„ Mindent akartam, ami nem volt az enyém. Ám amikor megkaptam, már nem pontosan az volt, amire vágytam. ”

„ Ha azt hisszük, valaki fájdalmat okozott nekünk a múltban, védőbástyát építünk magunk köré, hogy ez ne ismétlődhessen meg a jövőben. (...) Nem szerethetünk, ha félünk. ”

„ Furcsa, mennyire másképp ütnek ki (...) a valóságban a dolgok. Tulajdonképpen egyikünk se gyanította az igazságot, és vakon tapogatóztunk, amíg a végén, még mindig merőben megtévesztve, a helyes útra léptünk - csalóka célért. S most, hogy célba értünk, még csak gyűlölni se tudom. ”

„ Nincs magányosabb érzés, mint amikor a gondosan begyakorolt felajánlkozást kapásból visszautasítják. ”

„ Milyen jogon vettek rám követ, és köptök szemembe?
Azt mondjátok: "ne menj el", és mégsem álltok ki mellettem. ”

„ Ha valakitől semmit se várunk, nem is csalódhatunk a végén. ”

„ Nem jó, ha az embernek kívánságai vannak. A kívánság jól megérdemelt csalódást hoz, semmi mást. ”

„ A boldogság egyik nagy akadálya az, hogy túlságosan nagy boldogságot várunk. ”

„ De már csak hangulatok vannak, érzések, ízek, illatok és dallamok. Napszakok, évszakok és életszakaszok. Helyek, színek és emberek. Változások és állandóságok. Álmok és valóságok. Időtől átalakult emléktöredékek. ”

„ Dicsőség aláz s felemel; nincs igazság a hit fényében. ”

„ Rémes érzés, ha valaki elég idős már, hogy mindent tudni akarjon, közben mégis olyan fiatal, hogy folyton elzavarják. ”

„ Eljön az az idő, amikor fel fog tűnni, ha a tükörbe nézel, hogy az a csillogás, ami egykor a szemedben volt, már régen eltűnt. Már nem úgy látod a világot, mint egykor, már nem várod a csodákat, pusztán a sivár és kopár tényeket látod, amik villámként képesek átcsapni rajtad. De téged ez már cseppet sem izgat. Tudod nagyon jól, hogy ez a világ sajnos ilyen. Nem fogsz megbízni senkiben, és ezzel azt is képes vagy őrületbe kergetni, akit valójában szeretsz. Az ifjúkori szerelem már rég a múlté. Nem fog annyira lelkesíteni semmi a világon, mint régen, mert tudod, hogy semmi sem olyan fontos és nagyszerű, mint azt egykor hitted. A világ meghal benned, és vele halsz te is. Megölted a lelked egy tollvonással. ”

„ Ha a csoda elillan, mikor kiderül az igazság, akkor az nem volt csoda. ”

„ Jó volna rád nevetve nézni
a legjobb volna rád se nézni ”

„ Az emberek csalódást okoznak. Ez rendben van. Nagyjából számítok is rá. De mi van, ha egy napon rájössz, hogy te vagy a kiábrándító? ”

„ Valaki látta hogy boldog voltam
saját árnyékomat túlragyogtam
Hirtelen hamvadt el bennem minden
és a minden sem volt túl a nincsen. ”

„ Már-már tükörbe sem tekintek,
ködkép leszek, bizonytalan
árnyéka tűnő éveimnek. ”

„ Az életet, ím, megjártam;
Nem azt adott, amit vártam. ”

„ Haragszom én, de miért magamra?
Ígéretek, mint száz hazug csaló
miért másnak jár a jó?
Úgy él a nő, ha lelke hajtja,
s a megszokás elhalványult fotó
vagy csak én lennék mohó. ”

„ Egy tévedést nem szabad sorssá rögzíteni. ”

„ Lestem a gondolatait is
- de nem voltak. ”

„ Mindig ingadoztam tartózkodás és teljes odaadás között, hogy aztán a kellő habozás után kitárt karral vessem magam a működő vulkánba, amit majd megbánok, miközben recsegnek-ropognak égő csontjaim. ”

„ A Piedra folyó partján ültem, és sírtam. A legenda szerint minden, ami ebbe a vízbe hullik - a falevelek, a bogarak, a madártollak -, a folyó fenekén kaviccsá változik. Ó, ha kitéphetném a szívemet a keblemből, és belehajíthatnám az áradatba! Nem volna többé fájdalom, sem szenvedés, sem emlékek. A Piedra folyó partján ültem, és sírtam. Hideg téli nap volt, és éreztem, ahogy a könnyeim lecsorognak az arcomon, azután elvegyülnek a jeges vízzel, amely a lábaim előtt hömpölyög. Valahol ez a folyó is csatlakozik majd egy másikhoz, aztán megint egy másikhoz, míg végül - távol a szememtől és a szívemtől - ez az összes víz beleömlik a tengerbe. Folyjanak hát minél messzebbre a könnyeim, hogy kedvesem soha ne tudja meg, hogy sírtam miatta. Folyjanak minél messzebbre a könnyeim, hogy elfeledhessem, a Piedra folyót, a kolostort, a templomot a Pireneusokban, a ködöt, az egész utat, amit megtettünk. Hadd felejtsem el álmaim országútjait, hegyeit és mezőit. Álmaimat, amelyek az enyémek voltak, és amelyekről mégsem tudtam. ”

„ Nem a szerelmet kell vaknak festeni, hanem az önhittséget. ”

„ Néha vereséget szenvedünk, de a vereséget úgysem kerülhetjük el. Ezért aztán még mindig sokkal jobb, ha az álmainkért vívott harcban veszítünk el néhány csatát, mint ha úgy szenvedünk vereséget, hogy azt sem tudjuk, miért harcoltunk. ”

„ Senki nem fájhat, csalódhat, tévelyeghet helyettem. ”

„ Vera nem tudott lemondani álmai férfijáról, akihez örök szenvedély láncolta eloldozhatatlanul. Reményhagyottan, tétován lézengett az életében, űr vette körül, amit csak a fájdalom és a gyűlölködés töltött ki. ”

„ Tudom, milyen érzés könyörögni a fényért, hogy maradjon, és árasszon el, ugyanakkor végignézni, ahogy kisétál az ajtón. ”

„ Aki az asztalon táncol, annak fáj igazán,
Ő ugrándozik a kamu parti vigaszán,
De aki belátja néha, hogy embernek lenni:
Éveket szenvedsz, pár perc jó, és ennyi. ”

„ Változás addig senkinél sem következik be, amíg az élet keményen be nem húz neki. ”

„ Valaki mondja meg, hogyan kell élni,
Apám azt mondta, ne bánts mást,
Valaki látta, hogy bántottalak már,
Valaki látta, hogy bántottál. ”

„ Teher a hála,
de a hálátlanságnak
fájóbb a súlya. ”

„ A baj az, hogy mindig a magasba kívánkozunk, mint a buborék, és lehullunk a feneketlenségbe, mint a kő. ”

„ Azt mondják, a szerelem mindent legyőz. Akik ezt mondják, hazudnak. ”

„ Olykor hallom a csendedet,
készülődöm is a keresésre,
próbálok hinni benned, imádkozni hozzád -
aztán megint csak végleg egyedül. ”