A kategóriához 2 556 idézet tartozik (bővebb infó)


Mindennél erősebb
a büszkeségem,
de nem vagyok tőle boldog.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ostorom saját hátamon csattan,
Minden pofont magamnak adtam.
Egy darab a fényből, bennem a szándék,
Nem verekednék, már nem anyáznék.
Megláttam, ahogy vergődik énem,
De nem hagyom el, már többé nem.
Az élet elfogad, te őt miért nem?
Az ördögöt megingatom hitében.
Angyalok vagytok, de szárnyak híján
Majomjelmezben ugrálsz az indán.
Szeretlek, mert én szeretni jöttem,
Ez van, ennyi telik tőlem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Talán nem is attól vagyunk azok, akik vagyunk, hogy mit teszünk nap mint nap; ennél sokkal többet számít, hogy mire vagyunk képesek akkor, amikor senki sem számít rá.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenkinek lehetősége van arra, hogy befolyást gyakoroljon a saját valóságára.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki nem önmaga lámpása: sötétben jár. Ami pedig a boldogságot illeti: boldog az ember csak akkor lehet, ha szabad. És csakis az igazság tudja szabaddá tenni. Az igazság pedig az, hogy valamennyien önmagunk lámpásai vagyunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki a víz tükrébe pillant, először saját képmását látja. Aki elmegy saját magához, az kiteszi magát annak, hogy találkozik önmagával. A tükör nem hízeleg, híven mutatja azt az arcot, amelyet a világnak soha nem mutatunk. (...) Ám a tükör a maszk mögé lát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nélkülözéseink szülte elégedetlenségünk onnan származik, hogy azért, amink van, nem vagyunk elég hálásak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha megtanulsz nevetni saját hibáidon, akkor igen vidám évek elé nézel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azok a cselekedetek fejezik ki legjobban a szeretetünket, melyek nem magától értetődőek számunkra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha híres felfedező lennél, egyszer még magadra is lelnél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahhoz, hogy a világot megváltoztassuk, előbb önmagunkat kell megváltoztatnunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem azok vagyunk, akinek gondoljuk magunkat, hanem akinek gondoljuk magunkat, azok vagyunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

S mondhatnék többet vallomásnak:
Én gyermeknek, jónak születtem,
Csak az Élet lovalt be másnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem attól félek, hogy elfelejtesz, hanem azt a lányt felejted el folyton, aki voltál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van valami mentségem az életemre? Csak az, hogy ez történt. Hogy beérem-e a folytatódással? El vagyok ragadtatva ettől a lehetőségtől. A magam módján, elég udvariasan elláttam a dolgomat, nem nyafogok, nem gyűlölök, nem hivalkodom. Szép lassan kihúzódtam a forgalomból, az emlékeimmel bajlódom, de vajon valóban megesett-e velem az, amit elfelejtettem? És ha a sötétből néhány képet előhívok? Fejben sok képet gyűjtöttem, aztán úgy hagytam nyersen, egyszer talán előveszem őket. Vagy soha.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Semmi sem olyan hétköznapi, mint a vágy, hogy ne legyünk azok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amíg ifjak vagyunk még, a világ véleménye szerint élünk, és fontosabb számunkra a másokkal, mint saját magunkkal való jó viszony. De mihelyt az öregkort elértük, már jóval kevésbé látjuk érdekesnek az idegent, és semmi sem foglalkoztat annyira, mint épp saját magunk, akit nélkülözni kell már nemsokára.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyszer eljön az a pont az életedben, amikor önmagad számára meg kell határoznod, ki is vagy valójában. Egy hirtelen felismerés, egy villámgyorsan eljövő változás kell ahhoz, hogy elkezdjen érlelődni benned a kérdés, miért is vagy a világon, mit is akarsz az élettől. Ekkor minden átformálódik, új értelmet nyer a létezésed, s próbálod arról győzködni magad, hogy tisztán látod az új utat magad előtt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az önvád szánalmas kísérlet "a múlt megváltoztatására".

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Választhatnám a csillagokhoz vezető utat, de én inkább azt választom, amelyikre szükségem van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mit csinál az ember, ha nem akarja magát tanulmányozni? Kifelé tekint. Vagy pontosabban, én például fölfelé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akkor azt hittem
jó vagyok. Ma már tudom
hogy csupán gyáva.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jó, ha az ember kellő humorral viseltet saját fontosságát avagy jelentéktelenségét illetően.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Barátaink (és ellenségeink), akik naponta szemtanúi cselekedeteinknek, lehet, hogy objektívebb képet festhetnek motivációinkról, mint mi magunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem azzal lelsz lelki békére, ha átrendezed életkörülményeidet, hanem ha fölismered, hogy ki is vagy valójában, a legmélyebb szinten.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem is olyan könnyű hízelegni - szívósságot és fáradhatatlan mosolygóizmokat kíván meg. Néha a saját affektált nevetésem hangjától felfordul a gyomrom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor önmagad előtt is titkolsz egy érzést, elrejtve elméd leghátsó zugába, akkor tudhatod, hogy az érzés valójában erősebb nálad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Éppen azok az egyéni, haszontalan dolgok viselik huncut bensőnk legbiztosabb bélyegét, amelyeket szanaszét hagyunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Micsoda kis rész jut egy-egy emberre a végtelen és mérhetetlen időből! Milyen gyorsan eltűnik ez is a feneketlen időben! Milyen kis rész az egész anyagból! Milyen kis hányad a világlélekből! S az egész földnek mekkora kis rögén csúszol-mászol! Gondold meg mindezt... Gondold meg, hogy ami téged láthatatlan szálakkal ide-oda rángat, az benned van elrejtve...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az igazi alázat nem az, hogy rossz véleménnyel vagyunk magunkról, hanem az, hogy pontosan látjuk magunkat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgy ismered meg magadat, hogy belepottyantod magadat a legkülönbözőbb helyzetekbe, és megfigyeled, mi lesz. Ez nem munka, ez játék. Én remélem, hogy halálomig fogok így játszani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyakran csak a múltat látjuk az emberekben, akikkel találkozunk. Csakhogy amit rájuk vetítünk, az a saját múltunk, nem az övék. Következésképpen nem is őrájuk reagálunk, hanem saját előítéleteinkre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ugyan, mi minden van még ezen a világon, ami még fel sem tűnt eddig, mennyi minden, amit még nem ismerek! Mindezt végiggondolva egyszerre gyámoltalannak, erőtlennek érzem magam. Akárhová megyek is, ettől a gyengeségtől sohasem tudok elmenekülni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azok vagyunk, akit védünk. Az, amiért kiállunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Különös dolog az önvédelem. Sose hittem volna, hogy ilyen gyáva legyek. Hogy hallgassak, csak azért, mert félek!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás