„ Nem kértem életet, nem kértem bánatot, sem szenvedést,
De kaptam eleget, hidd el, mellé félelmet meg rettegést.
Most itt állok, a szellő fúj fülembe síró dallamot,
A könnyek porba hullnak, én meg magányosan ballagok. ”

„ A fájdalom továbbterjed, nőttön nő, és összetöri azt, ami jó. Az idő tényleg minden sebet begyógyít, de sokszor csak a sírban, s amíg élünk, valamennyi mindig velünk marad a fájdalomból, úgy éget, hogy tekergünk, forgunk, hátha lerázhatjuk. És miközben tekergünk, más emberré válunk. ”

„ A boldogtalanság kimondása súlyos és tiszta fájdalmat jelent, mert a kapcsolat ajtaján benyitott a kapcsolat halála. ”

„ Az, hogy "nincs", hogy "elveszett", hogy "elhagyott", hogy "elmúlt" - fáj. Nagyon fáj. És mégis: lehet ez a fájdalom szép is. ”

„ El nem gondolhatom,
Mivel érdemeltem;
Csak szenvedtem eddig
Ebben az életben. ”

„ Csak egy szívfájdalom van, az, hogy nem hozhatod vissza, ami elmúlt... én már most sajnállak, hogy egyszer csak eszedbe fogok jutni... és az, ami volt s ami elmúlt... az unalmas napok csöndje, a gyors és sietős út a hivatalból haza és a kis ebédek és a lompos kis feleség a barnavirágos pongyolájával... és irigyellek, hogy hogy fogod szeretni, és sajnállak, hogy fájni fog a szíved, mert nem tudod többet visszahozni, akármit is csinálsz... de boldog is vagyok, mert akkor majd megismered, akit nem akartál megismerni, csak úgy vetted, mint az orvosságot, amit nem kíván úgy az ember, mint a pezsgőt, pedig hasznosabb neki, mint a pezsgő. A fájdalmon keresztül meglátod, akit nem akartál látni, és megismered, akit nem mertél megismerni, míg együtt voltál vele és láttad, ahogy az ember lát a szemeivel, de az ember nem tud érzékelni az érzékeivel, az ember csak az emlékein át lát... még a gondolat sem segít... Az is szegény koldus, alamizsnáért könyörög... csak az emlékezés gazdag, csak az ad, mert annak a kezében van a kifogyhatatlan kincstár. ”

„ Mosolygott... Kénytelen volt beismerni, annak is megszakadhat a szíve, aki mosolyog. ”

„ Fölpattant, nagy, halott szemeink
Kérdve világítják az éjünk:
Miért nem voltunk jók egymáshoz,
Amikor éltünk? ”

„ Emerenc a saját életem egyik elemévé vált..., iszonyít a gondolat, hogy egyszer elveszíthetem, ha meg túlélem, eggyel több lesz az árnyak csapatában, akiknek mindenütt jelen levő, sehol sem rögzíthető mivolta feldúl és kétségbe ejt. ”

„ Nyüszítve, fogvacogva.
Kiszolgáltatva, megalázva.
Tehetetlenül, ragaszkodva.
Megrémülve és becsapva. ”

„ Tény, hogy a szenvedés élesíti a szellemet. De ha túlságosan élesíti, az ember belepusztul! ”

„ Valami megszűnt bennem,
elpusztult rég,
arcomon nem láthatod,
de belül üvöltenék. ”

„ S könnyek fakadnak szemeimből,
Kicsordulnak, patakzanak;
Ajkamra jőnek, egyre jőnek,
Kitörnek a panaszszavak.
S mikorra szívem összeroskad,
Mikorra könnyem mind kihull:
Többé nem érzek semmit - semmit
Az élet fájdalmaibul. ”

„ Mennyi fájdalmat bír el a szív, amíg megtörik és nem ver többé? ”

„ Vajon ki tudja megmondani, hogy melyik a legerősebb fájdalom? Mindig az, amelyik éppen fáj. ”

„ A fájdalomból születhet a legnagyobb, a legkülönösebb öröm, amitől az ember kiáltani szeretne, és forró, boldog könnyeket sírni. ”

„ Az eső lehull, nem tép a szél,
valami elmúlt, valami újra él.
Fáj még, de ha a vihar csendesül,
az árnyék talán elkerül. ”

„ Kifényesítheted cipőd, viselhetsz öltönyt,
Fésülheted a hajad, és lehetsz nagyon csinos,
Elrejtheted arcod egy mosoly mögött.
Csak egy dolgot nem titkolhatsz el:
Azt, amikor belül összeroppansz. ”

„ - Azt mondják, az az igazán erős ember, aki tud sírni. Miután kisírja magát az ember, történjék bármi, utána sokkal jobban tudunk hozzáállni a problémákhoz.
- Igaz. De ugyanakkor az, hogy tudsz sírni, mikor sírnod kell, azt is mutatja, mennyire erős vagy. ”

„ A fájdalom megléte fontos. Nem csak az öröm jelzi azt, hogy én élek, a fájdalom is ugyanezt jelenti. A megélt fájdalom csak egy érzés, ami tanít valamire. Semmi másról nem szól. És szükséges a fejlődéshez, mert általa teremtődik meg a megfelelő viszonyítási alap. Ebben a világban mind a nappalnak, mind az éjszakának megvan a maga helye, ideje, és a szerepe is; éppígy az örömnek és a fájdalomnak is. ”

„ Valami vinnyog... Kint vagy idebenn?
Egy gazdátlan kutya? Vagy a szivem?
Egy hang nyüszít bennem órák során át,
meg-megszakítja együgyű sirámát,
majd újrakezdi... Mért zokog vajon
e táguló s szűkülő fájdalom?
(...)
Vadállatot gyötörhet így a honvágy,
mely ketrecébe hozza zöld vadonját.
Minden árva élőlény így vonít,
ha érzi, hogy elvesztett valamit,
s legfojtogatóbb akkor lesz magánya,
amikor a sosem-voltat kivánja. ”

„ Nem akarok úgy tenni, mintha nem fájna. Elviharzik mellettünk az élet és mi oda se bagózunk egymásra. Semmi közöm ahhoz az emberhez, akihez a legtöbb közöm kellene, hogy legyen. Még azt sem tudom, hogy ez csak nekem fáj-e ennyire. ”

„ - Hogyan csináltad? (...) Hogy találtál békét? Elvettem a szüleidet, mindent! Megsebeztelek örökre.
- De a seb begyógyul. Sebesen.
- Nem! Egy kis seb lesz mindig.
- Igen, mindig kisebb lesz, aztán eltűnik. ”

„ Ennyit jelent, ha az ember felnőtt? El kell viselnie ezt a fájdalmat? A saját kárán kell levonnia a tanulságot? Ha így áll a dolog, érdemes fiatalon meghalni. ”

„ Bár az igazság felszabadíthat, az nem jelenti azt, hogy nem fáj. ”

„ Szerelem, fájdalom... végtére mégsem lehet betegségnek minősíteni az életet csak azért, mert fáj. ”

„ Szerettem volna itt megállni - az emlékek újabb sorozata volt a legfájdalmasabb - de a képek megállíthatatlanul tolultak fel, egyik a másik után. ”

„ Nem hiszek abban, hogy a szenvedés nemesít. Ahhoz már olyannak kell lenni, hogy nemesíthessen. Akit a szenvedés nemesít, az extra jellem. De mi átlagosokkal számolunk. És különben is: lehet, hogy a szenvedés nemesít, de az állandó gyötrelem elpusztít; a szegénység megedz, de a nyomor elnyomorít. Szenvedés nélkül nincs emberi ember, anélkül nem tud semmit. Buddha is a szenvedés által lett Buddha. De: szenvedésben sose volt hiány. Inkább azt kell kérdezni: mi a még elviselhető szenvedés? ”

„ Nincsen egyszerű megoldás, amely képes lenne elvenni a fájdalmat. Hidd el nekem, hogy ha lenne, akkor most élnék vele. ”

„ A szegényt, kit megtört a sors, a gond, csitítgatjuk, intjük, ha könnyet ont, de súlyosodna csak baj annyi sok ránk, éppoly nagyon, vagy jobban is zokognánk. ”

„ Adott magából, irgalmasan, legyen miről álmodnom, legyek hálával a könyörületéért, életfogytiglan, beoltva a pogány boszorkánytestétől, hadd idézze minden éjszaka a parázna bőrét a nyomorult fantáziám a döglesztő sötétben, áldjam az ágyban az egyszer adott ajándékáért. ”

„ Sikítani akarok, de túl régóta hallgatok ahhoz, hogy emlékezzek, hogyan kell. ”

„ Teli hassal még a fájdalmat is könnyebb elviselni! ”

„ Életünk igazi emlékei azok, amelyek, ha emlékezetünk akaratunktól független szeszélye a felszínre veti őket, bármikor képesek ugyanolyan fájdalmat okozni, mint amikor megéltük őket. ”

„ Lehetsz okos vagy előrelátó, megtervezheted az életed minden lépését, és ha elég erős vagy, sikert sikerre halmozol, de a világ minden okossága és óvatossága sem képes megmenteni a szenvedéstől. ”