A kategóriához 3 116 idézet tartozik (bővebb infó)


Az anyák olyanok, mint a rendőrök. Mindig elhiszik a legrosszabbat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ki vagyok én? Mi a múltam? Mi lesz a jövőm? Ezeket a kérdéseket minden ember felteszi legalább egyszer az életében (...), ámbár csak serdülőkorban aggasztóak ezek a problémák. Bizonyos kor után az ember elunja az efféle haszontalan gondolatokat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A panaszkodó ember olyan, mint a rossz gyerek, aki megkíván egy játékot, és amikor megkapja, nincsen vele megelégedve.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akinek szeme van rá, látja, ki a valódi elöljáró, aki ismeri az emberei szükségét, és ki az, aki csak követel, de cserébe semmit sem ad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor az embernek mindent meg kell köszönnie, meg folyton olyanokat mondani, hogy milyen kedves tőled, meg hasonlók, akkor az ember belülről egy kicsit megrothad, és a változatosság kedvéért úgy szeretne egyszer jól odamondani... De amikor végre alkalma nyílik rá, a fejébe száll, és azon kapja magát, hogy túl messzire ment.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem tudod, hogy minden keresztény lélek, amely becsülettel dolgozik a maga kis körében - akármi legyen is az -, túlságosan rövidnek fogja találni halandó életét ahhoz képest, hogy milyen töméntelen lehetőség van benne arra, hogy hasznossá tegye magát! Nem tudod, hogy semmi megbánással jóvá nem tehetjük egy élet elmulasztott alkalmait? Pedig én elmulasztottam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mondd meg, mit olvasol, és megmondom, ki vagy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A beszéd, bármilyen könnyed, bármilyen semmitmondó, elkerülhetetlenül elárulja, hogy milyen fajta ember az illető.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kérdések. Bonyolultaknak látszanak, pedig már esszenciái a megtörténteknek és a megtörténendőknek. Az ember csökönyös törekvése arra, hogy azért is tisztán lásson egy zűrös világban. Fogalmakat szüljön csak azért, hogy skatulyákba helyezhesse a dolgokat. A dolgokat, melyek minden tükörben: minden egyes ember elméjében másként, vagy homlokegyenest ellenkezően tükröződnek. Minél szorosabb egy-egy skatulya, annál dühösebbek egymásra az emberek, hiszen szoronganak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az elhunytban legtöbbször nem az elhunytat siratjuk, hanem önmagunkat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A bizonytalan ember mindig felruházza a partnerét olyan tulajdonságokkal, amelyekkel a másik nem rendelkezik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgy látszik (…), hogy az emberek megrontották a természetet, mert nem születtek farkasoknak, és lám, mégis farkasok lettek. Az Úristen nem adott nékik huszonnégy fontos ágyúkat, se szuronyokat, s mégis csináltak maguknak ágyúkat és szuronyokat, csak hogy elpusztítsák egymást.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az embernek a szelleme és a szenvedélye a kormánylapát, (...) és a tengerjáró lelkünk vitorlái. Ha valamelyik eltörik, az ember csak hánykolódni és sodródni tud, vagy még mozdulatlanul vesztegel a tenger közepén. Az értelem számára egyedül az irányítás a meghatározó erő; és a szenvedély, amit nem tartunk kordában, olyan láng, amely saját magát pusztítja el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehetséges, hogy ki lehet emelni valakit a saját életéből, majd lepottyantani őt egy idegen hely közepére, és az illető teljesen másmilyennek fog tűnni. De még ha így is alakul, az adott személy valójában nem változik meg, csak más a környezete, mások a körülmények és a szereplők.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Részeg ember nem hazudik, ami a szívén, az a nyelvén.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgy ül ott, olyan elgyötörten, mint aki halni készül, s amint gonoszkodnia lehet, íme életre kap. Hiába, mindig is tudtam, hogy a gonoszság az életerő legbiztosabb forrása.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hasonlóbb, a szokványosabb emberek voltak mindig és vannak előnyben, a válogatottabbak, kifinomultabbak, ritkábbak, nehezebben érthetőek könnyen egyedül maradnak, magányukban baleseteknek kiszolgáltatottabbak, s utódokban ritkán szaporák.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jellegzetes emberi vonás, hogy ha személyes problémákkal kerülünk szembe, a legmélyebben személyes dolgokat a legnehezebb a logikánk ítélőszéke elé citálni. Inkább vergődünk, kapkodunk, inkább okolunk akármit, mint az igazi, mélyen gyökerező valamit, ami valójában emészt minket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A női hiúság sosem bocsát meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A félelem az emberi tudat legmegfoghatatlanabb és legtitkosabb rugója.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy nekem tízezer, ha a legkülönb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Miközben párhuzamosan éljük életünket, embertársaink világába csak gyér betekintést nyerhetünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Még a legközelebbi barátok és családtagok is meglephetnek váratlan reakciókkal, érzelmekkel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Őrültség lehetetlenséget hajszolni; márpedig lehetetlen, hogy a hitvány emberek másképp cselekedjenek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudom, hogy szamár vagy... megbántasz valakit, bár nem is akarod... visszavágsz, csak a visszavágás kedvéért... "Szellemes" vagy, és ha valaki visszaszellemeskedik, halálosan megsértődsz. Kapsz esetleg egy pofont, és rettenetesen igazságtalannak érzed - mint ahogy minden pofon igazságtalan -, de arra nem gondolsz, hogy ennek a pofonnak a szülőanyja a te kedélyes szellemességed volt... Vigyáznod kell magadra, mert az élet nem lesz kegyes hozzád!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Semmi sem illetlenebb és bosszantóbb a többiek számára, mint ha valaki olyan környezetben pontos, ahol mindenki a viszonylagosság nyájas és tág értelmezéséhez tartja magát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne azt nézd, ki milyen: rossz-e, jó-e; ez nem maradandó: ami tegnap még jó volt, ma már rossz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Érdekes, hogy a legmerészebb gondolkodó emberek sokszor tökéletes megadással alkalmazkodnak a társadalom külső szabályaihoz. A gondolat maga kielégíti őket anélkül, hogy azt a cselekvés hús-vér valóságává formálnák.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember azon a napon veszíti el az ifjúságát, amikor cinikussá válik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Most kezdek rádöbbenni, milyen tévesen ítélem meg az embereket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amilyen ősi, oly biztos e tapasztalat: mondd meg, mivel dicsekszel, s én megmondom, mi hiányzik leginkább belőled.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megszokta, hogy minden ember egy idegen lény ezen a földön, akármilyen kapcsokkal is csatolja őket egymáshoz a vér, borzalmasan messze van mégis egymástól a lelkük. Minden embernek csak a maga érzései a fontosak, mert minden ember azt hiszi, hogy csak őérette van a világ, és minden, ami rajta van ezen a világon, felesleges, ha nem az ő vágyait szolgálja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

És akkor mi van? Elkövettél egy hibát. Én folyamatosan hibákat követek el. (...) Az emberek változnak. Folyamatosan változunk, nem? Te sem vagy ugyanolyan, mint amilyen akkor voltál. Én sem vagyok ugyanolyan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Soha nem láttam meg benne többet, mint amennyit előszörre láttam, mert már akkor láttam mindent. Az egész lényét, amibe beleszerettem, és sosem tudtam elkapni, se megmagyarázni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A felsőbbrendű ember azonban felül tud emelkedni az előítéleteken, a keresztény pedig beletörődik a bajokba, amelyeket minden jó cselekedet maga után von, ha éppen nem is egyezik az elfogadott elvekkel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás