A kategóriához 886 idézet tartozik (bővebb infó)


Ha kitérünk a fájdalom elől - az elviselhető fájdalom elől -, akkor nem csupán arról van szó, hogy felborul a realitás: azt is jelenti egyúttal, hogy elszigeteljük magunkat a közös fájdalomtól, az emberiség fájdalmától. Olyan, mintha behúznánk vagy letörnénk adóvevőink antennáját; olyan, mintha az emberiség szenvedéseinek és örömének nagy szimfóniájában teljesen önfejűen játszanánk a saját kis dallamainkat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megálmodjuk eljövendő életszerepünket. S a sztorit is. A tapasztaláshoz szükséges eseményeket, korlátokat, visszahatásokat, bajokat mi magunk állítjuk magunk elé. Mert azt, hogy fájdalmat okozni: fáj, csak akkor tanulja meg az ember, ha neki is fáj.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ó, mit ér a szerető hűsége, ha szívünket összetöri annak a másiknak a hidegsége, akit jobban szeretünk!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ott ült a padon, könnyek peregtek az arcán, és tudni akarta, amit minden gyerek tudni akar, amikor valaki, akit szeretett, hirtelen eltűnik a színről: miért történik, miért velem történt, van ennek valami oka, vagy csak egy őrült rulett kerék forog? Ha jelent valamit, akkor mit kezdjek vele? Ha semmit nem jelent, akkor hogyan viseljem el?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor leejtünk egy poharat vagy egy tányért, hangos csörrenéssel törik össze. Amikor egy ablak vagy egy asztal törik el, vagy amikor egy kép leesik a falról, mind-mind zajt csap. De a szív, amikor összetörik, semmilyen hangot nem ad ki. (...) Hallgat, hogy azt kívánjuk, bárcsak szólna valami, hogy elterelje a figyelmünket a fájdalomról. Ha ad is hangot, az a belső hang. Üvölt, de nem hallja más, csak te. Olyan hangosan, hogy belecsendül a füled, hogy megfájdul a fejed. Fel-alá csapkod a mellkasodban, mint egy fogságba esett hatalmas fehér cápa, ordít, mint egy kölykétől megfosztott anyamedve. Így néz ki, így hangzik, csapkodó, rettegő, csapdába esett vadállat, ordít érzelmei rabjaként. Ez van a szerelemmel - senki sem érinthetetlen. Annyira vad és annyira nyers, mint amikor a nyílt sebet tengervízbe mártják. De amikor eltörik, mégis hallgat. Te csak ordítasz tovább odabenn, de senki se hallja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem tudni, mi a jobb: minél tovább gyereknek maradni, vagy minél előbb felnőni. Az egyetlen csalódás, ami teljesen bénítónak és visszafordíthatatlannak hat (...), amikor az ember saját maga vagy szerettei szenvedésein keresztül szembesül az élettel, és eszmél rá, hogy élete soha nem lesz kiegyensúlyozott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az igazi, kétségtelen fájdalom néha még egy elképesztően könnyelmű embert is képes komollyá, szilárddá tenni, ha csak rövid időre is; sőt az igazi, valódi fájdalomtól néha még az ostobák is megokosodnak, persze szintén csak egy időre: ilyen a fájdalom természete.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne higyj nekem, ha mosolygok
Álarcz ez csak arczomon,
Mit felöltök, ha a valót
Eltakarni akarom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

S te oh isten, ne küldj hervadt
Életemre uj tavaszt,
Nem kivánok tőled üdvöt,
Nem kérek tőled vigaszt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem biztos, hogy annak van a legnagyobb fájdalma, aki a leghangosabban jajgat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kinek kell többet szenvednie:
Annak-e, aki mindent kész eltűrni?
Vagy annak, aki nem bír eltűrni semmit se?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Talán egy könyvben vagyok egy betű.
Talán egy szó.
Talán egy költemény.
Mit tudom én.

Csak azt tudom,
hogy nagyon szomorú lehet az a mondat,
mit kiolvas belőlem valaki,
ha letette a tollat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha egyszer van egy törés, többé nem érezzük a határokat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szívet az élteti, ha megsebzik. A gyönyör kővé dermesztheti a szívet, a gazdagság kérgessé teheti, de a bánat nem törheti meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bevégzett csókkal lennénk szívesen
Megbékült holtak,
De kell az a csók, de hí az a tűz
S mondjuk szomorún:
Holnap. Majd holnap.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az eső könnyeket sírt az ablakra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ez a legnagyobb fájdalom az életben, mikor az ember szeret valakit, és nem tud vele élni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A leggyötrőbb fájdalom: az önvád fájdalma.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember mindig eljut egy olyan pontra, ahonnan már csak javulhat a helyzet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vágy szaggatott föl, csók vérezett meg,
Seb vagyok, tüzes, új kínra éhes,
Adj kínt nekem, a megéhezettnek:
Seb vagyok, csókolj, égess ki, égess.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fájdalom az az árcédula, mellyel Isten az élet értékeit beárazta.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mit számít, mennyi pénzem halmozódik fel a bankokban, ha minden reggel összetört szívvel ébredek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fáj néha minden,
fáj néha az egész életem,
fáj, hogy az élet véges,
Fáj, hogy sosem, sosem végtelen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amíg hullanak a könnyek, addig nem értük el a fájdalom tetőpontját, csak ha majd újra mosolygunk, akkor válik a fájdalom legyőzhetetlenné és végtelenné.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fájdalom, a veszteség és végül az elhagyatottság külön-külön is kegyetlen hajcsárok, együtt pedig csaknem elviselhetetlen pusztítóvá válnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Míg éltem, rontásod voltam - ha meghalok, halálod leszek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ujjaim sem
parancsolnak már
meleg fényt szemedbe
vodkának lesz melegedni kedve
dülöngélve járhatok csak
mint a részegek
üres zsebbel
markolva levegőt -
mea culpa
nem másztam meg a rézhegyet
érted én.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világ minden kincséért sem cserélném el azt a gyönyört, amit a kínjaim okoznak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szinte beleőrült abba a téveszmébe, hogy minden másképpen történt volna, ha ő is ott van azon a bizonyos éjszakán. Nem múlt el nap anélkül, hogy lélekben ne tért volna vissza a kisfia első hónapjaihoz. (...) Soha nem képzelte volna, hogy van rosszabb dolog is a saját halálánál. De amint anya lett, megértette, hogy a legkegyetlenebb próbatétel nem más, mint megélni annak a lénynek az eltűnését, akit ő hozott a világra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szólni nem mertem, mert a szemem gyanúsan égett, és féltem a könnyek lehetőségétől, ha esetleg ki merem nyitni a számat, biztosan kibukna rajta a fájdalom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szemöldökömet összehúzva farkasszemet néztem saját tükörképemmel, keresve, mi különöset láthatok a szememben. Ugyanolyan volt, mint máskor, a szokottnál kicsit szomorúbb, de...

Megtorpantam. Már tudtam, mit akart megláttatni velem Truska. A tekintetem nem egyszerűen szomorú volt - a legteljesebben hiányzott belőle az élet és a reménység. (...) Már tudtam, mire gondolt Truska, amikor arról beszélt, hogy az élő is lehet halott.
- Larten nem akar ezt - súgta a fülembe, miközben meredten bámultam azt az üres szemet a tükörben. - Ő szeret az életet. Azt akar, hogy te is szeressed. Mit mondana, ha látná ez az élőhalott tekintet, ami csak rosszabb lesz, ha nem hagysz abba? (...) Az üres nem jó - folytatta Truska. - Meg kell tölteni a szemedet. Ha nem örömmel, akkor bánattal és fájdalommal. Még a gyűlölet is jobb, mint az üres.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hiányzik néha egy kis fájdalom

Máskor meg nem bírom

azt, hogy folyton megkísért.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig a kín volt ólmos ostorom,
mindig magány a mély monostorom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem a fájdalommal van baj. A fájdalom kínoz, de nem pusztít el. A gond a magány, melyet a fájdalom szül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudom, már elmúlt, vége a szépnek,
Szépen, lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva, gátat szabva a hibáknak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás