„ Ezt mondtad: "Képed keresem,
ha ágyba fekszem, kedvesem,
nyitott szemem sír nedvesen
és fájva". ”

„ Visszalopnék én, ha tudnék, minden órát,
De nincs erőm, hogy kiálljak még egy próbát.
Néha rám tör még az összes szép emlék,
De nélküled mind elhagyott ajándék. ”

„ Valahogy semmit nem lehet szavakkal igazán elmondani, semmit, ami az életben nagyon fontos... Tudod, ami olyan fontos, mint a születés, vagy a halál. Azt még azokkal a bizonyos szavakkal sem lehet elmondani. Talán a zene elmondja, nem tudom... Vagy ha ez ember vágyakozik és megérint valakit, így... Ne mozdulj. Ez az én másik barátom nem ok nélkül bújta a vége felé a szótárakat. Keresett egy szót. De nem találta meg. ”

„ Hiányod hiányzik.
Jóból, rosszból. ”

„ Napfény játszik arcomon,
lassan égnek fordítom,
hiányzol nagyon.
Megrémít a messzeség,
onnan nem tért vissza még,
ami köztünk volt szép.
Csak álmokban élni
nincs értelme rég.
De kár volna kérni,
nem őrizhetnéd,
a lelkemben őrzöm az érzést, mi véd,
hogy együtt kell szállnunk,
ez a Földön tart még. ”

„ Lelkének sebe mélyült, de nem volt már olyan eleven. A csend, amely körülfogta, s kemény konoksággal visszhangozta magányos lépteit, mindig egy és ugyanazon körben forgó gondolatait, megnövesztette ugyan árvaságának érzetét, de már mindennapjainak részévé vált. Félt az estétől, amikor hazaért, s nem volt kire várnia. Félt a reggeltől, amikor egyedül ébredt, s nem figyelhette alvását, ébredését, jövés-menését annak a lénynek, akinek létezése teljesen betöltötte. A bénaság érzése, hogy valamit kitéptek lelke belsejéből, s hogy a csonk egyre vérzik, és soha nem gyógyul be, soha nem egészül ki - egy pillanatra sem hunyt ki. De most már mindez hozzátartozott az életéhez. ”

„ Olvasni is próbáltam, de képtelenül kevés könyv bírt lekötni. Kifestettem a házat, hatalmas takarításokat csaptam, dühödten gondoztam a kertet, írni tanítottam a papagájodat, beszélni a kutyát, roskadtra dolgoztam magam, még a szabadidőmben is bűnözőket hajkurásztam, gyilkos szigorú kiképzőtáborban nyaraltam, lovagolni és latin táncórákra jártam, még egy rabszolgatartó tamagocsit is beszereztem, és azt boldogságban tartottam, míg meg nem halt, ám semmi, de semmi nem bírt pótolni téged. ”

„ Ahányszor csak lehunyom a szemem, az ő arcát látom magam előtt. Így aztán elég gyakran becsukom a szemem. ”

„ Mi lenne amikor Hiányomat látnád
Rettegnél éjszaka Csak a hajnalt várnád
Rettegnél és sírnál Boldogtalan lennél
Nem ennél nem innál Hívnál és keresnél ”

„ Csak olyasmi hiányozhat egy embernek, amire még emlékszik. ”

„ Hol voltál, amikor magamra maradtam,
Utolsót dobbanó szívvel, egymagamban? ”

„ Elromlott jó néhány hét,
És néhány hónap és év.
De nagyon vártam, hogy arcod újra lássam,
Mikor vasárnap lesz szívem mélyén. ”

„ Odavetsz hanyagul a mindennapoknak
és én mindezt hagyom eljön az én időm
eljön tudom de mit kezdek majd vele: mióta ismerlek
nincs bosszúnak helye a szívemben kitöltesz mindent
bokrokat nevel a csend bennem erdőket hiányod
hegyek gyűrődnek arcomon és a forró magma a szívemben kihűl. ”

„ Könnyebben elviseltem volna, ha megöl ebben a pillanatban, mintsem egyujjnyival is távolabb kerüljek tőle. ”

„ Szeretsz? De én megint magam vagyok
S mint elhagyott halott
Kit senki, senki nem viraszt
Fölérez, éled ujra bennem
Szerelmem -
Sikong és te nem hallod azt.
Nem hallod azt se meg soha
Mikor szólitlak, hívlak, vágylak,
Nevedtől hangos a szoba
Ahol a sóhajtásaim tanyáznak. ”

„ Olyan voltam, mint egy eltévedt hold - a planéta, amely körül keringtem, megsemmisült valamilyen katasztrófafilm-szerű kataklizmában -, de én csak kerengtem tovább szorosan a hűlt helye körül, fittyet hányva a gravitáció törvényeire. ”

„ Amikor távol vagyunk a szeretett lénytől, minden járókelő őrá emlékeztet. ”

„ Oly régen és annyira hiányzol, hogy már kívül hordom az idegvégződéseimet. ”

„ Álmodom még, hogy visszatér,
És úgy, mint rég, velem lesz mindig.
Hazug az álom, bármily szép.
Ő nem jön már, s hiánya pusztít! ”

„ Azt hitte, ha életben találja, az elég lesz ahhoz, hogy tovább élje az életét - de a gondolat, hogy itt él valahol ezen a bolygón, de nem vele, furcsa mód szinte megbénította. ”

„ Vele takarózva aludtam el, s rémülten ültem fel reggel, tudván, hogy elment, hiszen fáztam. ”

„ De hiszen mi vagyunk a szél... Összegyűjti és emlékben tartja mindnyájunk hangját, aztán fecseg-susog a lombok közt meg a réten. ”

„ Ha ébren vagyok, fáj, lüktet hiányod,
néha hangtalan szavakkal utánad kiáltok.
Ha lesz egy szív majd, mely érted dobban,
Kérlek, szeresd magadnál sokkal jobban. ”

„ S ez időtlen tértelen űrben megállt az életem is,
csak mint kikapcsolt gépezet kis bolond kereke,
szivemben zakatol egyre a csendben:
hol vagy most? hol vagy most?
szivemben zakatol s vár szikra-jeledre,
melytől húnyt szemem újra kigyúl,
újra kigyúl egész életem
megindul
feléd. ”

„ Szeress most úgy, ahogy nem lehet,
ahogy nem lehetek veled!
Miért kellett, hogy megkívánjam,
ugyanúgy, ahogy elhibáztam!
Úgy, ahogy nem lehet,
ahogy nem lehetek veled! ”

„ Mert messze vagy, mert messze vagy,
olthatatlan a szomjúságom,
hangodat, hogyha hallanám,
nem lenne több szomorúságom,
hogyha látnám szép arcodat,
le nem venném a szemem róla,
s titkon néznélek éjjel is,
álmodban, amikor nem tudsz róla. ”

„ A rémálom nem bennem élt, hanem én éltem át minden egyes elátkozott napfelkeltével, amit nélküle kellett megélnem. ”

„ Ha valaki már régen adta jelét, hogy szeret, akkor én úgy érzem, hogy már nem. Főleg, ha közben másnak is adott szeretetet. Ezért nekem folyamatosan kell az, hogy mások éreztessék a szeretetüket velem, különben elvész, és ezzel együtt én is. ”

„ De verseim hangoddal telve még,
s a tieid az én lélegzetemmel.
Van tűz, amelyet eloltani nem mer
felejtés, félelem se: égten ég.
Ó, hogy emlékezem most, félve-vágyva,
rózsaszín, száraz ajkad vonalára! ”

„ Az hiányzik a legjobban, aki legkorábban megy el. ”

„ Ha valaki elment, és ezzel együtt kitépte a szíved, nagyon sokáig képtelen vagy neki megbocsátani. Először önmagad hibáztatod mindenért, ami nem vagy, mindenért, amiben mások jobbak nálad. Aztán őt okolod. Sírsz miatta, szidod magadban, százszor is megfogadod, hogy nem veszed a szádra többé a nevét, és nem nyitsz ki újságot, amiben ő szerepel. Nem nézel tévét. Nem hallgatsz zenét. Nem beszélgetsz másokkal. Nem zongorázol. Egyszóval nem érzel. Csakhogy így hermetikusan elzárod magad mindentől, ami segíthetne, hogy továbblépj, hogy megértsd: ő, akiért te az életed is odaadtad volna, nem tudott neked eleget adni önmagából. Ő pontosan annyit volt képes adni, ő pontosan olyan volt, amilyenné formálta élete során a rá ható több millió tényező. Nem tudott jobb lenni hozzád, ezt a szívrepesztő tényt, így ahogy van, el kell fogadni.  ”

„ Aminek mennie kell, menjen. Hidd el, engedd el!
Ne keverd terveid érzelmekvezérelt elvekkel.
Személyek és tárgyak, be nem teljesült vágyak,
gondold végig, neked hány hiányzik, és te hánynak. ”

„ Mikor a sötét gondok hangja hallgat,
S édes áhitat dala ring a számon:
Téged hívlak, hallod? Nevedet kiáltom,
Kioldod-é homályba hullt hatalmad? ”

„ Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem. ”

„ Válságos helyzet:
tudom, hogy boldog vagyok,
csak épp nem érzem. ”