„ A memória az a képességünk, amellyel felejtünk... ”

„ Én már ilyen vagyok. Vagy rögtön felejtek, vagy egyáltalán nem felejtek. ”

„ Ami fontos, azt nem felejted el soha. ”

„ A kéznek is kell tudni emlékezni. A soha meg nem érintett kezek melegére, a meg nem érintett homlokok, a lázból gyógyulók homlokának meleg hűvösére. Egyáltalán, az embernek kézzel, lábbal - gyomrával és tüdejével is - emlékeznie kell, mert semmije sincs, csak az, amit ily módon megőriz. Miért, hogy a felejtéshez van nagyobb tehetségünk? ”

„ Az életben az a legfontosabb, hogy tudjunk felejteni. Hogy ne rágódjunk a múlton túl sokat. Hogy képesek legyünk átlépni a minden pillanatban megdöglő jelenen, akár egy lótetemen, és akkor lehet előre masírozni. ”

„ Az egyetlen bosszú és az egyetlen bocsánat a felejtés. ”

„ Megbocsátani és felejteni annyi, mint becses tapasztalatokat az ablakon kidobni. ”

„ Eddig féltem az emlékektől, nem akartam tudni róluk, ahogy a múltról se, mindig a pillanatnak éltem, úgy, hogy a jövő és a múlt nem létezik. De rájöttem, azok vagyunk, amiket az emlékeinkből fel tudunk idézni, és az, hogy minek tartjuk magunkat, nagyban befolyásolja, mi történhet majd velünk a jövőben. ”

„ Soha nem érkezett senki, aki megtanítana felejteni. Hogyan kell idegen ajtók előtt a terhet letenni. Letenni és ott felejteni. ”

„ Meg kell értened, hogy vannak dolgok... amiket nehéz elfelejteni. ”

„ Néha a múlt nem múlik el, nem hajlandó feledésbe süllyedni. Mellettünk marad, mintha azt mondaná: még nem végeztél velem. ”

„ Értelmünk gyakorlati használata során a felejtés épp oly fontos, mint az emlékezés. ”

„ Ki egykor, mint én, oly boldog vala,
S többé reménye sincs, hogy az lehet:
Annak felejtés ad csak enyhülést,
Nem a te képed, jó emlékezet! ”

„ A felejtést és érzékelést illetően a következő megfigyeléseket gyűjtöttem össze: (...) a jót hajlamos vagyok abban a pillanatban elfelejteni, amikor megtörténik, a rosszat nem: emlékszem minden neheztelésre, mellőzésre, visszautasításra, amikor megfeledkeztek rólam, átnéztek rajtam, vagy faképnél hagytak. A jóra talán ezért nem marad szabad agykapacitásom. ”

„ - Van, amit elfelejt az ember, ugye?
- Igen. Elfelejti, amire emlékezni akar és emlékszik arra, amit el akar felejteni. ”

„ Ábrándjaid eljátssza újra multad,
Csak bánatod tesz rájuk hangfogót...
A feledés homályából kibukkan
Egy régi arc és feléd mosolyog. ”

„ Százszorta jobb, hogy mosolyogj s felejts,
semmint emlékezz és egy könnyet ejts. ”

„ Jótevőinken kívül semmit sem felejtünk el. ”

„ Az emlékezés tarka szőttesét az évek múlásával egyre inkább megfakítja, elszínteleníti a feledés. Csak azt nem feledjük el, akinek a munkássága gondolattá vált. ”

„ A meglévő emlékek elfelejtése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy hálózatainkban elég hely legyen az újak számára. ”

„ Előfordul, hogy egy emléket olyan mélyre elások, hogy el is felejtem, így kevésbé fájdalmas, mint nap mint nap szembesülni vele. ”

„ Egy mozdulat, egy pillanat,
És végre szétszakad a varázslat:
Nincs fájdalom, nincs félelem,
Nincs többé kőszikla a lelkemen. ”

„ A gyerekkor a bizalmatlanság melegágya. Kegyetlenül megtréfálnak, s te kegyetlenül tréfálsz. A kín emlékét kínzással feleded. ”

„ Csak az hal meg, akit elfelejtenek. ”

„ Azt mondják, az idő gyógyít,
Hogy feledni is lehet - ”

„ Nem az menekül meg a múlttól, aki elfelejti. ”

„ A múltat el kell felejtenünk! Azelőtt talán nem szerettem őt annyira, mint most. De ilyen esetekben legnagyobb baj a jó emlékezőtehetség. ”

„ A feledés átírt pergamen. Történik valami, és az elmosódott írásjegyek kiütnek az ámult emlékezés vonalközein. ”

„ Felejteni. Micsoda szó. Iszonyú, vigasztaló és kísérteties! Hát lehet élni felejtés nélkül? Csakhogy ki tud eleget felejteni? Az emlékezés salakja összezúzza a szívet. Igazán csak az lehet szabad, akinek semmije sem maradt már abból, amiért élt. ”

„ Az erős koncentrációnak sokszor az a következménye, hogy az ember könnyen elfelejti a már befejezett dolgokat. ”

„ Nekem valójában fogalmam sincs róla, mit jelent az, hogy "megbocsátani". Nem foglalhatja magában a "feledés"-t, az ugyanis fiziológiai folyamat, és nem függ az akarattól. Mindannyiunknak van egy csokorra való emlékünk, amitől boldogan megszabadulnánk, de valahogy épp ezek a legragaszkodóbb természetűek. ”

„ Vajon lehet elfelejteni
Sok fény és árny után,
Ki jó barát, jó ismerős
Volt hajdanán? ”