár kacskaringós, rövid vagy hosszú - mindenképpen a halálhoz vezet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs jobb világ a másvilágnál,
a másvilágon nincs világ,
s nincs jobb világ a nincs-világnál,
mert féreg nélkül nincs virág.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha a földi életem tényleg véget ér, akkor a végét ígéret jelezze. Reménnyel teli legyen a vége.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mibe e sárlepett
Szem belelát,
Aminek tükre lett
A végső rémület:
A túlvilág.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi a bölcselkedés legfőbb tárgya? A halál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Síromnál sírva meg ne állj!
Nem vagyok ott, nincs is halál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Imádkozni fogok önért.
- Köszönöm. De ki fogja meghallgatni?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál nem úgy érkezik, hogy az ember mélyet sóhajt és meghal. Valamilyen sorozatos tünemény a halál... először egyik reflex hiányzik, aztán a másik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál nem szomorú. A szomorú az, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem is él.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mondják, hogy mindenikünk bir egy csillaggal,
S az, akié lehull az égrül, meghal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Élni csak-csak lehet Isten nélkül, de halni nem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aztán majd úgyis földbe szállok,
befogadnak az óceánok,
mint öreg hajót a dörgő víz-árok,
rakétával kilőtt tengeralattjárót.

Tengeralattjáróm deszka-koporsó.
Jajtalan süllyedésem az utolsó.
S fölöttem a Mindenség virágzik.
Földgolyó-síromon szöcske cikázik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A Föld, hol az élet terem,
a mindent elnyelő sírverem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Régebben sokkal közelebb volt az emberekhez a születés, a halál, a közösség együtt élte meg az ilyesmit. Ezek a dolgok mostanra eltávolodtak tőlünk, és olyan, mintha nem is kéne, hogy az életünk része legyen. Tudnunk kell elfogadni, és közelebb engedni magunkhoz az elmúlást, még ha ez a kicsit önző, individualista társadalom úgy is viselkedik, mintha sosem kéne meghalnia. Mintha a vagyonfelhalmozás is arról szólna, hogy sose halok meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál pillanatában az ember elereszt mindent, a tenyeréből kihullajt mindent, és nem kíván megragadni semmit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet megy tovább, függetlenül attól, hogy te ott vagy-e.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Életünk alapjait, apánk közreműködésével, születésünkkor anyánk rakja le, létünk piramisának első kváderkövével. Amíg élünk, különféle tetteinkkel hordozzuk mellé a többit, előbb szélesítve az alapot, majd újabb sorokat kezdve, egyre magasabbra építve ez a sajátos, virtuális piramist, melynek utolsó, a vágyott csúcsra kerülő kockakövét a halál teszi oda helyettünk. Sose tudjuk meg, hogy mikor.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs még egy olyan tragédia az életben, mint egy gyermek halála. A dolgok sosem jönnek úgy rendbe megint, mint azelőtt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke, és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál néha közelebb hoz egy emberhez, mint az élet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jövő bizonytalan, s a vég mindig közel van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Morella?!
S kicsoda, ördögebb még az ördögnél, torzította el gyermekem vonásait, s hintette el rajtuk a halál színét, amint megrezzenve alig hallható hangomtól, földről az égre fordítá üveges szemét, s előrebukva őseink sírboltjának fekete kockáira, felelte:
- Itt vagyok!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hiába próbálnak megfeledkezni a halálról: a halál nem feledkezik meg senkiről.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én bizony meg akarom választani azt, hogyan és mikor hagyom el ezt a világot. A méltóságról szól ez a történet. Az irányításról.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halálra gondoltam. Nem töltött el félelemmel. A halálom végül is természetes és elkerülhetetlen folyománya annak, hogy élek. Mint minden kínai, én is hittem, hogy a halálom csupán egy intervallum az élet szakadatlan folyamatában, hiszen az életem folytatódik a gyermekemben és az ő gyermekeiben, generációk során át, akár egy végtelen, hömpölygő folyam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Meg fogunk halni, és ez a tény módfelett szerencsésekké avat bennünket. A legtöbben soha nem halnak meg, minthogy nem is jönnek világra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás