A kategóriához 729 idézet tartozik (bővebb infó)


Mindenki tud szeretni, hiszen mindannyian ezzel az adottsággal születünk. Van, aki eleve jól csinálja, de a többségnek újra kell tanulnia, vissza kell emlékeznie, hogyan szeretett, és mindenkinek - kivétel nélkül mindenkinek - el kell égetnie az elmúlt érzelmeket, újra kell élnie néhány örömöt és fájdalmat, botlást és gyógyulást, hogy észrevehesse a vezérfonalat, ami ott rejlik minden új találkozásban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Álom-e?
A foszlány mi reménnyé ásítja lelkem?
Hallom-e?
A suttogó hangját?
Hiszem-e?
Árulón ismételt ragját?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ez az oka, amiért az álmok olyan veszélyesek: úgy terjednek, mint a tűz, és néha tökéletesen elpusztítanak bennünket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nézd, ez az én harcom,
És csak nekem ég az arcom.
A remény bennem
Csak addig él,
Ameddig én életben tartom.
Még bírja a testem,
Nem kell pánikba esnem.
Vannak még csodák,
Csak mondd,
Hogy merre keressem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A sors úgysem lehetett erősebb a közönyös bátorságnál, amely ellene szegült. Az ember, ha sorsa végképp elviselhetetlenné válik, bármikor megölheti magát. Jó volt ezt tudni, de jólesett tudni azt is, hogy semmi sincs veszve addig, amíg él.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A remény szívós valami. Levágod és újranő. Valami elvétetett, lezárult, megsemmisült, de a helyén újra kihajt a remény.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A remény olyan, mint egy üvegszilánk a talpadban. Amíg a húsodba vág, addig minden lépésnél fájdalmat okoz. De ha kihúzzák, vérzik ugyan egy darabig, és az is eltart egy ideig, amíg begyógyul, de a végén ismét tudsz járni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Természetesen a világ tele van vesztesekkel, de ők is próbálnak valahogy átevickélni az életen. Amellett az sem biztos, hogy mi mindig veszítünk, néha kiegyenlítődik a számla.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Van valami itt belül, amit nem vehetnek el. Nem nyúlhatnak hozzá. Ami csak a tiéd.
- Miről beszélsz?
- A reményről.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Próbáltam úgy tenni, mintha nem hinnék neki, de belülről erősödött bennem a remény, megtörténhet valaha az, hogy egyszer egy nagyszerű srác az én puszta látásomtól hanyatt esik?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Remélem: igen?
Remélem: nem?
- Tudom: úgy lesz
jó, ahogyan lesz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet korántsem tökéletes, de (...) mégsem annyira reménytelen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Képes leszek szeretni minden szeretetlenség fölött,
Adni akkor is, ha mindentől megfosztanak;
Örömmel dolgozni minden akadály ellenére;
Kinyújtani a kezem még a legnagyobb magányban és elhagyatottságban is;
Felszárítani a könnyeimet akkor is, ha zokogok;
És hinni akkor is, ha nem hisznek bennem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ah, a szív is úgy nyilik meg,
Mint sötétben a szemek.
Boldogságban zárva tartja
Rózsaszínü ajtaját,
Az örömnek gazdag árja,
Hogy ne fojtsa el lakát;
Búban, kínban, szenvedésben
Titkos mélyeit kitárja,
Hogy, ha még van, a reménynek
Elfogadja sugarát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hamvakból új tűz éled, árnyból fénysugár tör elő, egy lesz újra a kettétört penge s király lesz a koronátlan fő!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nézz a fényre, a nap reménykedik minden nap hajnalán.
Hidd el, mindennek két arca van, az egyik oldalán a gonosz, és a jóság a másik oldalán.
A gonosztól megtanulsz vigyázni,
és a jóságtól megértő leszel és nagyon vidám.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akinek barátja van, mindig remélhet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van, aki csalódásainak építőkockáiból is képes a remény ingatag tornyát felrakni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

De hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek!
Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megint benne voltak a drótok és csövek. Az üvegdoboz lecsukva. Nem mozgott. Fehérbe burkolva feküdt. Pihés volt a haja, egyenes szálú, sötét. Szerettem volna megérinteni, megérinteni a bőrét, érezni az ujjaimmal, milyen puha. A két kis keze szorosan ökölbe szorítva feküdt kétoldalt a feje mellett. Nem szóltunk semmit. Hallottam a saját lélegzetem, a szüleim szapora, ijedt lélegzetvételét mellettem. Hallottam, ahogy visszaszippantják a könnyeiket. Figyeltem. Erősen figyeltem, és a zajokon át egyszer csak meghallottam a kicsit, lélegzete finom, távoli sípolását, mintha másik világról jönne. Erősebben figyeltem, míg azt nem hittem, a szívverését hallom. Azt mondtam magamnak, ha elég erősen figyelem a légzését, vigyázok a szívdobbanásaira, nem hal meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Remény - hogy meggyűlölte ezt a szót! Az ember lelkébe plántált alattomos mag nem kíván ápolást, titkon gyarapszik, majd látványosan virágba borul, ahogy az ember óhatatlanul is dédelgeti. A remény akadályozza meg azt is, hogy az ember a tapasztalattól fogadjon el tanácsot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tél nem tart örökké; a tavasz nem marad el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mind azt tesszük, amit tehetünk, be kell érni vele... és ha nem érjük be, akkor is azt kell tenni. Semmi soha nem vész el. Semmi, amit meg ne lehetne találni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gondolataid betakarnak, és álmaimban táncolok veled, hogy visszatérjen a hajnal. (...) Az a baj, hogy anélkül lépek át egyik évszakból a másikba, hogy a karomba zárhatnálak, de továbbra is él bennem a remény.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hajnal mégis az emberek örök reménye.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Magukkal cipelik a menny reménységét, az irányítja viselkedésüket: a holnapért megéri ez a sok durva mozdulat, verejték, vérszegény várakozás. Az eljövendő élet szebb lesz, mint az, amelyik elmúlt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az igazi kétségbeesést a remény táplálja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha nem is kell sok, hogy az álmok valóra váljanak, csak meg kell látni a valóságban az álmot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden reggel újrakezdés, minden reggel új világ.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szomorú vagy, magad vagy, és úgy érzed, dől a ház,
egyszer csak kopogtatnak, s ott áll, akire vársz.
A boldogság egy hajszál, egy szó, egy mozdulat,
Csak mozdulj meg, csak szólj már, csak el ne hagyd magad!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minő boldogság azt gondolni, hogy pontosan tudhatjuk, mi történik körülöttünk, vagy azt remélni, hogy az állandóság egyáltalán létezhet a Földön.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tátongó szakadék szélére kerültél.
Úgy érzed, nincs menekvés.
De figyelj csak!
Léptek közelednek feléd, ismerős léptek.
Valaki szólongatva keres téged.
Figyelj.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kívánság feladata, hogy jobbá tegye az életünket, és a világot, még akkor is, ha csak egészen kicsit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem hiszek az Elrendelésben,
mert van szivemben akarat,
s tán ha kezem máskép legyintem,
a világ másfelé halad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Játsszuk el, hogy most neked is kék az ég,
Hogy hinni tudsz úgy, mint rég,
Mikor gyerekek voltunk még.
Játsszuk el azt, hogy örök a barátság,
Hogy az igaz nem hazugság,
Hogy az álom is valóság!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás