„ Napról napra nagyobb gyengédséggel viseltetek irántad. Csodálom a könnyedséget, amivel váltogatod magadban a nőt és a kislányt. Olyan vagy, mint a vonó, amely könnyedén siklik a hegedű húrjain, és isteni dallamot csihol ki belőlük. ”

„ A hangod akkor legszebb
ha kerete a csöndnek,
a hajad akkor legszebb
ha cseléde a napsugárnak,
az arcod akkor legszebb
ha emlékszem rája sírva,
a sorsod akkor legszebb
ha elszáll mint az ének. ”

„ Végigmérnek szemsugár-fények.
Elkapok egyet: pont a tiédet,
Visszanézek, úgy érzem,
Itt ér véget az eddigi élet. ”

„ Amikor a szemembe nézel,
majd attól a tűztől égsz el,
amit te bennem gyújtottál. ”

„ Bezártalak magamba, s most nem menekülhetek, szöknék már, de nem lehet, fogva tart a képzelet. ”

„ Vár ránk még száz év,
hogy a végtelen életet átéld,
Vár ránk még száz év,
hogy a titkaid elmondd. Miért félnél?
Az álmunk már miénk, mondd, mit veszíthetnél,
a sorstalan útból elég!
Nekem elhozta a fényt az a nap, mikor születtél! ”

„ Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben. ”

„ Nem elég csak jónak lenned!
Engedd, hogy csalódjak benned! ”

„ Hajad lombsátra illatos,
arcod mosollyal harmatos;
valóban: mint száz kis patak,
rajta a mosoly úgy szalad.
(...)
Más arcot csak a könny tud oly
bőven elönteni, mint e mosoly
a te arcodat - száz patakká,
napok növesztik zuhataggá. ”

„ Néha szeretnék
melletted lenni
nem lángolni, nem égni
nem szeretni
nem térdelni előtted
és vallomást tenni
csak nézni szép szemed
érezni illatod
s hallani lélegzeted
midőn a láthatatlan lég
benned életet teremt
csak nézni... ”

„ Most a fogaim közé szorított szívvel, bátran kinyögöm: átkozottul, rémületesen fontos vagy nekem. Egy ilyen végzetes érzésnek akkora súlya van, hogy időnként kedvem támad futni tőle, vagy toronyugrást fontolgatok. ”

„ A sűrű éjben fény leszek,
Mi távolból hozzám vezet,
És többé nem félek, ha karjaidban ébredek,
Ha szomjazol, én víz leszek,
S ha átölel majd két kezed,
Bármi lesz, bármi vár,
Tudom, nincs, mi tőlem elválaszt már. ”

„ Gallérkád lebbenése felröpít,
elbotlom egy hajszálad árnyékában,
fénylő-homályló tekintetedben növök-fogyok:
Isten Tenyerén hancúrozunk és közben, olykor
mintha hárman is nevetnénk. ”

„ Mesélj magadról! (...) Mindent tudni akarok rólad. Figyelni akarlak. Amikor alszol. Amikor ébredsz. Megérinteni tenyered vibráló vonalait közben, végigsimítani tested karcsú hajlatain, fürkészni szemed örvényét, szemöldököd ívének rándulását, amikor a nap fénye reggelente az arcodra vetül. (...) Szomjazlak téged, úgy kortyolnék, kóstolnék belőled, mint egy erdei forrás friss, éltető vizéből a megfáradt kóbor. Minden porcikád, minden pillanatod akarom. Át akarlak élni. ”

„ Te vagy szivemnek napsugára,
Te üdvöm és hitem,
Ha elhagysz, minden oly sötét lesz,
Amilyen a szivem. ”

„ Egyszer azt álmodtuk, hogy idegenek vagyunk. Fölébredtünk, hogy lássuk, mennyire drágák vagyunk egymásnak. ”

„ Csak veled járhatom be a misztikus teljesség tájait, csak veled, általad, tőled lehetek önmagam, csak te jöhetsz a közelembe, minél közelebb: te vagy az áhított felem, veled leszek egész. ”

„ Bármerre indultam is az életben, minden út hozzád vezetett. ”

„ Megálltam szemben veled, s elállt a lélegzetem.
Úgy néztél rám, mint amikor szárnyat bont a szerelem.
Nem tudtam betelni veled. ”

„ Irigyek a madarak, mert feljebb szállunk, mint azok,
még egy percért bármit megteszek és bármit megadok.
Eltűnünk, mint a szellővel felszállt éjjeli dalok,
tőlem neked, miattad élek, és érted meghalok. ”

„ Annyira gyönyörű vagy (...). Úgy értem, ez a szó, hogy gyönyörű, ki sem fejezi igazán, legfeljebb egyfajta felszínes módon, ami csak a külsőről szól, és nem igazán hatol le a valódi, teljes mélységére annak, amit én a gyönyörű alatt értek. ”

„ Ajándékozás nélkül lett tied,
jöttél, és már tied volt;
oly biztosan tudom, hogy tied vagyok. ”

„ Kölcsönkértem a
kabátod, hogy közelebb
legyek a bőrödhöz. ”

„ Ma is itt vagy mindenemben,
Hiszen így rendelt a sors.
S mindig érzem képzeletben,
Ahogy szelíden átkarolsz. ”

„ Tudom, hogy mindenhová hordasz magaddal.
Én csak írom, de te magad vagy a dallam,
Ami mindkettőnkben lüktet. ”

„ Hunyhat a máglya
Ezek a szomorú, vén szemek
Nem néznek soha másra. ”

„ És akkor most megcsókolsz, vagy inkább én tegyem meg e kalandor lépést? Egyelőre semmi többre nem gondoltam. Na jó, ez átlátszó, mint minden, ami nem igaz. Helyesbítek: egyelőre beérem egy csókkal. ”

„ Tudd meg hogy nem szeretlek és szeretlek,
mivelhogy ilyen kettős ez az élet,
a szó csupán egyik szárnya a csöndnek,
a tűzben mindig ott egy rész hidegség. ”

„ Miért kell oly sok beszéd
Hisz az első szóból mindezt érthetnéd
Miről a szám csukva beszélt. ”

„ Lehunyt pilláid mögé
rajzoltam kusza álmokat
s hogy megnyugtassalak
szívem dobbanásával
magammá visszhangoztalak. ”

„ Életem, mit húrjaidon fontál nekem, elkísér,
egy kottába írt olthatatlan szenvedély,
mert benne él a holnap,
minden új remény, amiért élnem kell. ”

„ Lehet, hogy túl korai, lehet, hogy túl késő, de most én is ki akarom mondani, ahogy te is kimondtad: szeretlek. Nem muszáj elhinned, lehet, hogy butaság, és az is lehet, hogy csak képzelődöm. ”

„ Téged kerestelek, és magamra találtam. ”

„ Majd ha nyárfa-testben élek,
rezgő lombbal hintelek,
majd ha árny leszek, kísérlek,
ha koporsó, rejtelek,
ha tűz leszek, melengetlek,
ha fény leszek, áldalak,
ember vagyok és szeretlek,
minek is bántottalak? ”

„ Sötét erdőn leszek kis ház,
Mely meleg fénnyel hívogat,
Érezd, hogy ha szólok hozzád,
Minden szavam simogat. ”