„ Csak mikor látom
hogy újra belekezdtél
a pattanásvakarásba
olyankor szólok rád
mert be vagyok parázva
hogy örökre ottmarad
az arcodon a nyoma ”

„ Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,
kinek szeméből mégis könny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén
nagyon meg tudtam szeretni veled. ”

„ Legyen bár tenger a hibád,
Én soha észre nem veszem.
Te mindörökké szép maradsz,
Miként az első szerelem! ”

„ Felettünk fényes csillag égett,
s két csillag volt a két szemed...
beléje néztem: vissza-vissza nézett...
és biztatott és kérdezett. ”

„ Nem te vagy az első lány, akit megcsókoltam (...). De esküszöm, te leszel az utolsó. ”

„ Minden este kitéptelek a szívemből, de te reggelre újra ott voltál. ”

„ Ha tested fázik, lelkem Rád adom. ”

„ Százszor földobnál, én visszaszállnék,
Százszor is, végül is. ”

„ Te maximálisan azonos vagy azzal, akinek én gondollak. Ezt olyan biztosan tudom, mint azt, hogy most itt állsz előttem, és ez a te vállad, amit a tenyeremben érzek. Nekem te kellesz. Vagy senki. Azt, hogy jövő egy lánnyal, azt én csak veled tudom elképzelni. Bebizonyosodott. Adtál rá időt. Eleget. Minél több idő múlik el, annál biztosabb vagyok benne... ”

„ Gyönyörűm, támaszom, álmom, bódító holdfényem, tavaszom, örömöm, napom, éjjeli boldogságom, kincsem, szépségem, fényem - mindenem TE vagy. Életem, jelenem, múltam, messzi jövendőm. Égető szerelmemnek záloga. Egyetlenem. Szerelmem forrása. ”

„ Mielőtt megismerkedtünk, én már készültem rád. Amint láttam, hogy olyan nő vagy, aki két lábbal a földön áll, már éreztem körülötted az erőt. Szerettem belélegezni a sűrű sütemény illatát. És szeretem, hogy összevissza beszélsz, sehová nem jutsz, és mégis pontosan értelek. ”

„ Attól tartok, téged akarlak szeretni. Így döntöttem. És miért ne lehetne villámcsapásszerűen beleszeretni valakibe? Sokkal időigényesebb, hogy kiábránduljunk belőle. ”

„ S mint gyümölcs a magvat,
Úgy hordozlak magamban.
Kimondanám, mint egy valódi költő,
Nem elkoptatott szavakkal,
De cukorba fullad a lángoló szív,
S azt bevonja édes sziruppal.
Ott vagy egy molylepke verdeső szárnyán,
Ott vagy a falat kenyérben,
Az esti olvasmány behajtott lapján,
A karomra harcolt névben.
Én nem látok mást, csak téged. ”

„ Amíg a szívem utolsót nem dobban, szeretni foglak az életemnél is jobban. ”

„ Ezernyi titkod

bennem rejlik

számtalan szádon

ajkam fénylik

merész pillanat

téged szeretni

hiányod félni

s reménybe temetni... ”

„ Sosem fogok betelni veled, mindhalálig szeretlek, totyakosan is kívánni foglak. ”

„ Én torkig vagyok minden földi jókkal
És helyettük a Minden most Te vagy
És Neked én a Minden,
Itt vagy, bár hűtlen tervet tervezel,
Soha, míg élek, el nem mehetsz innen. ”

„ Nem az arcod tetszik, hanem a kifejezés, ami rajta ül. Nem a hangod, hanem amit mondasz. Nem az, ahogy kinézel ebben a testben, hanem az, amit teszel vele. Te vagy gyönyörű. ”

„ Te adj a szemeimre könnyet,
mert könny nélkül én csak nem-látó, vak vagyok. ”

„ Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon.
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen.
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem! ”

„ Jócskán előrefutottunk az időben. És bármeddig elnézek, téged látlak benne. Ettől kicsit megijedtem, de sokkal jobban vágyom azt, hogy így legyen. ”

„ Mit kell itt még szerelem,
kedvesem?
Ugy tudlak már csak szeretni
mint magamat szeretem,
égve s égetve, kegyetlen ”

„ Nekem is az az érzésem, hogy mi nagyon összeillünk... Azért is szeretek veled lenni, mert melletted sosem unatkozom. Még ha nem szólunk, nem érünk is egymáshoz, még ha külön szobában vagyunk is, még akkor sem. Soha nem unalmas veled lenni. Szerintem ez azért van, mert valahogy bízom benned, bízom a gondolataidban. Érted, hogy mire gondolok? Hogy mindent szeretek, amit látok belőled, és azt is, amit nem. Pedig ismerem a hibáidat is. De pont ez az, a hibáidról is az az érzésem, hogy pont jól kiegészítik az én jó tulajdonságaimat. Hogy ugyanazoktól a dolgoktól félünk. Hogy mintha még a démonaink is hasonlítanának! Hogy te sokkal többet érsz, mint amennyit valójában megmutatsz magadból, én meg pont fordítva. Hogy néha kimondottan szükségem van a jelenlétedre, hogy... hogy mondjam... érezzem a saját... súlyomat? ”

„ Szememben nyílsz azóta
szobámba hoz a reggel
távoli esték partján
lecsuksz a két szemeddel. ”

„ Ilyen a világ, szinte az egyetlen lényeg,
Hogyha összeér az övé, meg a te térded.
Akkor már érted, akkor majd érzed:
Egy pillanat alatt összerak és szétszed.
Van pár szép seb itt a hátamon,
Van pár szép év itt a vállamon.
Vele jó volt, előtted is vállalom,
Veled jó, mert itt vagy és átkarolsz,
Mindenre válaszolsz, mindig rám vársz,
Én meg rád, akár egy táncház.
Pördülök veled, nézd derekad hozzám,
Ha könyv volnál, százszor újralapoznám. ”

„ Ha a halottak visszatérhetnek a Földre, és szeretteik közelében lehetnek, akkor mindig veled leszek a legvidámabb napokon, és a legsötétebb éjszakákon... mindig, mindig, és ha lágy fuvallat simítását érzed az arcodon, az én leheletem lesz az, s ha hűs szellő legyezi lüktető halántékod, az én lelkem lesz az. ”

„ Arcomra hajtsd tíz selymes
ujjbegyed: álmodba majd
veled megyek... ”

„ Te is érzed
a testeden átfutó
áramot
amikor hosszan
szó nélkül
nézünk egymás szemébe
s az ajkunkon
játékos mosoly vibrál
s a tekinteted
titokzatos mágneses erővel
vonz a szakadékba
ahonnan kiutat
már nem találunk. ”

„ Légy csillag, fényt sugárzó,
Balsorsom éjjelén;
S hajnal, mely harmatot hoz,
Örömkönyűt nekem:
Oh légy a nagy világon
Egyetlen mindenem! ”

„ Olyan vagy, mint egy dal, amit kiskorában hall az ember, de nem emlékszik rá, amíg nem hallja újból. ”

„ Szólj újra, fényes angyal, mert az éjben
Fejem fölött nekem oly glóriás vagy,
Akár a mennyek szárnyas hírnöke,
A visszatorpanó, döbbent halandók
Fehéren-égre-ámuló szemének,
Míg nézik őt, hogy száll a lusta felhőn,
A lég hullámain és elvitorláz. ”

„ Járj át, akár a virradat,
szobát a kék derengés,
hass át, rezegtess, mintha tört
pohárban kélne csengés... ”

„ Ami történt közöttünk, az megtörtént, és te sem tudod
- hatalmadban nem áll - meg nem történtté tenni, bárhogy űzz.
A volt-ból sose lesz nem volt, csak az nincs, mi nem létezett;
szóval tagadhatod, szíved annál inkább kimondja majd.
Vagy gondolod, magadnak tudsz hazudni, szerelemgyötört?
Faggasd csak, ha mered, lelked, s figyelj, suttogva mit felel?
Igenis rám tekintettél, befogadtál szívedbe, s ez
megtörténve marad most már, ameddig a világ világ. ”

„ Körkörös repülés, vagy körkörös zuhanás?
Kell, hogy érts, kell, hogy láss!
Jeleket látsz, ahol nincsenek jelek,
Ha zuhanni kezdesz, én megfogom a kezed.
Szakadék fölött mozdulatlan lebegő,
Kitárt szárnyú angyali szerető,
Jó lesz, ha figyelsz, jó lesz, ha érted,

Én itt vagyok veled, és szeretlek téged. ”

„ Egyetlen pillantásod, egyetlen szavad elég ahhoz, hogy a káoszból rend legyen, olyan rend, amely szabadságot ad elnyomás helyett. ”