A kategóriához 624 idézet tartozik (bővebb infó)


Együtt kelek a nappal, hajamat fésüli -
marja a hegyek felől a szél:
ébredő utak között, színes vetések és
virágos mákföldek fölött lengetem
hajnali szomorúságom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ki nem ismeri a bánatos érzést, mikor sokévi távollét után hazaérve, mindent olyan ósdinak, elhagyatottnak látunk, és panaszosan szól hozzánk minden tárgy, gyermekkorunk jó ismerősei; minél vidámabbak a hozzájuk fűződő emlékek, annál mélyebb bánat fogja el a szívünket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudod kedves, ha rám nézel
fénytelen szomorú szemmel,
úgy vagyok én is egyedül
minden kérdésemmel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek mindig a szemükben a legszomorúbbak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szívfájdalom (...) sosem múlik el teljesen, csak csillapodik. A minden lélegzetvétellel érzett éles, lüktető fájdalom végül tompább fájdalommá változott, amiről az ember megfeledkezhet, de sosem törölheti ki teljesen a tudatából.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem vagyok vidám ; mégis úgy teszek,
S a látszat eltakarja a valót.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hiába hever a lábad előtt a világ, ha nincs kivel megosztani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azzal, hogy éljük az életünket, egyre a halál felé haladunk. De ez csak egy a rengeteg igazság közül, amelyet meg kell tanulnunk. Naoko halálából a következőt tanultam: semmilyen igazság nem vigasztalhat abban a fájdalomban, melyet a szeretett lény halálakor érzünk. Nincs az az igazság, őszinteség, erő, kedvesség, amely kigyógyíthatna a szomorúságból. Nem tehetünk mást, mint túléljük valahogy a szomorúságot, tanulunk belőle valamit, aztán rájövünk, hogy amit tanultunk, annak semmi hasznát nem vesszük a következő, váratlan ránk törő fájdalommal szemben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak azért sírok, mert a világból kimúlt, de a szívemben még mindig él.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az éhezésnél, a szomjazásnál, a munkanélküliségnél, a szerelmi bánatnál, a vereségnél - mindennél - rosszabb, ha úgy érezzük, hogy senkit, de senkit nem érdeklünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hogy mi a bánat? Egy hajó
A remény holt vizében.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

És boldogok a fellegek,
Mily könnyű mind! Mind fenn lebeg!
Milyen halványan lengenek!
Álomraj és sóhajsereg,
Ha emberszívből felremeg,
Nem ily szelíd. A szív beteg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy bú a másik sarkában tapod,
Oly gyorsan jőnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az én életem egy kis csónak, amit egy tomboló vihar bántalmazott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szív, amelyet bánat terhe nyom, a legkisebb reménybe is belekapaszkodik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Abban a pillanatban szerettem volna visszamenni az időben, és újra átélni minden együtt töltött pillanatot. Még egy titkos mosolyt, még egy közös nevetést. Még egy izzó csókot. Őt megtalálni olyan volt, mint olyasvalakit megtalálni, akiről nem is tudtam, hogy keresem. Túl későn jött az életbe, és most túl korán megy el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt mondják, a boldogtalan ember elfoglaltság után vágyik, hogy elterelje figyelmét önmagáról. Ugyan, csakúgy, mint a halálosan fáradt ember téli éjszakán inkább vacog, mintsem hogy felkeljen, és takarót keressen magának.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy csepp a tengerben,
Porszem a sivatagban,
Test egy törékeny agyagban,
Ez vagyok én e kegyetlen világban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Utat tör magának minden szorongásom,
Az összes lenyelt könnyem, az összes csalódásom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A vidámságom csupán álca. A mosolyomat az arcizmaimnak köszönhetem, de maga is tudja, hogy legbelül sírok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki arra vágyik, hogy elhagyja élete színterét, az nem boldog.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem érted, hogy az embernek a boldogságon kívül pontosan ugyanúgy, tökéletesen ugyanannyi boldogtalanságra is van szüksége?!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Pillám alatt összetört ezer álom
s - szeretlek? nem szeretlek? - nem tudom már.
Túlságosan ragyogsz, eleven álom,
s szerelmedet elbírni nem tudom már.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha majd az ősz
összegyűjt minden bánatot, s vele
a lelkemet behinti csendesen:
eljössz-e vigasztalni, kedvesem?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tanulás segít. (...) Amikor tanulok, kis ideig valami olyasmire tudok figyelni, ami nem a fejemben zajlik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hallottam sírni a vasat,
hallottam az esőt nevetni.
Láttam, hogy a múlt meghasadt
s csak képzetet lehet feledni;
s hogy nem tudok mást, mint szeretni,
görnyedve terheim alatt -
minek is kell fegyvert veretni
belőled, arany öntudat!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Meztelen öregnek látszol,
Megtörtél éveid alatt,
Mosolyodból szavaid kitakarnak,
Különös emlék maradsz.

Mondd, ki kíván vissza?
Mondd, ki kíván vissza
Egy rongyos évet?
Minek emlékezni rá?...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A magamfajtának nem szabadna embernek lennie. Aki úgy vonzza a bajt, mint én, az nem lehet ennyire védtelen!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szomorú lélek gyorsabban öl, mint a bacilus.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az eltört kar tud dolgozni, de a megtört szív aligha.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki jobban szeret, az alulmarad, és szenvedni kénytelen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak emberek, akiket nem lehet elfelejteni. Akik hagynak a lelkünkben egy fájó lenyomatot. Tátongó sebet, aminek a sajgását elnyomhatja ugyan az élet további folyása - a nevetés, a virágillat, a napfény, a finom ételek, a kedves emberek, akik körülvesznek... De mélyen, a lélekben az a seb sosem heged be. Sosem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyerekként az ember igazságtalanságnak tart mindent, ami szomorú.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van a világon olyan bánat is, amit nem lehet megsiratni. Az a fajta, amit senkinek se lehet elmondani, s ha mégis, akkor sem értik meg. Ez a szomorúság megváltozhatatlan, csendben megüli a szívet, felhalmozódik, mint a hó a szélcsendes éjszakákon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Legvégül senki,
Nevenincs leszek:
ezer szemem sír,
ezer meg nevet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás