A kategóriához 577 idézet tartozik (bővebb infó)


Könnyebb megszerezni valamit, mint elveszíteni,
mert ami egyszer már tied volt, nehéz azt elfeledni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs, ami csillapítaná a Trianon okozta seblázat. Ám a csonkításnál nagyobb probléma, hogy a műveltségétől megfosztott nemzet nem csupán identitását veszti el, hanem emberi tartását is, majd emberiességét, és végül: emberségét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Oly elvontan létezik a lényed,
Hogy míg elnézlek, s fürkészem szemed
Két szememmel, képed szertefoszlik,
És nem őrzök meg belőle semmit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek bármilyen veszteséget kibírnak mindaddig, ameddig képesek önmaguk maradni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fölény elvesztése egyik legnagyobb nyereségünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem kell már a csillag! Kinek ragyog?

Oltsátok ki a Holdat, takarjátok el a Napot!

Kiszáradhat az óceán, elpusztulhat az erdő,

Úgysem hoz már semmi jót a jövendő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Régi nyomokat keresek, melyeket elfújt a szél. Régi szavakat, melyeket elmosott a víz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csoda az, ami bennünk és körülöttünk van - de nem vesszük észre. Amíg éljük, azt hisszük, természetes... Csak amikor elmúlt már, döbbenünk rá, hogy csodában éltünk. Utólag. De akkor már késő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hová lettek szerelmeink?
Hová boldog szép napjaink...
Hervadt mámor, hajunk a szélben
Lopott csókok, vad álmok éjjel
Mindez mivé, hova lett,
Ki mondja meg...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szeretet kényszerítette arra, hogy mindenáron megfeleljen az elvárásoknak, még akkor is, ha ezért saját álmait kellett föláldoznia. (...) Nem vette számításba, hogy egyszer úgyis ráébred a rideg valóságra, és akkor majd nem tudja, hogyan védje meg magát, védtelen lesz és kiszolgáltatott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A pénzt, amit megkeresünk, nem vihetjük a sírba, az ellustult időt viszont igen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akik a végvárakat megjárták, nem úgy sírnak, mint ki sajnál, mert temet, nem úgy, mint a lányok vagy a gyermekek, kívül nekik semmi, csak belül csorog, minden, csorog nagyon, végig, az összeszorult nyelőcsövön, bele a gyomorba, s onnét a vérerekbe, a belekbe, a sejtekbe, és minden kis pórusába a szervezetnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A rémálom nem bennem élt, hanem én éltem át minden egyes elátkozott napfelkeltével, amit nélküle kellett megélnem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem hiszem, hogy könnyebb lesz valaha is. Csak hozzászoksz az ürességhez, a veszteséghez, és megtanulsz vele élni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki pénzt veszít, sokat veszíthet, aki a lelkesedését veszíti el, az mindenét elveszíti.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Eleinte tele vagyunk reménnyel. Úgy tűnik, az egész világ nekünk dolgozik. Sose vesztünk. Azt mondják, az őrültség egyik jele, hogy nem fogadjuk el a veszteséget. Ez valószínűleg igaz. De néha... csak így lehet életben maradni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lelkem, szívem kitárom a piacra,
Túladok én is minden kincsemen...
...De nincs erőm ily nyomorulttá válni,
Óh, nincs erőm, én édes Istenem!...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyönyörű, kora nyári szürkület ereszkedett alá, amikor nagyon tudnak fájni az emlékek, a kezdet és a befejezés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Abban a pillanatban, amikor a szeretet elkezd mérni és súlyozni, nyomban eltűnik, és csak keserű emlék marad utána.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elmúlnak a dolgok. Azok is, amik azt ígérik, hogy nem múlnak el soha.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tűz egy pillanatnyi, átmeneti dolog - a tünékenység megtestesülése. Hirtelen jön, életre üvölti magát, amikor a forróság összeér a levelekkel, és fellobban, éhesen táncol, amíg körülötte minden megfeketedik, és összetöpörödik. Amikor már semmi sem maradt kialszik, eltűnik, semmit sem hagy hátra, csak felhasználhatatlan tápláléka hamvait.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember az omladékban is a régi épületet látja. A virág csak virág, ha elhervad is. Az álom szép, ha elszállott is...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Feltételezem, ha az ember már elveszítette a legfontosabbat, az apróságok, mint a jó hír és az erény, megkopnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A veszteség érzése később állandósult; soha az újnak nem tudtam örülni, de sajnáltam a régit, ami a jövendővel együtt elveszett. Ez volt az első eset. Itt kezdődött, hogy a jelent kifosztva a kormos múltat áhítottam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden elmúlik, és úgy lesz örök,
Mint a fényből szőtt szerelem,
Mert az ember százszor is elbukik,
De a halhatatlan hűség benne nem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mikor a sötét gondok hangja hallgat,
S édes áhitat dala ring a számon:
Téged hívlak, hallod? Nevedet kiáltom,
Kioldod-é homályba hullt hatalmad?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mert ő becsűletes lelkű, igaz;
Azt gondolá, hogy minden ember az.
És e hitének áldozatja lett,
Elveszte mindent, amit keresett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi rosszabb? Elveszíteni valamit, vagy meg sem kapni?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Legjobban azzal ébreszthetsz magadban új gondolatokat, ha leragasztasz egy levelet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor megnősülsz, elveszted a barátaid közül azokat, akiknek nem tetszik a választásod. Amikor elválsz, elveszted a maradéknak a felét, mert a feleségek félnek a rossz példától. És később az utolsó negyednek a felét is, ha netalántán újranősülsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak rólad villan elmosódó
rajz: még látni, fogni akarom,

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A valóra válás mindig értékvesztéssel jár.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kudarcot nem lehet elfogadni. De néha mégis előfordul. Akkor pedig bele kell nyugodni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A sírás nem forrasztja össze, ami eltört.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A háború kárral jár.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás