A kategóriához 680 idézet tartozik (bővebb infó)


Amikor megcsalják az embert, az váratlan seb. Ha jól fogod ismerni a szívedet, ez sosem fordul elő. Mert ismerni fogod az álmait, vágyait, és tudni fogod, mihez kezdj velük. A szíved elől sosem menekülsz el. Ezért jobb hallgatni rá, hogy sose kapjál váratlan sebeket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rettentő bosszantó, ha az ember átlát a felnőtteken. Különösen akkor, amikor jó szándékból hazudnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig találkozol bolond szememmel,
A kapzsi koldus új nyomort szerez:
Szegényház óvná olcsó irgalomtul,
Mégis kiáll az útra s újra koldul.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem vettem észre a változásokat. Azt hittem, hogy minden rendben, hogy a rossz majd elmúlik, csak idő kérdése.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Életemben először kóstoltam bele abba, amit bosszúállásnak hívnak. Eleinte olyan íze volt, mint valami erős, zamatos bornak. Utóíze azonban undorító, fémes, poshadt, mintha mérget ittam volna.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne apránként ölj: pusztíts, ha muszáj,
hatalmasan, irgalmasan.
Hadd legyen vége, mire elkezdődnék.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A csalódások leküzdésére a legalkalmasabb eszköz a munka.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelmet érdemtelenül értékelik olyan magasra, a szerelem csak fájdalmat és szenvedést okoz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Meg kell tanulnom hazugnak lenni
hogyha így élek megsebez bármi
Könnyedén túllépni nem nézve vissza
elrohadt szívvel halkan bólintva.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Oly édes a bizonytalanság. A köd csodássá varázsolja a tárgyakat.
- De ködben nem látjuk az utat.
- Édes Gladys, minden út egyfelé vezet.
- Hova?
- A kiábrándulásba.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én legnyomorúbb minden bús hölgy között,
Ki szívtam zengő vallomási mézét,
Most e nemes, fölséges észt, miképp
Szelíd harangot, félreverve látom!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek nem változnak, sőt! Az idő múlásával csak egyre rosszabbak lesznek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

"Harmadszorra mondom, hogy szeress." - "Késő. Egyszer kellett volna."

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az életemet elhibáztam,
rossz szögletet mértem falán,
törölhetetlen drága vásznam
terhes szinekkel mázolám:
emlékből raktam össze rőzsét,
multból máglyát jövőm alá,
s tegnap tüzére holnap hősét,
magamat dobtam égni rá.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én valahányszor tévedésből benyitottam valahova, ezt betű szerint és képletesen egyaránt mondom, mindig valami váratlan aljasságot fedeztem föl. Ha a társadalmat hirtelen ki lehetne fordítani, mint egy kesztyűt, és megnézni a belsejét: valamennyien elájulnánk az undortól és a rémülettől.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ő maga a földön feküdt. Tönkretéve. Szétesve. Felrobbantva. És ha nagy nehezen ismét össze is szedi magát, a szakadások soha többé nem tűnnek el. Örökké érezni fogja őket. Mint a sebeket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A licitháborúban, akkor is, ha nyersz, még átértékelheted azt, amit olyan nagyon akartál. (...) Úgy tűnik, a régi elhagyott dolgokért kell a legtöbbet fizetni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az igazság olykor fáj - lerombolja az ember illúzióit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Semmi sem érte,
Félig sem érte,
Mit az én életem
Pazarolt el érte.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én megpróbáltam. Megpróbáltam jó férj lenni. Megpróbáltam jó apa lenni, becsületes állampolgár, aki betartja a törvényt és befizeti az adóját. Megpróbáltam bízni a barátomban, megpróbáltam mindent újrakezdeni. Igyekeztem. Még akartam is! Isten a tanúm, én próbáltam más ember lenni. Próbáltam jó ember lenni, de nem sikerült. Hiába próbálkoztam sok mindennel, az élet nem akarta úgy. Az élet talán azt akarja, hogy vergődjek, mint a partra vetett hal és még úgy is belém rúgjanak. Szóval maradjunk annyiban, barátom, hogy nekem nem áll jól a jó.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hát ennyi a élet? Ugyanannyi, mint a madárnak, a csirkének, amelyik ott vergődik a fürdőszobában, amikor elvágott nyakkal szédelegve veszíti a vért?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi az élet? Sár. És az ember benne? Arany a sárban. Ki hát a bűnös, ha ebből az aranyból semmi sem lett? – Ki? Az Isten, aki nem csinált belőle semmit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyermek-szívvel elfelejtem,
Hogy csalóka, ámító az őszi fény
S hogy engem megcsalt eddig
Minden álom, minden tündöklő remény.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van helyzet, melyben kívánságunk betöltése fájóbban hat reánk, mint a visszautasítás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ezért menjen az ember építésznek? Aki tisztességes dolgot szeretne építtetni, annak pénze nincs, akinek meg pénze van, az garantáltan valami tébolyult ízléstelenséget akar az embertől.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Legszomorúbbak azoknak a dolgoknak a romjai, amik elmúltak anélkül, hogy lettek volna.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Micsoda időpocsékolás volt egy helyben vesztegelni és mindenáron azon igyekezni, hogy gyökeret eresszek olyan talajban, amelyben már nem nő semmi.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hamupipőke és a herceg boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Az életben legtöbbször nem így alakulnak a dolgok, ezt jobb, ha előre tudod.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem kell már végiggondolnom, hogy a világ milyen gyáva,
Akkor támad, mikor senki se várja, mikor senki se látja,
Lesből gyilkol, nem szemtől szembe,
Esélyt sem hagy a győzelemre nekem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem értem, miért engedi meg az Isten, hogy találkozzunk, ha aztán nem engedi, hogy együtt legyünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fogadsz egy kapcsolatra, megbukik, továbbállsz egy következő kapcsolatra, az is megbukik; lehet, hogy a veszteség nem a két negatív összege, hanem a tét sokszorosa. Legalábbis így érződik. Az élet nem csak összeadás és kivonás. Van, hogy a veszteség, a kudarc halmozódik, sokszorozódik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Annak idején azt gondoltam, a sors vezetett el hozzád, de nagyobb csalódásban már nem is lehetett volna részem. Ma már az eszemmel hozom meg a döntéseimet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember gyakran elképzeli, hogy miről szeretne álmodni. Éberen annyira vágyunk bizonyos álmokra, amelyek aztán sohasem látogatnak meg bennünket, amikor lehunyjuk a szemünket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Meglep, mert egy emberből kibuggyan az aljasság, mint a varangyból a méreg? De gondold csak meg, miféle ez az ember? Milyen torz, milyen erőtlen, mennyire csak gyűlölet és irigység az ereje? Töröld le a váladékot, mely arcodra fröccsent, ne taposd el a varangyot, mert cipőd bepiszkolod vérrel és gennyel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vedd még e csókot, édesem!
Mostan megyek, elbúcsuzom
És ez legyen a búcsuszóm:
Igazat mondtál énnekem,
Bús álom az én életem...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás