„ Mi hozzád vinne messzire,
most keresgélem az utat:
nézem a téli verőfényben,
hogy úsznak fenn a vadludak, ”

„ Most már biztos vagyok benne, hogy régóta tartottam feléd, és te is énfelém. Még ha nem is sejtettünk egymás létezéséről, mielőtt találkoztunk volna, tudatlanságunkat végigkísérte valamiféle ösztönös bizonyosság, amely gondoskodott arról, hogy végül találkozzunk. Mint két magányos madár, melyek az égbolton tájékozódva repülnek a hatalmas préri fölött, úgy közeledtünk egymás felé ennyi éven, egy emberöltőn keresztül. ”

„ A szívem börtön, és benne az őr én vagyok,
és talán most először érzem, erről a helyről
többé már nem engedlek el. ”

„ Amit nekem adtál, azt én elfogadtam
És hittem benned, pedig nem is tudtam
Hogy hitem örökre megmarad
Semmim sincs, csak te vagy. ”

„ Nyújtsd a kezed, félek, hogy két
Világ közt elveszítlek majd,
Úgy ölelj, hogy érezd, az álmod
Itt bent új virágot hajt! ”

„ Gyűlölöm a szavaidat, a hajadat, s amit érzel,
Gyűlölöm, ahogy vezetsz, azt is, ahogy nézel,
Gyűlölöm cipőd, s ha átjár tekinteted tőre,
Gyűlöletem oly heves, hogy rímet hányok tőle.
Gyűlölöm, gyűlölöm, ha hazudsz, és azt is gyűlölöm, ha nem,
Ha miattad nevetek, vagy ha könnyes lesz a szemem.
Gyűlölöm, ha nem hívsz fel, ha nem nézel felém,
S gyűlölöm, hogy nem gyűlöllek egy cseppet sem,
Szemernyit sem, nem gyűlöllek én. ”

„ Hiszek az egyetlen folytatásban,
a megszülető kettős magányban,
hiszek az egyetlen menedékben,
a körülfolyó reggeli fényben,
hiszek az illatodban,
félve mozduló mámorodban,
a hajadban, ha felragyog:
átölelnek a csillagok. ”

„ Szerettél mást is.
Sosem tagadtad.
Jobban, mint engem?
Választ ne kapjak:
szépek a titkok, ha megmaradnak. ”

„ Én már csak abból élek ha adok
neked szívet virágot kacatot
csókot csapongást örömet
nem tudom mit csináljak nélküled?
(...)
Csak attól élek ha rád gondolok
szívemben látom lengő alakod
benned veled általad szeretem
halálomat és maradék életem. ”

„ Ha nevetnél, én is örülnék,
Vacsora után melléd ülnék.
Te az én szivemet elkérnéd
S én hosszan, sok szépet mesélnék. ”

„ Itt maradok veled. Hallak. Rád figyelek, de még
szégyenkezve és kissé tartózkodóan,
mint a virág, mely a februári nap simogatására nem mer
egészen kinyílni. ”

„ Rájöttem, hogy semmi másnak nincs értelme az életben, mint hogy veled legyek, hogy figyeljelek, és várjam, miféle tökéletes őrültséget csinálsz legközelebb. ”

„ A küzdés piszkát nem birom
s te vagy a béke,
háboruimból kivezetsz:
szeretlek érte;
utamon a halál felé
vészfék szerelmed;
melletted mindig jó vagyok,
azért szeretlek. ”

„ Hajad az ujjamé, a szoknyád alatt
Ámulva búvik a szivem
S zizegve hull a naptár levele. ”

„ Úgy gyötri a testet utánad a bánat,
úgy röppen a lélek utánad, elébed,
ó, semmi, de semmise már! ez a zápor
sem mossa le rólam a vágyat utánad. ”

„ Ringó-hullámzó mozdulataid
hullámvasútján lebegve szálltam
tested gyönyörű csodái fölött.
Véred világított az éjszakában. ”

„ Te az én részem vagy. Egy rész, ami nélkül nem tudnék élni. És remélem, azért imádkozom, hogy ne is kelljen. ”

„ Hiába millió hang,
Csak a tiéd hallom.
Az én nyelvemen beszélsz,
Talán nem is létezem
Nélküled. ”

„ Hozzád vagyok kötve, ragasztva, forrasztva, feloldhatatlanul, széttéphetetlenül. És ez a szerelem, ami bennem él, független mindentől, mindentől, amit te teszel; ez van, létezik és él, és nem fog megszűnni, nem fog elmúlni, mert hatalmas, örök és csodálatos, mint a világ. ”

„ Ha egy álmos reggelen
Ott leszel mellettem
Akkor majd véget ér
Mindkettőnk útja már
Talán végleg itt
A helyed. ”

„ Azzal, hogy szeretsz, igazolod a létezésemet; azzal, hogy szeretlek, igazolom mindkettőnk létezését. ”

„ Hívj édesednek s újra megkeresztelsz. ”

„ Veled egy óra vagy egy perc, amennyire tellett,
Visszaadta, amit tőlem sok hosszú év elvett.
Emlékszem, ahogy megfogtad a kezem a fényben,
Nélküled én csak egy árnyék lettem a sötétben. ”

„ Nem mertem elmondani neked azt sem, hogy mi történt velem az életemben és arra sem tudlak megkérni, hogy mesélj magadról. Ezt sajnálom a legjobban, mert nagyon szerettem volna megismerni az életedet. Olyanok voltunk mi ketten, mintha valaki megátkozott volna minket, hogy sohase lehessünk boldogok. ”

„ Azt kívánom, bárcsak világosan el tudnám mondani neked, amit érzek. Ezt nem lehet olyan puszta szavakkal megmagyarázni, mint amilyenek ezek. ”

„ Érintsd meg a csönd egy pillanatát, meghallom majd. ”

„ Gyönyörű dallam,
ha lelked a lelkemmel
egy húron pendül. ”

„ Ki mint vízesés önnön robajától,
elválsz tőlem és halkan futsz tova,
míg én, életem csúcsai közt, a távol
közelében, zengem, sikoltom,
verődve földön és égbolton,
hogy szeretlek, te édes mostoha! ”

„ El akarlak érni
túl a csillagokon
túl mindenen
mert nagyon szeretlek
Téged
túl minden emberi mértéken
túl Istenen
túl a végtelenen
túl a szerelmen
szeretlek
Téged. ”

„ Hol lehetsz? Ha te már látsz engem,
ne hagyj itt, mint hallgatag virágok.
Újra kérlek, nyílj ki közelemben
s szólalj meg, ha közeledben járok.
(...)
Csak remélem türelmetlenkedve,
hogy te már a nyomom megtaláltad,
s csillag-hosszan élsz, hogy életedbe
én is mindenképpen eltaláljak. ”

„ Őrizd a képem itt, habár csak árnyék,
És ne tekints olyan dologra, mely nem
Engem mutat. Féltékeny arra lelkem,
Miben szemed gyönyört lel. ”

„ Tó a lelkem, és te a kő vagy,
ha már fentről így belém dobtak,
jöjj, és gyönyörködj,
míg a fodrozódás ér! ”

„ Mindent tudni akarok rólad, de most egy csöppet hallgatni szeretnék veled együtt. ”

„ Megírták mások már, mi vagy nekem:
lányom, anyám, húgom és kedvesem,
testnek a kenyér, parasztnak a föld,
prófétának ige, mi testet ölt,
te vagy a fény az éjszakában - oly
banális mindez s mégis komoly.
Nekem te vagy a velem-futó magam.
(...)
Értsd meg tehát, hisz oly egyszerű:
mikor magadhoz - hozzám vagy te hű,
magaddal azonos csakis velem
lehetsz mindig már.
Ez a szerelem. ”

„ Te vagy a szívem egyetlen melege. Az egyedüli napfény, amit az életem tele ismer. ”