„ Hát csak úgy szeress, ahogy szeretni érdemes. Semmivel sem törődve, szabadon hagyva engem. ”

„ Tenyered ágyam,
te a markomban fekszel.
Sose ébredjünk. ”

„ Titokzatos burokban élsz,
akár a lepke télen át,
amit belőled láthatok,
gubóba szőtt külső ruhád. ”

„ De nem sajnállak, elveszett rímek, ti,
Miket az úton elrebegtem én -
Mert érezem, hogy szótalan szerelmünk
Édes beszéde - legszebb költemény. ”

„ Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába. ”

„ A mosolyod kiűzi lelkemből a sötét fellegeket
Egy édes álomban, amit valahol láttam.
Még ha a lemenő nap magával is ragad,
árnyékaink mégis összefonódnak. ”

„ Azt adom, mi legnagyobb: a szívemet, mely útra kelt és felkutatta a tied. Rejts el, őrizz, éltess engem kedvesem. Én veled leszek, te leszel a mindenem. ”

„ Jó a jó és jó a szép,
jó a csend, az álmodás,
de veled lenni alva vagy ébren
többet ér, mint bármi más. ”

„ Talán csak álmodlak. Talán te álmodsz engem; talán csak egymás álmaiban létezünk, és reggelente, amikor felébredünk, elfelejtjük egymást. ”

„ Olyan közel vagy, hogy tested szöge
egész a szemgolyómat éri,
fordulnék, törnék kifelé,
de arcod elől nem tudok kitérni, ”

„ Mint a víz egyre
morzsolsz engem s mint a part
folyton ölellek. ”

„ Mit az emberek így hívnak: szerelem,
nem azt adom én neked,
de az áhitatot, mit rejt a szivem,
s mi megindítaná az eget -
a lepke vágyát a csillag után,
fényszomjat, mit érez az éj,
vágyat, mely a lét sötét kapuján
kiröppen az ég felé. ”

„ Végy egy darab agyagot,
Nedvesítsd meg, lapogasd meg,
S formáld ki belőle tenmagad és engemet.
Aztán törd, zúzd össze a két kis szobrot,
S tégy egy kis vizet hozzá.
Formáld újra a te képedre, meg az enyémre.
Akkor az én agyagomban van egy kevés belőled,
A te agyagodban van egy kevés belőlem.
Semmi sem választ el bennünket többé. ”

„ Figyelj rám, mintha jel volnék,
Keress úgy, mintha nem volnék,
Vigyázz rám, mintha gyöngy volnék. ”

„ Szónál szebbet súgsz,
kezdete és vége nincs,
ölelsz, ölellek. ”

„ Hihetetlen, hogy valaki, aki ilyen gyönyörű, hús-vér ember legyen. ”

„ Oldd fel bennem a görcsöket,
a vágyba futó igéket,
a szótlanságba dermedt látomásokat,
érints meg parázsló ujjaiddal,
hogy elevenedjen meg újra bennem
a lélek! ”

„ Vannak dolgok az életben, amelyekért érdemes harcolni, bármi lesz is a végeredmény. Te is ezek közé tartozol. ”

„ Adj nekem inkább kemény szócserepet, amely nem eladó, megkapaszkodunk benne, és tartani fogjuk magunkat, megsebzett ujjakkal, de együtt. ”

„ Szeress úgy is ha rossz vagyok
mert sokkal jobb már nem leszek
szeress azért hogy egyáltalán vagyok
mert ki tudja lesz-e még valaki aki majd megszeret. ”

„ Azt hallottam valahol, hogy a szerelem nem más, mint egy barátság, amely lángra kap. Én is pont így érzek irántad. ”

„ Ha semmi nem megy többé,
akkor angyal leszek - csak neked.
Minden sötét éjszakán megjelenek előtted,
s aztán elrepülünk, messze innen,
és soha többé nem válunk el. ”

„ Ha lehetne valamim tőled, akkor valami felfoghatatlant akarok. Már nincs szükségem olyan dolgokra, amik eltörhetnek. ”

„ Kerestem a gyönyört, a kincsedet,
sírtál értem, mégis elfelejtettelek,
hiszen nem találtam mást,
csak a szerelmedet. ”

„ Neved - tudod, mi nekem?
Neved - csók lehunyt szememen.
Dermedt századok fagya enged
hóra hullt csókjára nevednek.
Kék csobogású, hűs italom
neved, álom, mély nyugalom. ”

„ Egy korsó bor, egy ropogós kenyér - és Te. ”

„ Én kőszívű szerelmem, pillantásod, mint tüzes nyíl, fájó sebet ejt szívemen! Éjnél is feketébb szemed, mégis örökké rabul ejtett. A büszkeséged megkeményíti szívedet, és elhomályosítja szerelmünket, de elvarázsol engem. Tudom, hogy ez a büszkeség emel az égbe, és a csillagoknál is szebbé tesz. Mégis fáj, felőröl és elemészt a fájdalom, de tudom, ajkad egyetlen érintésétől visszatérhetnék az életbe. Ó, kőszívű kedvesem, eldobod szerelmünket, kegyelmezz nekem, könyörülj, könyörülj rajtam! ”

„ Szeretlek szerelmem, ha volna átok, megátkoználak, hogy sohase szeress senki mást énutánam, és ne legyen soha megnyugvásod! ”

„ Eszembe jutsz
És elénekellek,
Szóvá teszlek,
Újjáteremtelek,
Csak engedd meg. ”

„ Irántad érzett szerelmem
lángja nem égeti el
könnyáztatta leplemet, mit magamra öltöttem. ”

„ Sose hagyj el, én sem adlak
Se felhőknek, sem a madaraknak,
Holdnak nem, talán a napnak,
De nem, ami elmúlt, csak a holnapnak. ”

„ Míg én voltam a kedvesed
s felfénylő nyakadat még nem ölelte más
ifjú, míg veled éltem én,
nálam jobban a dús perzsa király sem élt. ”

„ - Mellőzzük a nagy szavakat.
- Mellőzük. Meddig maradhatok?
- Míg az élet el nem választ. ”

„ Köszönöm, hogy értelmet adtál az életemnek. Azért jöttem a világra, hogy átéljem mindazt, amit átéltem (...), hogy találkozzam veled, hogy fölmásszunk erre a dombra, és hogy a lelkedbe vésd az arcom emlékét. Egyedül ezért jöttem a világra: hogy visszatereljelek az útra, amelyről letértél. És ne akard, hogy úgy érezzem, felesleges volt az életem. ”

„ Szaladnék feléd, akár egy kisgyerek.
Megfognálak, megmondanám: megkerestelek. ”