A kategóriához 1 579 idézet tartozik (bővebb infó)


A lány némán ült mellettem; az ablakon keresztül fények és árnyak vetültek az arcára. Olykor ránéztem, és újra eszembe jutott az első este, amikor megismertem. Az arca most komolyabb volt, egy kissé idegenebb, mint az imént, de nagyon szép - igen, ez volt az az arc, amely akkor megragadott, és azóta sem eresztett el. Valami nyugalmas titkot sejtetett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A rokonszenveknek meg az ellenszenveknek szaguk van a levegőben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak szüless meg. Szüld meg magad. Lobbantsd lángra a szívedet, s hagyd, hogy ez a lángocska eloszlassa az egész elmúlt éved sötétségét! S ha ez a kis gyerekláng megerősödik benned, menj a hozzátartozóidhoz. Vidd el nekik a békédet, az új arcodat, és azt a meggyőződésedet, hogy az életünk díszlete nem egy szoba, hanem az egész világmindenség.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha nehéz megállapítani a különbséget a valódi érzelmek és aközött, ha valaki csak ki akar használni. De amikor valami igazi... nos, azt tudni fogod.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ki az köztetek, aki szerelmes lett, s nem hallott zeneszót? Ki az, akit elkap az öröm egy váratlan jó hírre, és ne hallana azonnal muzsikát? Csak a félelem zenétlen! A félelemnek nincs muzsikája, csak zaja. Kegyetlen gépház zsivaja. Trafóház zizegése.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgy tűnik, sokkal nehezebb legyőzni a láthatatlan szenvedélyeket, mint fegyverrel meghódítani a látható világot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember sohasem azért lesz szomorú, mert a bánat kívülről rátör - hanem mert belülről csinálja. Az érzéseink sohasem kívülről szakadnak ránk, hanem belülről. És belül mindig azt érezzük, amit megengedünk magunknak!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szeretetünk nem múlik el azáltal, hogy a szeretett fél megbánt minket. Bár bizonyosan könnyebb lenne elviselni a fájdalmat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nagyon okosnak hiszik magukat a mesemondók, mikor egy ügyes húzással félbevágják a történetet ott, ahol a szerelmesek a legboldogabbak, mert így elfelejtkezünk arról, hogy mi a fájdalom. Mert természeténél fogva egy szerelem egyensúlya előbb-utóbb felborul.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig emlékezz rá, hogy csak az érzelmi kérdések igazán sürgősek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Erő kell, hogy felülemelkedj a szenvedéseken, hogy urald az érzelmeidet. Hogy megváltsd őket, ahhoz akarat kell.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kétségbeesés és igazság közeli rokonok - a kétségbeesett vallomás rendszerint hiteles, s ahogy nem adatik meg, hogy halálos ágyán meggyónjon, éppúgy a kétségbeesés képessége sem jut mindenkinek osztályrészül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Okkal mondtam, hogy boldogabb lennék egyedül. Nem azért, mert úgy gondoltam, egyedül boldogabb lehetnék. Azért, mert úgy gondoltam, ha szeretnék valakit, aztán szétmennénk, talán nem élném túl. Könnyebb egyedül lenni. Mert mi van, ha rájössz, hogy szükséged van a szeretetre, de nem kaphatod meg? Mi van, ha megszereted, és támaszkodsz rá? Mi van, ha erre alapozod az életed, és aztán minden szertefoszlik? Túlélhetsz ekkora fájdalmat?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy zárt kapcsolatban az emberek általában elfojtják kisebb bosszúságaikat, és negatív érzéseiket megtartják maguknak. A felszínen tehát minden pozitívnak látszik, de valójában a nyugvópont nagyon törékeny, és az érzések hirtelen megváltozásakor az egész felborulhat. Ám az olyan őszinte, nyílt, "valódi" kapcsolatnak, amelyben az emberek képesek arra, hogy megosszák egymással valódi érzéseiket és élményeiket - még a negatívakat is -, sohasem lesz ilyen nyugvópontja. Egy ilyen kapcsolatban az érzelmek állandó mozgásban vannak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Figyelemre méltó az érzelmek hatalmas befolyása az emberi természetre. Lehet valaki bármilyen közönséges, mihelyt erős és igazi érzést fejez ki, a belőle áradó különös fluidum megváltoztatja arckifejezését, élénkíti mozdulatait, színessé teszi hangját. A szenvedély hatása alatt gyakran a legostobább ember az ékesszólás legnagyobb magaslatára lendül, ha beszédben nem is, de gondolatban, s olyan lesz, mintha valami tündöklő szférában lebegne.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szenvedni nagy célokért, vallásért, emberi nézetekért, tudományért - valami. De szenvedni macskáért, egy nőnemű hun gyermekért, aki oly műveletlen, hogy az ábécét sem ismeri; olyan barbár, hogy szalonnát eszik reggelire, és aki még csak jókedvében sem néz rám szeretőn...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az érzelem, amelyekkel nem ajándékozzuk meg felebarátainkat, kárba vesznek! Az érzelmek minél bőségesebben törnek felszínre, annál fergetegesebb erővel ragadnak magukkal. Minél inkább felszabadítod magadban a forrást, annál sodróbb lesz hullámverése.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Emlékezhetsz... Arra emlékezhetsz, milyen volt élni. Milyen volt élvezni a napfényt, és nem csupán elviselni. Milyen volt lélegezni, és felfrissülni, felébredni, nem csak tátogni, ami csak egy rossz szokás. Arra emlékezhetsz, hogy milyen volt felsóhajtva megkönnyebbülni. És a sírás! Amikor sírtam, elmúlt a szomorúság, most meg csak gyülemlik bennem, és csak kavarog, kavarog, amíg azt sem tudom, ki vagyok!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szavak papírra vetett könnyek. A könnyek kicsorduló szavak. Nélkülük egyetlen öröm sem ragyog, egyetlen bánat sem ér véget. Ezért hát köszönöm a könnyeidet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néztem a nőt, aki addig voltam, és láttam, hogy gyenge, bár próbálja azt a látszatot kelteni, hogy erős. Mindentől fél, de elhiteti magával, hogy ez nem félelem, hanem annak az embernek a bölcsessége, aki ismeri a valóságot. Befalazza az ablakokat, nehogy besüssön a nap a szobájába: kifakítaná a régi bútorokat.
Láttam, ahogy a Másik a szoba sarkában ül: gyenge volt, fáradt és kiábrándult. Uralma alá hajtotta és rabszolgaságban tartotta azt, aminek mindig szabadon kéne szárnyalnia: az érzelmeit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem létezik olyan ékkő, ami betöltheti az ürességet a szívedben, mert maguk az érzéseid egyedül azok, amik kincsként ragyognak. (...) A család felé, a barátok felé, azok felé, akiket szeretsz... a tudat, hogy mennyire fontosak számodra. Hogy hiszel bennük. Hogy szereted őket. Ez olyan kincs, amit nem adhat meg neked más. Magadnak kell megtalálnod és érezned!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Igazi arcunk szemmel nem látható. Csak szívvel, néha.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz -
idesereglik, ami tovatűnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az érzéseidre hagyatkozol, akkor a Fény ereje vezetni fog.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Már összeroskadsz, - végre mondd:
mit is akarsz hát, te bolond?
Ki biztatott e sorsra itt,
hogy szívedet rohamra vidd,
és kitárt mellel odaállj,
hol a veszély szíven talál?
Honnan vetted rá a jogot,
ki volt, ki felhatalmazott,
hogy érte és a neviben
egy szót is szóljál? - Senki sem!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak annak nem fáj semmi, aki nem szeret. A közönynek nincsenek idegvégződései.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nők értenek hozzá ugyanazon pillanatban sírni, gyűlölni, haragudni, szeretni, ábrándozni és mosolyogni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem a mezőknek és nem a fáknak, hanem a szívnek kell virágba borulnia, hogy minden jobb legyen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fény harcosa átadja magát a benne lévő szenvedélyeknek és teljes átéléssel élvezi őket. Tudja, hogy nem kell lemondani a győzelmek boldogságáról, mert azok az élet részei, és örömet szereznek mindenkinek, aki részt vesz bennük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olyan végletek férnek el az emberi szívben, amit nem lehet kifejezni, csak érezni tud az ember!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nevetünk, amikor szabadnak, boldognak, a világ, az élet urainak érezzük magunkat; amikor az élet szép, amikor itthon érezzük magunkat ebben a világban. De látni fogjuk, hogy furcsa módon akkor is nevetünk, ha hirtelen kiesünk önnön életünkből, ha "kizuhanunk a világból"; ha valami betaszít minket, ha csak egy szempillantásra is, egy ismeretlen és idegen világ szakadékába. A viccek pontosan ezt teszik velünk: belöknek egy szakadékba. A viccek nem tréfálnak. Nem triviálisak. Egy romboló és egyben felszabadító démon lakik bennük. Veszélyesek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahol a becsvágy kezdődik, ott vége a naiv érzelmeknek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az érzelmeket ki kell adnunk magunkból. Akkor szenvedünk, ha nem tudjuk szabadon engedni őket. Olyankor csak gyűlnek a bensőnkben, míg teljesen megkeményednek, meghalnak bennünk. Borzasztó, ha ez történik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A megvetésből támadó gyűlölet mindig a leghevesebb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás