„ A gőgös ember csak várfalat emel maga köré, amely mögött tulajdon félelmét és kételyeit próbálja elrejteni. ”

„ Minden emberi félelem alapja: egy korábban becsukott ajtó - félig nyitva. ”

„ Az Asszonyság azt mondta, hogy már nagy vagyok, aludjak csak a sötétben. (...) De én olyan picinek érzem magam... az éjszaka pedig olyan nagy és félelmetes! ”

„ A démonoknak akkor se higgyünk, ha igazat mondanak. ”

„ Nincs ahhoz fogható rettegés, mint amikor egy emberben megrendül az érzékeibe vetett hite... ”

„ Rájöttem, hogy a keresés ugyanolyan érdekes lehet, mint maga a találkozás. Feltéve, hogy legyőzzük a félelmet. ”

„ Ha ártatlan bárányként viselkedik, akkor éhes farkasokkal fog találkozni. ”

„ Vannak, akik azért gondolkodnak, mert félnek cselekedni. ”

„ A félelem csak a hit fordítottja: ilyenkor nem a jóban hiszünk, hanem a rosszban. ”

„ Milyen különös, gondolta, hogy a férfiaknak, ha félnek, mindig nagyobb szükségük van egy nőre. ”

„ Az ember attól fél, amit nem ismer. Mihelyt a megismerés, a tudás világossága ráragyog, minden félelmetes dologról kiderül, hogy valójában egy olyan saját részünk, amivel nem akartunk szembenézni, és lenyomtuk a tudatalatti sötétjébe. Ha megtudod, megismered, hogy mi ez a szörny, ha nevén nevezed, többé nem fog ártani neked. ”

„ A hadvezér azt a katonát, aki megfutamodása után megfordulva bátran visszaveri az ellenséget, jobban szereti, mint azt, aki soha nem futamodott meg és sohasem cselekedett bátran. ”

„ Csak ment előre, bizonytalanul, s most már egészen irányt vesztve. Imént még kutatott valami után, most már csak menekült. Nem éhezett már, nem fázott, csak félt. Egyik ösztön kiszorította a másikat. Egyetlen gondolata az volt: menekülni, menekülni. Mi elől? Minden elől. Az élet szörnyű falakkal zárta körül mindenfelől. Ha szökni tudott volna a világból, megtette volna. ”

„ Nem is lenne normális, ha sohasem félne. Még a legbátrabb emberek is tapasztalják a félelmet. A harcban a legnagyobb feladattal akkor kerülünk szemtől szembe, amikor saját félelmünket kell legyőznünk. ”

„ A kisemberek félelme az összemorzsolódás. A tömegben élő mindig attól reszket, hogy valakinek a lába elé kerül. (...) A nyugtalanság állapotát kitűnően fejezik ki e szavak: majd elválik. (...) Az ember nem nyugszik meg a váratlan helyzetben. Lesi a lehetséges következményeket. Kissé ügyel az ember: vár valamit. Hogy mit? Nem tudja. Kit? Majd elválik. ”

„ A "nagyragadozók" által páni félelemben tartott, összezavarodott, amúgy is régen önbecsülését vesztett réteg azon vesz elégtételt, akin mer!!! És azzal a módszerrel, amelyet vele szemben eredményesen alkalmaznak! ”

„ Vágyaimnak vég határa,
Itt vagy, s reszketek belépni. ”

„ A sebészek okkal tanulják meg forgatni a szikét. Szeretjük azt mutatni, hogy kemény, hideg fejű tudósok vagyunk, eljátszani, hogy semmitől sem rettenünk meg, de az igazság az, hogy azért leszünk sebészek, mert azt reméljük, hogy legyőzzük, ami a lelkünk mélyén kísért minket: a gyengeség, a halál. (...) Nemcsak a sebészekre igaz. Igazából senkit nem ismerek, akit ne kísértene valaki vagy valamim, és valahányszor megpróbáljuk egy szikével kivágni a fájdalmat vagy elrejteni a szekrény mélyére, rendszerint belebukunk. Csak úgy tűnnek el a ronda foltok, ha új lapot nyitunk, vagy eltemetünk egy régi történetet, hogy végre, végre megnyugodjon. ”

„ Nem félhetsz mindentől a világon, amit nem ismersz. ”

„ Sokan lennének gyávák, ha lenne hozzá bátorságuk. ”

„ Félek, hogy a takaró szegélyéből kicsüngő pamutszál esetleg kemény és hegyes, mint egy acéltű; félek, hogy hálóingem apró gombja hatalmas és nehéz, fejemnél nagyobb; félek, hogy ez a kenyérmorzsa, mire ágyamról lehull, üveggé válik, és szilánkokban ér a földre, engem pedig nyomaszt az aggodalom, hogy ezzel tulajdonképpen minden összetörött, minden, örökre; félek, hogy egy levél letépett széle valami tiltott dolog, amit nem láthat senki, s leírhatatlan értéke miatt sehol a szobában nem tudom kellő biztonságba helyezni; félek, mert ha elaludnék, esetleg lenyelném a kályha előtt heverő széndarabot; félek, hogy egy számjegy kezd nőni az agyamban, s addig nő, míg nem lesz bennem elég helye már; félek, hogy grániton fekszem, szürke grániton ágy helyett; félek, hogy talán kiáltozom majd, mire összecsődülnének a szobám előtt, és feltépik az ajtót; és ráz a félelem, hogy akkor elárulnám magam, és elmondanám mindazt, amitől félek, de a félelem attól is, hogy egy szót se tudnék szólni, hisz mindez kimondhatatlan - és minden más félelem... igen, a félelmek. ”

„ A rettegés olyan érzés, amellyel az ember egész életében egyedül kell, hogy küzdjön. ”

„ Semmi sem mossa olyan tisztára az agyat, mint a félelem. ”

„ A félelem minden más dolognál hamarabb születik. ”

„ Ha félsz, mondj el egy imát, de menj tovább. ”

„ Félt megkísérteni a Jóistent. Vagy a Sátánt. Mert ki tudja, miféle felsőbb hatalom lesi manapság az emberek beszédét, hogy lesújtson rájuk, ha a fennhéjázó remény bűnébe esnek. ”

„ Nem szégyen a futás. Mármint ha jófelé szalad az ember. ”

„ Az a helyzet, hogy nagy dolog, amikor végre esélyt kapunk, hogy megcsináljuk azt az egy valamit, amit mindennél jobban akarunk, amit tennünk kell. Ez halálra tudja rémiszteni az embert. ”

„ Néha még számomra is ostobaságnak tűnt ez a háromfázisos pánikbetegség. Az elsőben rettegtem, hogy elveszítem őt, a másodikban már csak nevettem magamon. Sors, Isten, ugyan már! Ostobaság! Végül jött a könyörgés, hogy ne büntessenek meg a hitetlenségemért azzal, hogy mégiscsak beteljesítik a legnagyobb félelmemet. Tiszta őrület! ”

„ Az embernek akkor kell felkészülnie a rendkívüli helyzetekre, amikor béke van. ”

„ A veszélyek sosem érik utol azt, aki tart tőlük. ”

„ Lelkiismeret és gyávaság tulajdonképpen egy és ugyanaz, Basil. A lelkiismeret a cég bejegyzett neve. Csak ez a különbség. ”

„ Ha túl sok biztonságot igénylünk, nem sokra jutunk, meg kell tanulni a félelemmel is farkasszemet nézni. ”

„ Jellemző, hogy ha az ember átengedi magát a pániknak, azt hiszi, hogy mindenfelől fényszórók irányulnak rá, és a világnak egyéb dolga sincs, mint hogy őt keresse. Úgy érzi, hogy testének minden sejtje önállósítani akarja magát, a lábai rángatóznak, mozgásteret akarnak biztosítani maguknak, a karjai csak védekezni és ütni szeretnének, az ajka meg a szája csak remegve tudja visszatartani a megformált kiáltást. ”

„ Szakadékok ott keletkeznek, ahol félünk látni önmagunkat. ”