A kategóriához 2 556 idézet tartozik (bővebb infó)


Az összes hibám ellenére szomorú aztán nem vagyok. Sokszor boldogtalan, ez igaz, ám akik veszik a fáradtságot, hogy bekukkantsanak a zsírrétegek alá, tudják, hogy ott nem csupán egy aranyból való szív dobog. Piszkosul szórakoztató társaság is tudok lenni, feltéve, ha van hozzá hangulatom. De senki sem veszi a fáradtságot, senki sem néz a külcsín rétegei alá.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hosszú időbe telik, mire teljesen azzá válsz, aki valóban vagy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elbizonytalanodni tulajdonképpen jó, mert az ember rájön, hogy mégsem áll olyan stabil lábon, mint gondolta, és elkezdi keresni a kapaszkodókat. (...) Azok az emberek, akik bebetonozva csücsülnek a munkahelyükön, minden klappol az életükben és mindenük megvan, csak élni szoktak elfelejteni. Én inkább az életre szavazok, még akkor is, ha néha elbizonytalanodással jár.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valahogy minél öregebb leszek, és minél többet látok, embereket, szomorúságot, betegséget, meg mindent, annál jobban sajnálok mindenkit. Mondhatom, néha nem tudom, mi lett azokból a jó öreg, szigorú elvekből, amelyekre a nénikém nevelt. Igen vallásos asszony volt és módfelett kényes. Nem volt olyan szomszédunk, akinek ne tudta volna oda-vissza az összes hibáit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szépen öregszem, ez talán vigasztal,
Mosolyráncokkal, mint a boldogok,
S mert nem bírok a gyorsuló irammal,
Azt szeretem, akit más eldobott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha rátekintesz kedvesedre
akit szeretsz: tán nem te vagy?
Ha koldus lép a küszöbödre
akit kivetsz: tán nem te vagy?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ami kívül van, azt nehezebb megváltoztatni, mint ami belül van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az előtted lévő út
Csak akkor válik
Teljesen világossá,
Ha hallgatsz
Lelked parancsára.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A harag mindig félelemből fakad, a félelem pedig abból, hogy attól félünk, elveszítünk valamit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Önmagunk megismerése kaland, amely váratlan messzeségekbe és mélységekbe vezet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy emberért mindent vállalni kell. Egy helyzetért nem. Amíg számunkra egy ember fontos - addig mindent vállalnunk kell érte, és megéri. Ez igazi vállalás. Amikor nem az ember a fontos, hanem a helyzet megtartása: a lakás, a szociális és anyagi biztonság, a látszat, a környezet véleménye - akkor már megalkuvásról van szó. Ez is elvállalható, de csak őszintén, legalább önmagunk előtt. Ne csapjuk be magunkat ürügyekkel: a gyerekek érdekével, erkölcsi aggályokkal, a kímélettel. Gyávaságunk az újrakezdésre, félelmünk a változásoktól és az egyedül maradástól nehézzé teheti az együttélést, de fenntarthatja. Azonban hazugságra nem lehet alapozni tisztességes kapcsolatot: biztosan összeomlik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szép és jó, ha Ön az egész világtól függőnek érzi magát, de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy Ön nem függő, és el kell kezdenie így érezni magát. A függőség érzése pusztán kitérési manőver. Ön épp egy ilyesfajta beállítottsággal bénítja meg magát, s emiatt nem tud a saját lábára állni. Az igazi út az Ön saját útja, és el kell szánnia magát arra, hogy ezt az utat járja. Ezáltal eljutna valamilyen célhoz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hogyan tudnánk felismerni, mi miatt betegeskedünk, ha egyáltalán azt se tudjuk, hogy betegek vagyunk?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Annyi figurát játszottam már el életemben, hogy olykor önmagam kell keresni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azok a gondolataink a legjelentősebbek, amelyek ellentmondanak érzelmeinknek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Merj szembenézni a saját tükörképeddel! Ez az első lépés a talpra álláshoz. Harc, amit meg kell vívnod a menekülések helyett. Egy napon pedig nemcsak sajátodéba, de mások szemébe is büszkén nézel majd.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amíg gyerekek vagyunk, azt hisszük, mi vagyunk a mindenség középpontja. Minden csak a mi kedvünkért történik. Más emberek? Afféle szellemek csupán, azért vannak itt, hogy legyen kivel beszélnünk. De amikor felnőttünk, elfoglaljuk igazi helyünket, elnyerjük végleges alakunkat és nagyságunkat. Sok minden indul ki belőlünk mások felé, és mi is sok mindent átveszünk másoktól. Rosszabb is így, meg jobb is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csakis úgy juthatunk valaha is följebb, ha már tudunk kételkedni önmagunkban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ifjuságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sok műveltség vagy sok szenvedés kell ahhoz, hogy az ember megismerje hatalmának határait.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden válasz benned rejlik. Az élet kérdéseire magadban lelhetsz feleletet. Nincs más dolgod, mint figyelni és bízni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha rájössz, mire van igazán szükséged, majd azt is kitalálod, hogy szerezd meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahhoz, hogy tudomásul merjük venni tehetetlenségünket, bizonyára nagyon erősnek kellene lennünk: minden vágyaink szerint való cselekvésre képeseknek. Akkor talán érdekek nélkül is szétnézhetnénk a világban magunk körül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha kifelé nézünk, olyan szeme, ami mindent lát, nincs senkinek. De ha befelé nézünk, mindenkinek kell látnia mindent, és ettől a szigorú bírótól, saját magától mindenkinek félnie kell. Egyszóval a lelkiismeret: az a mi istenünk. Ami pedig a túlvilágot illeti, az alighanem mese, de hasznos mese. Kell az az ijesztgetés, hajaj, de még mennyire kell, hogy az ember féljen a rossz cselekedetektől.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rács? fal? bástya? torlasz?
nem véd meg magadtól!
- Amit másról mondasz:
az is csak rólad szól...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahhoz, hogy a lelked rendben legyen, mindenképp reflektálnod kell önmagadra. A nap végén át kell gondolnod, mit tettél, tettél-e elég jót, hibáztál-e.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hatalmas energiák szabadulnak fel az emberi életben akkor, amikor nincs eltérés abban, ahogy gondolkodunk, amiben hiszünk, és ahogyan élünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha kinyitjuk a szánkat, és a saját szüleinket halljuk megszólalni, s néha a gyerekeink szájából saját magunkat halljuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Alapjában véve jó ember vagyok, vagy nem vagyok elég jó? Eleve bennem van a jóság, vagy az olyasvalami, aminek eléréséért keményen meg kell küzdenem? (...) Ha komoly probléma merül fel, összeomlok, vagy nekiveselkedem, hogy megoldjam? Szenvedő típus vagyok, szeretetre méltó vagy másokon élősködő? A válaszok, amelyeket ezekre a kérdésekre adunk, formálják, alakítják a térképet, amelyet lelki "zsebeinkben" magunkkal hordunk. Belőlük alkotunk képet arról, hogyan működik a világ, milyenek az emberek, kik vagyunk, mit fogunk és mit nem fogunk megkapni életünk során.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A személyiség úgy van felépítve, mint a ház: a láthatatlan pince a tudatalatti, efölé emelkedik a ház, az Én, s ebből nyúlik ki a torony, tetején meteorológiai jelzőzászlóval, ez a felettes-én, az ideál. A tudatalatti az, amilyen az ember valójában, az Én, amilyennek mutatja magát, az én-feletti pedig az ideál, ilyen szeretne lenni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt hittem, hogy ha gonosz vagyok, az enyém lehet a világ, de tévedtem: a világ gonoszabb, mint én.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenki az emberiséget akarja megváltoztatni, és senki sem önmagát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Előnyös, ha megjátszom a hülyét, de fáj, ha elhiszik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gonoszság mindaddig létezik, míg az ember nem ébred önmagára. Utána eltűnik - ahogy a fényben megszűnik a sötétség.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne képzeld, hogy te vagy az erősebb. Csak én vagyok a gyengébb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás